Az al-Dzsazíra már nem használja a pejoratívnak érzett migráns szót, náluk csak menekültekről lesz szó, hogy empátiát és együttérzést keltsenek a nézőikben. Az arab médiabirodalmat Szaúd-Arábia és Katar finanszírozza, ezek az országok pedig nem fogadják a szíriai migránsokat (menekülteket), de az ellentmondásos döntéssel így is sokan szimpatizálnak Európában. Az erről szóló hír 50 ezer lájkot kapott Facebookon, szokatlan érdeklődés egy végül is belterjes, a sajtóról szóló sajtóhír esetében.

Az, hogy a média hogyan kezeli a menekültkérdést (maradjunk most ennél a kifejezésnél, inkább csak az egyszerűség kedvéért), és egyáltalán, milyen szavakkal beszélünk a helyzetről, sokat elárul a gondolkodásunkról. Meg persze arról is, hogy a történések túl vannak a szavakon, hogy a mostani szituáció leírására, értelmezésére nem nagyon alkalmasak a régi panelek.

A magyar nyelv csudálatos gazdagsága

A nyelv mindig politika is. Mifelénk a „megélhetési bevándorlók” kitalálásával a Fidesz megalkotta a maga cigánybűnözés-fogalmát, mellyel a kormánypropaganda a nagyon különböző helyzetekből érkezőket összemosva a nemzetközi jogot kijátszó, a készbe, az európai jólétbe beleülni akaró ügyeskedőkként bélyegezte meg.

Miközben a Magyarország határára érkező migránsok döntő többsége a háború sújtotta, teljesen szétzilált Szíriából és Afganisztánból jön, a megélhetési bevándorlósozók egyoldalúan csak a gazdasági motivációkról beszélnek – miközben az is erősen kétséges, hogy akár az egyes esetekben szét lehetne szálazni a gazdasági és a politikai okokat, az életért való futást és a jobb élet reményét.

Az MTI és a közmédia hónapok óta sulykolja ezt párjával, a kriminalizáló, a menekültkérdés sajátosságait figyelmen kívül hagyó „illegális bevándorló” szerkezettel együtt. Az indokolatlan jelzőkön kívül egyébként már maga a bevándorló kifejezés is megkérdőjelezhető, hiszen tudjuk, hogy a Magyarországra érkezők döntő többsége rajtunk csak keresztülvergődni szeretne. Bevándorlókról, immigránsokról legfeljebb az Európai Unió vonatkozásában beszélhetünk – márpedig migránsügyekben a magyar kormány az EU-ról egyébként nem többes szám első személyben, hanem mint valami külső entitásként szokott beszélni, és felszólítani őt erre-arra.

Az aktuális kulcsszó a népvándorlás: a kormánykommunikációban június óta ez a fő elem, ez kíván utalni a jelenség horderejére és erősíteni a képet, hogy itt most nemzeti sorskérdésről van szó.

Vagy ők, vagy mi

Hasonló nyelvpolitikai csatározások Európában persze máshol is vannak. David Cameron hordákról, minisztere portyázókról beszélt – mintha csak Tamás Gáspár Miklóst szeretnék megerősíteni, aki szerint a brit konzervativizmus és úgy általában az EU a menekültkérdésben a lényeget tekintve fideszes politikát folytat.

A semleges sajtónyelv az angolban is a migráns szót részesíti előnyben. Mivel a fogalom alapesetben nem sugall semmit a benne részt vevők motivációjáról és céljairól, „középen áll” a pejoratív „megélhetési bevándorló” és annak kevésbé durva formája, a „gazdasági bevándorló”, valamint a pozitívabb „menekült” között. Hiszen migránsnak egyszerűen azokat nevezzük, akik azzal a szándékkal hagyják el hazájukat, hogy másik országba költözzenek.

Azonban, bár a migráns elvileg semleges kifejezés, elég jellemző, hogy a külföldön munkát vállaló jómódú fehér középosztálybelit nem hívják így, ő az angolban „expat” lesz, meghagyva a migránst a szegény bevándorlókra. „Az immigráns kétségbeesetten keresi a jobb élet lehetőségét. Az expat kalandozik. Ez a szóhasználat kettős mércét leplez le. Az, hogy expat vagy pedig bevándorló vagy, nem azon múlik, hogy hol szeretnél élni, hanem azon, hogy szegény vagy gazdag országból származol-e.”

Ráadásul a „migráns” szó ugyanúgy változtatja a helyét a nyelvben, ahogy az általa jelölt emberek a világban. A tényleges nyelvhasználatot sohasem a lexikonok fogják meghatározni, és ahogy a hírekből megszoktuk, hogy a migránsokkal többnyire „valami baj van”, a fogalom – mondják – negatív csengésű lett.

Hogy a bevándorlók milyen szövegösszefüggésekben szoktak mostanában előkerülni, sokat elmond az Independent két újságírójának kísérlete: ők eredeti náci szövegeket kommenteltek be a Daily Mail cikkei alá, csak éppen a zsidó szót menekültekre cserélték. „Vagy ők, vagy mi, a bevándorlók elleni harc erről szól. Bármilyen félmegoldás a saját pusztulásunkhoz vezet” – ilyen és az ehhez hasonló idézetek az eredeti antiszemita kontextusból kiragadva kifejezetten népszerűek voltak a többi olvasó között.

Bár az al-Dzsazíra bejelentését lehet álszent píszískedésnek is gondolni, angol nyelvterületen sokan ezért tartják követendőnek. Ők úgy gondolják, hogy a migráns kifejezés távolságtartó és dehumanizál; önkéntelenül is azt jelzi, hogy ami velük esik meg, velünk, akik itthon vagyunk, nem történhet meg. A címke érzelmileg messzebb viszi a térben közeli tragédiákat.

Szavak és dolgok

A két leggyakoribb kifejezéssel, a migráns és a menekült szavakkal szándékoktól függetlenül is nagy a katyvasz. Ezeket a sajtó sokszor összevissza, felcserélhető szinonimaként használja – hiába tudjuk, hogy a jelentésük nem ugyanaz. Pedig:

Nagyon fontos lenne megérteni, hogy az Európát érő mostani kihívások alapvetően menekültmozgásoknak köszönhetőek, és nem egyszerűen egy „migránskrízisnek”, amint azt a legtöbb politikus és a média sejteti

– mondja Alexander Betts, az oxfordi Refugee Studies Centerének vezetője.

„A két fogalom összemosása elvonja a figyelmet attól a különleges jogi védelemtől, amelyre a menekülteknek szükségük van – írja közleményében az UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége is. – Alááshatja a menekültek és a menedékjog intézményét, miközben több menekültnek van szüksége ilyen védelemre, mint bármikor ezelőtt.” 

A nyelv fontos, de talán nem annyira, mint a tettek és a gesztusok. A furgonban megfulladó 71 szíriai felnőtt és gyerek kapcsán a halálukat ünneplő, még több tragédiát kívánó kommentárok zsigeri gyűlöletére sincsenek szavak. A halál túl van a nyelven; eltörli a kisstílű különbségeket menekültek és migránsok, disszidensek és száműzöttek között.