A menedékkérők biztonságára és a magánélethez való jogukra hivatkozva hosszú ideje senki nem kap sajtóengedélyt arra, hogy magyarországi menekülttáborban forgasson. A bevándorlási hivatal nem is tervezi, hogy változtasson ezen, szerintük elég a nyilvánosság tájékoztatására az az információ, amit ők adnak. A Helsinki Bizottság programvezetője szerint az általános tilalom nem indokolt, lennének módszerek arra, hogy a sajtó munkája ne zavarja túlságosan az embereket, biztonságuk és jogaik se sérüljenek.
- Tájékoztatom, hogy az elhelyezettek személyiségi jogaira tekintettel és a nyugalmuk megőrzése érdekében a Bicskei Befogadó Állomásra a belépését és az ott történő forgatást nem áll módunkban engedélyezni. Megértését köszönjük!
- Köszönjük érdeklődését, azonban tájékoztatjuk, hogy a befogadó állomás zavartalan működésének biztosítására, valamint az elhelyezett külföldiek személyes jogainak védelmére tekintettel jelenleg nem áll módunkban belépési engedélyt kiállítani.
– évek óta ilyen válaszokat kap a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól, aki újságíróként belépési, forgatási engedélyt próbál kérni menekülttáborokba. Engedélyt pedig muszáj kérni: a menekültügy szervezeti rendszeréről szóló igazságügyi miniszteri rendelet azt mondja: "látogató a befogadó állomás területére a befogadó állomás igazgatójának hozzájárulásával léphet be és tartózkodhat a befogadó állomás területén".
A benti körülményekről így a sajtó csak közvetett forrásból, például bejutott politikusok elmondása alapján tud beszámolni (vagy esetleg úgy, mint kollégánk, aki kirgiz menekültként jutott be Röszkére és Vámosszabadiba, és eljárások indultak ellene) .
Megkértük a BÁH-ot, illetve a Belügyminisztérium sajtóosztályát, hogy magyarázzák meg, mi az oka a kérelmek elutasításának, és tervezik-e, hogy az egyedi látogatások engedélyezése helyett más módon, például szervezett sajtóbejárással lehetővé teszik, hogy a sajtó – és azon keresztül a közvélemény – megismerhesse ezeket a létesítményeket.
A BÁH-tól kapott válasz alapján nincs ilyen terv. Szerintük a nyilvánosság tájékoztatásához elég az az információ, amelyet ők adnak. "A Hivatal a rendkívüli migrációs helyzet generálta nehézségek ellenére a jövőben is válaszolni fog minden sajtó megkeresésre és
megad minden olyan információt, amely a nyilvánosság tájékoztatása érdekében szükséges
– írták. Az engedélyek elutasításának két alapvető okaként a hivatal most is a táborokban élőknek a magánéletük tiszteletben tartásához fűződő jogát és a biztonságuk megóvásához fűződő érdeket nevezte meg.
Az Index arról is próbált a Belügyminisztériumnál érdeklődni, hogy a déli határnál tervezett tranzitzónákba beengedik-e majd a magyar oldal felől a médiát és migránsokat segítő civileket. A belügyi sajtóosztály talányos válasza a következő:
"Az egyes törvényeknek a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról szóló 2015. évi CXL. törvény által adta lehetőségek között a kormány majd mérlegeli, hogy mely helyszíneken, mekkora és milyen, hosszú távon is fenntartható módon lehetne átengedési pontokat (tranzitzónákat) létesíteni."
Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A BÁH szerint mivel a menedékjogot kérelmező emberek az egyes befogadó intézményekben élik mindennapjaikat, "a folyamatos sajtó érdeklődés" a magánéletük tiszteletben tartásához fűződő jogukat alapjaiban sértené, és jelentős mértékben akadályozná a mindennapi életvitelüket "az utóbbi időszakban a sajtó részéről tapasztalt, a belépés engedélyezésére vonatkozó tömeges megkeresés".
E felfokozott érdeklődés tűrésére az ügyfeleket nem kötelezhetjük. A magánélet tiszteletben tartásához fűződő jog érvényesítését a Hivatal így látja csak megvalósíthatónak
– áll a válaszban.
A biztonsággal kapcsolatos aggály arról szól, hogy ha a sajtóban információ jelenik meg olyan menedékkérőkről, akik hazájukban tényleges üldöztetésnek voltak kitéve, akkor veszélybe kerülhet nemcsak az érintett ember, hanem az otthon maradt családtagjai is. "Erre tekintettel Magyarországnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a menedékkérők védelmét biztosítsa, ide értve azt az eshetőséget is, hogy a sajtó munkája révén az üldözők ismereteket szerezzenek a kérelmezők hollétéről" – írta a BÁH.
A biztonság szempontjából ugyanakkor lényeges: annak nincs akadálya, hogy a táborok területén kívül a menedékkérők nyilatkozzanak a médiának, akár közvetlenül a debreceni menekülttábor bejárata előtt adjanak interjút.
Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) magyarországi szóvivője szerint nem példa nélkül való a magyar gyakorlat. Vannak más országok is, ahol hozzánk hasonlóan nem tudósíthat a sajtó a táborok területéről, de nem mindenhol van ilyen tilalom, a 2013 októberi, földközi-tengeri hajókatasztrófa túlélőivel például pont egy magyar újságíró készített anyagot a máltai táborban.
Gyulai Gábor, a Helsinki Bizottság menekültügyi programvezetője szerint fontos szempont mind a bentlakók magánélethez és biztonsághoz való joga, mind az, hogy ne boruljon fel a táborok és fogdák napirendje, ugyanakkor az általános tilalom nem indokolt. Megvannak a máshol alkalmazott módszerek: a vizuális sajtó például láttathatja a táborokat anélkül is, hogy kivehető arcokat mutatna, és a napirendet tényleg zavaróan sok különálló, egyéni látogatás helyett lehetne például sajtóbejárást szervezni, mondta.
Azt, hogy se a sajtót, se a nemzetközi civil szervezeteket egyáltalán nem engedik be hónapok óta, nem lehet máshogy értelmezni, mint hogy a benti állapotok valóban „szégyellnivalók”,
mondta a menekültügyi szakember.
(Borítókép: rendőrsorfal a röszkei menekülttábor előtt szeptember 4-én. Tábori Ádám / Index)