Önmagában az, hogy a képen látható terepjárón fegyver van, nem azért probléma, mert úristen, fegyver van egy katonai járművön. Egyrészt egy 170 kilométeres határszakaszon fotóztak egy darab fegyveres dzsipet, aki ebből bármilyen következtetést levon, az nyilvánvalóan viccel. Másrészt azon sem lepődünk meg, hogy a határon pisztollyal az oldalán kéri el az útlevelünket a vámos. A honvédség fegyveres szervezet, annyira talán nem meglepő, hogy a tagjai fegyverrel közlekednek, mikor bevetik őket valahol. Sokan mondják, hogy de hát árvíz meg hóvihar esetén sem puskával az oldalukon segítik az embereket a katonák, de most nem árvíz van. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy ha árvíz idején elöntött területekre kell vigyázni, hogy ne legyen esélyük a fosztogatóknak, akkor ott is előfordulnak a fegyverek.

A képen látható jelenet azért veszélyes, mert a világ már meghaladta a tömegkontrollnak azt a változatát, hogy a hatóság durva, elrettentő szintű erőt mutat, abban reménykedve, hogy a testpáncélban felvonuló, géppuskával támogatott csapatok puszta látványa is elrettenti majd a tömeget attól, hogy lázadni kezdjen.

A tömegkezelés pszichológiai kutatása azonban az elmúlt egy évtizedben bebizonyította, hogy az ilyen erődemonstráció sokszor pont a kívánttal ellentétes hatást vált ki, egyszerűen azért, mert sokan egy ilyen helyzetben nem meghunyászkodnak, hanem önkéntelenül is beindul bennük, hogy megfeleljenek a hirtelen támadt fenyegetésnek. Az angolul fight or flight, magyarul talán üss vagy fuss reakció néven ismert jelenség egy tudattalan agyi folyamat, amely a fejlődésünk egy korábbi szintjéről maradt velünk. A hétköznapi életben ez mára legtöbbször a pánik- és stresszbetegségek kiváltó okává korcsosult, de kivételes helyzetekben még mindig erős befolyásoló tényező lehet, pláne fáradt, amúgy is kétségbe esett emberek esetén.

A nyugati rendőrségeknél sok helyen már az úgynevezett alacsony profilú tömegkontrollt használják, vagyis a lehető legkevésbé fenyegető látványú egységek emelik ki a hangadókat a tömegből, így biztosítva azt, hogy a békés tömeg egy-egy forró pontról kiindulva ne legyen veszélyes massza. Arra, hogy mennyire rossz ötlet a látványos erődemonstráció, jó példa, hogy mi történik például egy focimeccsen, mikor a balhézásba épp belekezdő drukkerek elé bevonulnak a rohamrendőrök, vagy hogy hogyan reagálta le az amerikai lakosság, mikor a fergusoni események miatt bevetett rendőri egységek az USA háborúiból megmaradt haditechnikával vonultak az utcára.

Arról, hogy tőlünk kicsit nyugatabbra hogy is képzik a rendőröket a tömegkontrollra, ebben a cikkben olvashat bővebben. Az, hogy ez mekkora szerepet kap, és mennyire válik majd be a menekültválság idején, csak a következő hetekben kapunk választ, és ha már egy darab magyar dzsip miatt izgulunk, várjuk meg a határra vezényelt osztrák katonákat, ők milyen lazán érkeznek majd meg.

Ráadásul fontos tény, hogy tömegkezelésből a magyar rendőrség az elmúlt hetekben jól vizsgázott, a helyenként néha bedurvuló helyzeteket jól kezelték, a rajtuk rendszeresen áttörő tömegekkel szemben sem alkalmaztak felesleges mértékű erőszakot.

Egyes vélemények szerint a honvédség bevetése azért lehet negatív hatású, mert ott nem tömegkezelésre kiképzett, pláne nem abban tapasztalt emberek vannak többségben. Sokakat az elmúlt napokban tanítanak ki a tömegkontroll alapjaira, és bár a koszovói magyar misszió elsődleges feladata például a tömegtüntetések biztosítása is, nincs megbízható adat arra nézve, hogy mennyire általános a rendfenntartó tapasztalat a határra vezényelt egységeknél.

Valószínűleg ezért is hangsúlyozta a korábbi és az aktuális honvédelmi miniszter is, hogy a honvédség csak bizonyos rendőri feladatokat vesz majd át, elsősorban a rendőrök munkáját biztosítani, támogatni lesznek majd ott. Mármint azok, akik nem kerítést építenek.