Az emberek általában nincsenek tisztában azzal, mennyit érhetnek a megörökölt vagy a lakásukban évtizedek óta lógó képek. Sokan nem merik felértékeltetni őket, mert ez egyrészt pénzbe kerül, másrészt átverhetik őket. A Kincs a falon egy közösségi szolgáltatás: a beküldött fotók alapján ingyen megvizsgálják a képeket. Így került elő egy kosár béléséből egy neves festő rajza, egy vidéki panelház faláról egy Pekáry-kép, egy családtól pedig egy nemzetközi aukción 20 millióért eladott XVII. századi olasz festő műve. A Kincs a falon egyik célja a rejtett értékek felkutatása, amiket aztán egy kiállításon szeretnének megmutatni.
Gondolkozott már azon, mennyit érhet az a festmény, ami a nagyszülei nappalijában lóg a falon? Vagy amit már gyerekként is nézegetett, és aztán megörökölt? Megnézte már a szignót a kép sarkában? Vagy a hátulját? Lehet, hogy sokat ér?
Az otthonunkban vagy a nagyszüleiknél látható festmények nagy részének inkább dekorációs vagy eszmei értéke van a család számára. Ezek a képek sokszor generációról generációra öröklődnek, és a jelen gyermekeinek már fogalma sincs arról, hogyan jutott hozzá a család. Ritkán azonban előfordulhat, hogy a képek tényleg sokat érnek, vagy a magyar képzőművészet egy-egy elveszettnek hitt, hiányzó láncszemét jelentik.
Adódik ilyenkor a következő kérdés: kiben lehet megbízni? Kit kérhetünk meg arra, hogy szakértő szemmel nézze meg, és mondjon valami közelítő árat. Mi van, ha azt mondja, ő megveszi tőlünk 50 ezer forintért, de a kép igazából 2 vagy 5 milliót ér? Ráadásul a képek értékbecsülése is pénzbe kerül: általában 60-80-100 ezer forintért adnak szakvéleményt egy-egy vitatott képről.
Lelkes festménybecsüsök, művészettörténészek, restaurátorok tavaly novemberben közösségi kezdeményezést indítottak az interneten. A Kincs a falon projekt keretében azt vállalják, hogy ha beküldjük a festményeinkről készített fotókat, ők ingyen megpróbálják felbecsülni az értéküket. Az elsődleges céljuk az, hogy a szobák, sufnik, raktárak mélyéről így igazi kincsek kerüljenek elő. Az így megtalált értékekből később egy kiállítást szeretnének rendezni.
Évekkel ezelőtt is kerültek elő lomtalanításokról olyan festmények, amelyek akár milliós értéket képviseltek. Árulkodó az is, hogy a három legnagyobb magyar akciós ház árverésein tavasszal, ősszel és télen szezononként kb. ezer festmény tűnik fel, de ezek között csak elvétve vannak olyanok, amelyek korábban már szerepeltek valahol. Biztos sokan emlékeznek arra a szenzációs esetre is, amikor Barki Gergely művészettörténész 2008-ban egy karácsonyi filmnézés közben felfedezte a Stuart Little, kisegérben Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című festményét, amit addig elveszettnek hittek. A film készítői azt gondolták, hogy a díszlethez használt kép reprodukció, de kiderült: eredeti. Berény képe végül tavaly decemberben 70 millió forintért kelt el a Kongresszusi Központban rendezett aukción. (A Kincs a falont Barki Gergely is támogatja.)
Little hurt to discover the foreground performances couldn't hold the attention, but still, what an honour... http://t.co/w1CD12Smr5
— Hugh Laurie (@hughlaurie) 2014. december 1.
Mindez azt bizonyítja, hogy még mindig nagy számban lehetnek olyan festmények, amelyeket elveszettnek hittek, még nem fordultak meg a műkincspiacon, és a művészettörténet számára is fontosak, mondja Kolozsvári Gyula, a projekt kitalálója. Kolozsvári korábban éveken át dolgozott festménybecsüsként, és a hozzá hasonlóan elkötelezett, művészetszerető társaival most a közösségi média eszközeivel próbálnak új értékekre lelni.
Az teljesen természetes, hogy az átlagembereknek fogalma sincs a lakásukban lógó képek értékéről. Ez azonban még a művészcsaládokra sem mindig jellemző. Ott sem mindig hagyományozódik a fiatalabb generációkra a művészet szeretete vagy ismerete.
Nemrég meghalt egy híres művész. Neki több olyan festménye is volt, amelyeket annak idején művésztársaitól kapott ajándékba. A család nem értett a képekhez, ezért megkereste a Kincs a falon gazdáit. A hagyatékból végül komoly értéket képviselő Kondor Béla-képek kerültek elő, meséli Kolozsvári Gyula.
Nemrég egy olyan család küldött be képeket az otthoni festményekről és szobrokról, ahol a nagypapa maga is lelkes szobrász volt. Az egyik szobor alján a BB-szignó és az 1934-es évszám volt. Erről a család azt hitte, hogy a nagypapa művéről van szó, őt ugyanis Bodrogi Balázsnak hívták. Miután tüzetesebben megnézték a szobrot, kiderült, hogy a BB-szignó nem az övé, hanem a neves szobrászé, Bokros Birman Dezsőé. A Madame Sans Gene, 1934 című szobor benne van a Bokros Birman-könyvben is, és közel milliós értéket képvisel.
Egy másik festmény egy vidéki panellakás falát díszítette. A család - közvetve - Pekáry Istvántól, az 1981-ben elhunyt, naiv, népies és meseszerű motívumairól híressé vált festőtől jutott a képhez. Sejtették, hogy a képet Pekáry készítette, de nem sokat tudtak róla. A Sétakocsikázás a tengerparton című Pekáry-kép ráadásul korábban ismeretlen volt. A család végül az értékesítés mellett döntött.
A Kincs a falonhoz beküldött képek között fedeztek fel egy olyan rajzot is, ami elég szomorú sorsra jutott: egy kosár bélelésére használták. Senki nem tudta, hogy került a nagypapához a rajz, aztán pedig hogy került a kosárba, a kosár pedig a pincébe. A fotót a tulajdonos unokája küldte be, akinek feltűnt a szakadozott, A4-es méretű papír alján látható szignó. Valahogy így nézett ki:
Igen, jól látják, ez Munkácsy Mihály aláírása. A rajzról be is bizonyosodott, hogy a híres művész készítette és eredeti. Sajnos azonban a papír annyira bepenészedett és szakadozott volt, hogy bár próbálták restaurálni, végül nem lehetett megmenteni.
A Kincs a falon találta meg Mednyászky László útinaplóját és vázlatait is, aki az első világháborúban harctéri rajzolóként és festőként dolgozott, és meg is sebesült a fronton. A bőrmappában feljegyzések, skiccek és egy kisméretű, falemezre készített olajfestmény is volt. A család tudta, hogy ez értékes, ezért fordult a Kincs a falonhoz. A naplóban a rajzok mellett arról is részletes feljegyzések találhatók, hogy Mednyánszky éppen mikor mit evett. Ez a dokumentum a művészettörténet számára fontos, a mappában talált kékes tónusú olajfestmény, a Vonuló szekerek azonban a gyűjtemény legérdekesebb és legértékesebb darabja.
Nemrég egy nagy nevű, magyar impresszionista festő képét fedezték fel a beküldött képek között. A nevet még korai lenne elárulni, ugyanis a festmény azonosítása még tart, mondja Kolozsvári Gyula. A képen nem szerepel a művész szignója, de sok jel utal arra, hogy az ő képéről lehet szó. Ezért most művészettörténészek próbálnak a nyomára bukkanni korabeli feljegyzésekben, kiállítási katalógusokban. Ha valóban a neves művész képéről van szó, akkor az óriási szenzáció lehet, ez ugyanis egy hiányzó láncszem a magyar művészettörténetben, mondja Kolozsvári Gyula.
Az eddigi legnagyob találat egy olyan festmény volt, ami elsőre nem is tűnt jelentősnek a Kincs a falonhoz beküldött fotók között. Azt azért a család is tudta, hogy a nagyszülőktől értékes képet örököltek. Tüzetesen megvizsgálták a festményt, és a kép hátoldalán valóban olyan pecsétek és kiállítási címkék voltak láthatók, amik csak komolyabb képeknél fordulnak elő.
Végül kiderült, hogy egy XVII. századi olasz festő képéről van szó. Miután a kép az évtizedek során besötétedett, tisztítani, restaurálni kellett. Ez persze a tulajdonosoknak pénzbe került, de végül egy külföldi aukción 60 ezer euró, azaz kb 20 millió forint körüli áron tudták eladni. Az ár azért csak ennyi volt, mert a szerzőt a hosszas kutakodás ellenére végül sem sikerült beazonosítani.
Sokan kérdezhetik persze, vajon hogyan lehet jobb vagy rosszabb fotók alapján megállapítani valamiről, hogy az a festmény milyen értéket képvisel. Kolozsvári Gyula azt mondja, egy szakértő egy fénykép alapján is fel tudja ismerni az igazi értéket, ahogy egy fociedző is meg tudja állapítani, hogy a grundon focizó gyerekek közül ki lehet tehetséges.
Ha értékesnek tűnő képet találnak, arról jobb minőségű képeket kérnek, vagy ha a tulajdonos beleegyezik, a helyszínen vizsgálják meg. A honlapon eleve azt kérik, hogy a kép hátoldalát és a szignót is fotózzák le, és adják meg a kép méretét. Volt persze, amikor jól mellégfogtak. Egy festmény az elsőre rossz minőségű fotó alapján jelentős olajképnek tűnt, de amikor személyesen nézték meg, akkor derült ki, hogy csak egy olyan jobb minőségű olajnyomatról van szó, amilyenek a múzeumshopokban kaphatók.
Bármennyire is fárasztó végigböngészni több száz jobb vagy rosszabb minőségű fotót, erre rá lehet kattanni, mert benne van a vadászat izgalma, mondja Kolozsvári Gyula. Egy jelentősebb kép értékének megállapításába öten-hatan is beszállnak. Ha olyan festményről vagy szoborról, esetleg bútorról van szó, ami érdekes lehet, kapcsolataik alapján más szakértőket is fel tudnak kérni. Sokan azért vállalják el ebben az esetben a díjmentes szakértést, mert egy igazi művészettörténésznek már az is nagy szakmai dicsőség, ha ő talál meg egy értékes műtárgyat.
De mi ebben az üzlet? - kérdezi valószínűleg mindenki magában a cikk eleje óta. Kolozsvári Gyula azt állítja, ebben egyelőre nincs üzlet. A Kincs a falon elsődleges célja az értékek megtalálása. Ha elég értékes kép gyűlik össze, kiállítást szeretnének rendezni. Ehhez már lehet szponzorokat találni, el lehet adni jegyeket és képekről készült albumokat. A tulajdonosokat ezért elsősorban arról igyekeznek meggyőzni, hogy a festményeiket adják kölcsön egy később megrendezett kiállításra, amelyen ezeket a szépségeket a szélesebb közönség is megismerheti. Természetesen a tulajdonosoknak tudnak segíteni a restaurálásban, a hivatalos értékbecslésben vagy éppen az értékesítésben.
A Facebookon már közel 8 ezren követik a közösségi kezdeményezést. A Kincs a falon alapító nemcsak véletlenszerűen szeretnének jelentős képekre bukkanni. A honlapjukon "körözési fotók" is láthatók, amelyen olyan fontos képeket keresnek, amelyekről ma senki nem tudja, kinek a falán lógnak. Keresik például Derkovits Gyula: Zenekar (Hangverseny), Farkasházy Miklós: Pihenés a hajón vagy Márffy Ödön: Csendélet edényekkel című képét. Lehet, hogy ott lógnak önnél otthon a falon?
Borítókép: Részlet a Sétakocsikázás a tengerparton című Pekáry István képből