Csütörtökön és pénteken rendkívüli ülést tart a parlament, ahol valószínűleg szigorítani fogják a menekültekkel kapcsolatos jogszabályokat. A kormány egyelőre mindig egy lépéssel a menekültek előtt jár, így a menekültkrízis a kormány bevándorlásellenes narratíváját erősítheti. A Jobbik csalódott lehet, mert a Fidesz lényegében egy az egyben lenyúlta tőlük a témát és az ötleteiket. Menekülttémában egyelőre a Fidesznek áll a zászló, de jöhet még fordulat a két jobboldali párt versengésében. A baloldal azt hozza, amit az utóbbi időben megszokhattunk tőle: vagy nevetséges, vagy láthatatlan.
Egy politikai vezető nem kívánhat magának jobb helyzetet, mint hogy az országa külső nyomás alá kerüljön, ő pedig a tettre kész, nemzetmentő szerepében tetszeleghessen. A külső nyomás kétélű fegyver, az ellenzék ilyenkor dörzsölheti a tenyerét, ugyanis látszólag tét nélkül kritizálhatja a kormányt, a vezetők hibái pedig az ellenoldal malmára hajthatják a vizet.
Magyarországon a külső nyomást hónapok óta a főleg a közel-keleti háborús területekről érkező menekültek jelentik. Az ő megjelenésükből egyelőre Orbán Viktor és kormánya profitálhat, bár ezt még nem támasztják alá adatok, de a körülmények ebbe az irányba mutatnak:
A menekülttéma belpolitikai kezelésében jól látszik, hogy a 2014-es parlamenti választáson megsemmisítő vereséget szenvedő baloldal továbbra is képtelen életképes politikai alternatívákat felmutatni, általában bohózatba illő ötletekkel (a PM ingyenessé tenné a BKV-t a menekülteknek) és nyilatkozatokkal (Horváth Csaba: A bevándorlás álprobléma, amivel a Fidesz el akarja terelni a figyelmet) állnak elő.
A kérdés, hogy a Fidesz–Jobbik-versenyfutásból ki kerül ki győztesen.
Bár még nagyon messze van a 2018-as választás, az már látszik, hogy a menekülttémán nagyot lehet nyerni, és bukni is. Ilyen szempontból a helyzet hasonlít a 2013-as árvízre. Akkor a kormány sikeresen alakította ki a minden korábbinál fenyegetőbb árvíz narratíváját, majd nagy vonalakban jól kezelte a helyzetet, Orbán pedig a választásokig hátralevő közel egy évben majdnem minden megszólalásában felhozta, hogy „összefogott az ország, és legyőzték a történelmi fenyegetést”.
Hogy milyen, amikor egy katasztrófahelyzetben alkalmatlannak mutatkozik egy vezetés, ez pedig ráég a vezetésre, elég csak annyit mondani, hogy „ha elfogy a benzin, üljön át egy másik autóba”.
Az árvíz legyűrése hangsúlyos eleme lett Orbán személyes választási kampánynak, az utolsó nagy ciklusértékelő beszédében többperces videoklippel támogatták meg a gáton: földön, vízen, levegőben, mindenhol ott volt, terepszemlézett, közben parasztkolbászt evett, irányította az operatív törzset, és végül győzött.
Az országra történelmi fenyegetést jelentő menekülthullám narratíváját ebben az esetben is ügyesen építették fel Orbánék. Bár demagóg és szándékosan félrevezető módon, de ő volt az első európai vezető, aki megszólalt a január eleji, Charlie Hebdo szerkesztőségében történt terrortámadás után:
Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani
– hangzott a Jobbik több kampányában megismételt gondolat. Orbán ekkor arról is beszélt, hogy a gazdasági bevándorlás rossz dolog, Magyarország pedig nem fog menedéket nyújtani a hazájukat gazdasági okokból elhagyó embereknek. Ezzel megágyazott a menekülttémának, ami korábban egyáltalán nem volt szerves része a közbeszédnek. A konkrétumokat nélkülöző megszólalásával, és azzal, hogy tudatosan összemosta a menekülteket, a pusztán jobb élet reményében elindulókat (például koszovóiak) és a letelepült bevándorlókat, kijelölte a diskurzus irányát: valaki vagy menekültpárti vagy menekültellenes.
Tavasszal is a kormány diktálta a belpolitikai tempót, a „bevándorlásról és terrorizmusról" szóló nemzeti konzultációval tovább élezve az oldalak közti feszültséget. A többi párt nem tudott érdemben reagálni, a konzultációról összemosódott a pártok véleménye: álkérdéseknek titulálták az abban foglaltakat. A kormány folytatta, amit eltervezett, hamarosan jöttek a magyaroknak szóló bevándorlásellenes plakátok.
Júniusban, a plakátok megjelenésekor a hazai közvélemény már teljes fel volt tüzelve a témától, nem véletlenül jött össze civil adományokból két hét alatt több mint harmincmillió forint az ellenplakátokra. Pedig ekkor még az egész téma még inkább csak a híradásokban és a déli határ környékén volt kitapintható, Budapesten lényegében nem lehetett érzékelni, csak jöttek a számok, hogy az egyik hétvégén ennyi, a másik hétvégén pedig annyi embert fogtak a határnál.
Egy hónap alatt azonban eljutottunk odáig, hogy a budapesti pályaudvarok környékén megjelenő, de alig észre vehető számú menekülthöz képest szeptemberre teljesen megtelt a Keleti aluljárója, a migránsok tüntetnek, a rendőrség pedig 24 órás készenlétben van. A világ és a hazai közvélemény is azt figyeli, mi történik Budapesten. A sokakban feléledő empátia mellett pedig
amire a Keleti előtt tüntető menekültek csak ráerősíthetnek. Pedig a magyarok többsége valószínűleg fél éve még azt sem tudta, mi az, hogy menekült.
A miniszterelnök a Charlie Hebdo után szólalt meg először menekülttémában, holott akkorra már elég kemény volt a helyzet a déli határnál.
Miután csak az idei évben már több mint 20 ezer illegális bevándorló érkezett hazánkba, a Jobbik választ vár a kormánytól, hogy hány menekülttábort kíván még létesíteni
– tette fel a kérdést Z. Kárpát Dániel, jobbikos képviselő 2014. december végén a kormánynak. A Jobbik ekkor azt javasolta, hogy tegyék zárttá a táborokat, amiket lakott területtől jó messze lehessen csak létesíteni, valamint azon is elgondolkodtak, hogyan lehetne önfenntartóvá tenni a táborokat. Ugyanezt a javaslatot (=a menekültek fedezzék magyarországi tartózkodásukat) fél évvel később dobta be a Fidesz. Egész pontosan Pintér Sándor belügyminiszter.
A Jobbik decemberben beszélt arról, hogy „hatalmas problémát jelentenek” a városok peremén létesített menekülttáborok. A debreceni, Sámson úti tábor ellen több alkalommal is fáklyás felvonulásokat szerveztek, hogy felhívják a figyelmet a „környéken garázdálkodó bevándorló bűnözőkre”.
A Jobbik először 2013. április 18-án tette szóvá a debreceni tábort, Orbán napra pontosan két évvel és egy hónappal később beszélt először a táborról. Rögtön azzal nyitott, hogy bezáratná azt. „Azt akarjuk, ne jöjjenek többen. Akik itt vannak, menjenek haza!” – üzente akkor a miniszterelnök.
Amikor Orbán idén januárban még csak elkezdte bevezetni a témát, a Jobbik már konkrétan bejelentette, hogyan erősítik meg déli határ mentén fekvő Ásotthalom környékének védelmét. A kormány fél évvel később jelentette be, hogy felhúzzák a kerítést, majd határvadász szakaszokat vezényelnek. A kormány legutóbbi határvédelmi ötlete a honvédség bevetése, a Jobbik erről is két héttel a kormány előtt kezdett nyilvánosan beszélni.
A Jobbik szempontjából egyelőre akár kudarc is lehetne a menekülttéma. Egy hónappal ezelőtt háttérbeszélgetéseken több jobbikos politikus is arra panaszkodott, hogy a kormány „teljesen bejátszotta a terepet”, nincs lehetőségük érdemben belefolyni a témába. Úgy látták, hogy a kormány éppen annyira menekültellenes, amennyit még elbír a szélesebb szavazóközönség, az viszont már nem fér bele, hogy a Jobbikhoz köthető Betyársereg tagjai menekülteket fenyítsenek a határ mentén. Ezért alakult ki konfliktus a Jobbik és a Betyársereg között, amiről az Index is beszámolt.
Hogy milyen jól célba talál a kormányzati propaganda, az jól mutatja a Republikon Intézet egy héttel ezelőtti közvélemény-kutatása: a magyar társadalom kétharmada szerint a menekültek veszélyt jelentenek Magyarországra, ezért nem is kellene beengedni őket. Még a baloldali pártok szavazói között is többségben vannak azok, akik elutasítják a menekülteket. A legtöbben a Fidesz-szavazók között (79%) akarják távol tartani a menekülteket, a polgári szavazók tehát idegenellenesebbekké váltak, mint a radikális jobboldaliak (a jobbikosok között is 71% nem kér menekültekből).
Ebben a ciklusban teljes kiéleződött, hogy a baloldali pártok sem együtt, sem külön nem jelentenek veszélyt a két jobboldali pártra. Ahogy évekig az MSZP–Fidesz-versengés határozta meg a hazai politikát, úgy a 2014-es választások után jelenleg stabilizálódott a Fidesz–Jobbik-párharc. Ebben és a menekültkérdésben is egyelőre Orbánnak áll a zászló, de felkavarhatja az állóvizet, ha Orbán szembemegy a két hónappal ezelőtti önmagával, és lehetséges megoldásként kezd tekinteni a menekültkvótákra, amikről korábban még hallani sem akart.