"Tele vannak drága cuccokkal, még okostelefonjuk is van, akkor minek vannak még itt, ha ilyen gazdagok, szálljanak repülőre?" - az ilyesmi Kocsit Máté-i értelemben vett lényeglátó kommentek és utcán elkapott félmondatok nem ritkák a menekülthullám felpörgése óta. És bár elsőre nem is egyértelmű, de az okostelefon életmentő tud lenni annak, aki a háború elől menekül. A New York Times riportja alapján összeszedtük, hogy mégis miért van annyi menekültnél okostelefon.
Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester nemrég a Facebookjához hasonlóan a kerületi Józsefváros újságot használta menekültellenes propagandára: az újság legújabb számának facebookos ajánlója szerint,
a divatosan öltöző, okostelefonnal rendelkező migránsokat a tranzitállomásokon önkéntes segítők látják el élelmiszerrel és ruházattal, aminek jó része a kukákban landol.
A cikk abban nem ferdít, hogy tényleg sok menekültnél van okostelefon.
A nyolcadik kerületi propaganda pedig nagyon jól ráérzett, hogy az okostelefonozással arra lehet ráerősíteni, amit a kormány is nyomat, tehát hogy itt olyan emberekről van szó, akiknek nincs szüksége segítségre, hiszen ha okostelefonra van pénzük, akkor másra is van, ergó nem is menekültek.
A New York Times nemrég megjelent belgrádi riportjának első pár bekezdése pont a nyolcadik kerületi lapot cáfolja meg. Bár a Józsefváros azt sejteti, hogy itt valami luxusról van szó, valójában a menekültek élete múlhat azon, hogy van-e náluk okostelefon.
Minden alkalommal amikor átértek egy új országba, veszek egy SIM-kártyát és bekapcsolom az internetet. Letöltöm az ország térképét, hogy így tájékozódjak
- magyarázza a lap riporterének Oszama Aljaszem, egy 32 éves zenetanár, aki a szíriai Deír-ez-Zór városából menekült a Balkánra (arról, hogy mi elől menekülnek az emberek Szíriából, itt olvashat). A cikk szerint a menekültek létszükségletei között a vizet, az élelmiszert és a szállást fontossági sorrendben nem más követi, mint az okostelefon.
"Az okostelefon nélkül soha nem tudnék eljutni az úticélomig. Szörnyen ideges leszek, ha látom, hogy merülni kezd az akkumulátor" - magyarázta a férfi egy törött belgrádi padon ülve, miközben az útját tervezgette Észak-Európa felé.
A cikk szerint a menekülteknek nemcsak a térkép miatt nagyon fontos, hogy időről-időre fel tudják tölteni a mobiljukat: azon kívül hogy a családjukkal is így tudnak kommunikálni, a busz- és vonatjáratokról, a szállásokról, és az olyasmikről is ott tudnak értesülni, mint például a macedón határ menti rendőrsorfal. A legtöbb okostelefon a menekülő szíriai középosztálybelieknél van, de az afrikai és az afganisztáni és pakisztáni menekültek közül is sokan használnak ilyesmit.
A riport szerint arab nyelvű csoportok is vannak a Facebookon, amelyekben a menekülők felvehetik a kapcsolatot a leendő csempészeikkel. A 6057 fős "Csempészés Európába" csoport kisebbnek számít a csaknem 24 ezer tagot számláló "Csempészés az EU-ba" és a "Hogyan emigrálj az EU-ba" csoportok mellett. A csoportokat olyanok is használják, akik csempész nélkül utaznak: ők
Az egyik belgrádi fejlesztési és menekültügyi ügynökség munkatársa, a Szíriát még régebben otthagyó Mohamed Haj Ali arról beszélt a lapnak, hogy a Szerbián keresztül utazó szíriaiak a kezdetben még embercsempészekhez fordultak, de azóta annyi tipp és részletinformáció gyűlt össze a neten, hogy az embercsempészek manapság már a felét sem keresik meg annak a pénznek, amit a szíriai konfliktus eldurvulásának idején összeszedtek. Ali szerint az egyetlen rész az útnak, ahol még mindig a legtöbben csempésszel jönnek, a Törökország és Görögország közötti szakasz.
Az egyik csoportban egy embercsempész posztja szerint az Isztambultól Thesszalonikiig tartó út 1700 euróba (nagyjából 535 ezer forintba) kerül, amiben az autóút és a két határvidék környéki egyenként kétórás sétaút van benne.
Az afganisztáni Kabult maga mögött hagyó 21 éves Mohamed Salmoni egy újságosnál a mobilja töltése közben mesélt arról a New York Times riporterének, hogy az okostelefon megmentette az életét. A telefonnal tájékozódott ugyanis az Afganisztán Nimruz tartományából az iráni Zehedánig tartó úton, ami Salmoni elmondása alapján nagyon veszélyes volt.
Oszama Aljaszem, a szíriai zenetanár, aki egyébként Whatsappon tartja a kapcsolatot az öt különböző országba szóródott 21 testvérével arról is mesélt, hogy a szírek első dolga, hogy vesznek egy okostelefont, ha végre kijutnak az országból.
Aljaszem szerint ennek az az oka, hogy Szíriában mind a kormányerők, mind pedig az Iszlám Állam ellenőrzőpontjain bevett szokás, hogy ellenőrzéskor elkérik a helyiek Facebook-jelszavát, hogy az ott talált információk alapján döntsék el, hogy melyik oldalon állnak a háborúban. A katonák sokszor megverik azokat, akik nem mondják el a jelszavukat, de néha csak simán összetörik a telefonjukat ilyenkor.
Sok menekültnek viszont nemcsak praktikus okoknál fogva fontos az okostelefon: a 39 éves Shadad Alhassan arról mesélt a riporternek, hogy Damaszkusz bombázásakor mindene odaveszett.
A feleségem is meghalt, így nem maradt semmim, csak a két fiam
- mutatott a 9 és 10 éves gyerekeire, akik hálózsákban aludtak mögötte a parkban. A fiain kívül pedig csak az okostelefonjában tárolt képek maradtak neki abból az életből, amit a háború miatt kellett Damaszkuszban hagynia.