A HVG csütörtöki számában jelent meg Kis János filozófus négyoldalas esszéje, amiben Orbán Viktor menekültpolitikáját elemzi.
Kis szerint semmi sem igaz abból, amit Orbán Viktor menekültügyben állít.
A meglévő és a kilátásba helyezett kerítések emelése Orbán számára valójában két, a hivatalostól eltérő célt szolgál:
Kis szerint utóbbi lépése, amikor a bajor miniszterelnökkel az oldalán üzente Angela Merkelnek, hogy nem kér a "morális imperializmusából", 180 fokos fordulatot jelent Orbán taktikájában. Eddig csak az önálló hatalom nélküli Brüsszelt támadta, most a kvótaellenes koalíció szervezésével az igazi erőt képviselő Berlint.
A váltás okait elemezve Kis arra jut, hogy Orbán fordulatra számít: arra, hogy a menekültektől megriadó választók a konzervatívok és liberálisok közötti, az egyetemes emberi jogok tiszteletén alapuló konszenzust sutba dobva egy-két éven belül új, radikális európai elitet emelnek hatalomra.
Nem csoda, hogy a Pegida tüntetői őt éltetik Drezdában, és az ő segítségét kérik Münchenben; mellett rendeznek szimpátiatüntetést xenofób csoportok Prágában és másutt. Rá figyel mindenki, aki a bezárkózást és a jövevényekkel szembeni intoleranciát választaná.
Kis szerint a határok nyitva tartása nagy próbatétel, de – az Orbánhoz hasonló radikálisok által szorgalmazott lezárásuk – megroppantaná az uniót, és Európa biztos vereségéhez vezetne. Ezt a kijelentését két tényezőre alapozza.
Tehát az a kérdés, hogy a menekültek beléptetésére és elosztására uniós intézmény- és kvótarendszeren alapuló közös megoldás születik-e, vagy – a tagállamok szuverén döntésére hivatkozó – Orbánt követve mindenki kivonja magát az együttműködés parancsa alól. Kis szerint a szerb-horvát-magyar háromszögben kialakult káosz és marakodás előrevetíti, mi történik majd az európai színtéren, ha az országok külön megoldást keresnek a közös problémára.
Ezért írja, hogy Orbán ajánlata nem csak embertelen és erkölcsileg viszolyogtató:
bele van kódolva a biztos kudarc.
Kis nem tagadja, hogy a menekültek áradását egy rendezettebb és méltányosabb befogadási rendszer sem fogja csillapítani: ahhoz a polgárháború sújtotta országokban béke és rendezett viszonyok kellenek, valamint a klímaváltozás lefékezése, hatásainak ellensúlyozása. Ehhez világméretű koordinációra van szükség, aminek azonban Európa csak akkor tud befolyásos szereplője lenni, ha erős és egységes.
Az Unió a bevett magyarázat szerint mélyen megosztott: a nyugati, konszolidálódott liberális demokráciákban sok évtizedes tapasztalat van a más kultúrájú bevándorlókkal való együttélésről. Keleten ezalatt totalitárius, a külvilágtól elzárt rezsimek voltak, azóta pedig a liberális demokrácia iránt kevésbé elkötelezett kormányok az idegenekkel szemben gyanakvó, elutasító választókat vezetnek.
Kis ezt árnyalva reménykeltőnek tartja az itthon és Szerbiában a menekültek segítségére siető emberek tömegeit. Ugyanakkor, mint írja, a nyugat sincs egységesen felkészülve a szükséges áldozatvállalásra. A bevándorlók, különösen a már Európában születettek közül sokan csalódottak az integrációs nehézségeik miatt, míg a többség a jóléti állam leépülése és a válság hatásai miatt a bevándorlóktól félti a megélhetését. Emiatt Európa-szerte erősödik a szélsőjobb.
Brüsszel tehát ellenszélben küzd a fenntartható, közös menekültpolitikáért, ami mögött azonban erős, kényszerítő érdekek állnak. És ha a belügyminiszterek tanácsában szeptemberben megszületett, a közös kvóták felé történt elmozdulásnak lesz folytatása, és közös európai tapasztalat születik arról, hogy a kvóták működnek, akkor a félelem és annak mozgósító ereje is csillapodhat.
Kis végül keményen kiosztja Orbán hazai ellenzékét, amiért nem képesek egyenesen beszélve, sunnyogás nélkül elutasítani Orbán "gyalázatos és esztelen" menekültpolitikáját.
Az Index menekülttérképe itt elérhető.