Index Vakbarát Hírportál

Mennyi volt egy határkerítés-drótozó óradíja?

2015. október 13., kedd 08:04

Ha nem a Magyar Honvédség katonája, hanem egy állami katonai cég alkalmazottja illesztette a déli határ kerítésoszlopaira a szögesdrótot, akkor a Honvédelmi Minisztérium szerint 10 ezer forintos óradíjnál jobbat el sem lehet képzelni. A tárca közigazgatási államtitkára augusztusban a kerítés kiépítésért felelős munkacsoport vezetőjeként olyan cégnek adott 2 milliárdos megbízást, amelynek félmilliós fizetéssel ő az igazgatótanácsi elnöke. A HM EI úgy nyert a legalacsonyabb árajánlattal, hogy nem volt több ajánlat.

Emlékezetes időszak volt az augusztus és a szeptember: a magyar kormányzat rendkívüli intézkedésekkel és rendkívüli pénzekkel szállt szembe a „bevándorlási nyomással”. A miniszterelnök a gyorsaságot tette a legfontosabb szemponttá, ezért az apparátus nem figyelt minden apró részletre. Azóta sem ismert például, ki rendelte el, hogy dupla kerítés épüljön az ország déli határán, és azt sem, hogy a védelmi beruházás során pontosan mire és mennyi pénzt költöttek.

Augusztus elején a Fidesz-frakció szóvivője, Tuzson Bence még azt nyilatkozta, hogy a határzár építésének közvetlen költsége alig lépi majd át a 3 milliárd forintot, nem sokkal később viszont már 11, sőt 20 milliárd forintos keretről is szó esett. Nagy pénzek mentek el a Belügyminisztériumnál és a honvédségnél, de jelenleg csak egyetlen biztos pénzügyi adat áll rendelkezésre: a keretből egy állami tulajdonban lévő cégnek 2 milliárd forintot ítéltek oda.

A Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt., ismertebb nevén a HM EI augusztus 2-án kapta meg a megrendelést, de olyan idők jártak, hogy ezt sem sikerült a szokásos törvényes ügymenetben összehozni.

A kormány július végén rendelte el a magyar–szerb határszakasz átjárhatóságának megszüntetését. A HM EI azonnal neki is állt, hogy a kerítés építéséhez ingyenmunkaerőt toborozzon. A Szegedma.hu tudósítása szerint a cég munkatársai július 30-án, csütörtökön már Csongrád megyében voltak, és olyan közfoglalkoztatottakat kerestek, akiket olyan, képzettséget nem igénylő feladatokra lehet bevetni, mint növényirtás, fakivágás, talajmunka és anyagmozgatás.

Rendkívüli 1.: 

Július 30-án még ki sem írták a közbeszerzési pályázatot „az ideiglenes biztonsági határzár előkészületi és egyes építési munkálatainak elvégzése” tárgyában. A HM EI csak három nappal később, augusztus 2-án, vasárnap kapott hivatalos szerződést.

Rendkívüli 2.:

A HM EI bevonása érdekében módosítani kellett a belügyi és honvédelmi közbeszerzések lebonyolítását szabályozó (228/2004. /VII. 30./-as) kormányrendeletet, mert abban nem szerepelt a helyzetre alkalmazható passzus. A módosítást egyetlen nap alatt készítették el, és augusztus 1-jén már hatályba is lépett. A állami honvédelmi cég szerződtetése érdekében csak ezután lehetett felpörgetni a bürokráciát.

Rendkívüli 3.:

A sürgősségre hivatkozva még aznap kiírták a a versenyt kizáró, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást, és meg is küldték a cégnek. A HM EI – borítékolható módon – még aznap megnyerte a tendert, és augusztus 2-án megkötötték az 1,93 milliárd forintról szóló szerződést. A szerződésben az áll, hogy a cég ajánlatát a „legalacsonyabb ellenszolgáltatás szempontja szerint” bírálták el. Ez nem volt nehéz, hiszen nem volt más ajánlattevő.

Rendkívüli 4.:

Magam vezénylek, magam hajtom végre! – mintha a hadseregben használatos legfurcsább parancsot követte volna a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára. Dankó István minden oldalról benne volt a HM EI megbízásában. Dankó volt a kerítésprojekt végrehajtásáért felelős kormányzati munkacsoport vezetője a Honvédelmi Minisztériumban, valamint ő felügyelte a beszerzést végrehajtó Beszerzési Hivatalt is. De ő volt a versenyeztetés nélkül tendergyőztessé váló HM EI igazgatótanácsának elnöke is. Dankó a céges másodállásáért havi 500 000 forintos díjazásban részesül.

A minisztérium szerint Dankó többoldalú szerepvállalása nem jelentett összeférhetetlenséget, mert „a jogszabályok erre lehetőséget adnak”. Hogy hol, arra kérdésünk ellenére nem tért ki a HM sajtóosztálya. A már említett belügyi és honvédelmi közbeszerzések lebonyolítását szabályozó kormányrendeletben ellenben az olvasható, hogy beszerzési eljárás előkészítése, a részvételi, ajánlattételi felhívás, valamint a dokumentáció elkészítése során az ajánlatkérő nevében nem járhat el az érdekelt gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője.

A HM-ben a „legalacsonyabb ár” alapján kiválasztott HM EI szerződésében bruttó 10 795 forintot óradíjjal számoltak a kerítésdrótfonatok kerítésoszlophoz rögzítésért, azaz egy hosszabb munkanapért 100 ezer forintot számlázhattak fejenként.

24 130 forintot ért egy szárzúzóval végzett bozótirtással töltött óra, a gépekkel végzett munkák pedig a 100 ezres óradíjat is túlléphették.

Az azóta menesztett honvédelmi miniszter, Hende Csaba lehet, hogy kihagyta a HM EI-t, de tény, hogy Demeter Márta MSZP-s képviselő parlamenti kérdésére szeptember 4-én adott válaszában – miközben az utolsó benzinmotoros fűkaszáig részletes felsorolást adott arról, hogy a honvédség milyen technikai eszközökkel vesz részt a határzár építésében – egyetlen szóval sem említette a HM EI-t és gépeit.

A HM sajtóosztálya mégis azt írta az Indexnek, hogy a HM EI-n keresztül nem kiszervezték a munkákat. A cég csak azon feladatok elvégzésére vett igénybe alvállalkozókat, melyek határidőre való elvégzésére nem rendelkezett elegendő kapacitással. A minisztériumi válasz szerint hat céggel kötöttek alvállalkozói szerződést összesen mintegy 300 millió forint értékben.

Bonyolult és komplex tetőfedés

A HM EI-nek egyébként nem csupán a menekültválság idején sikerült verseny nélkül közbeszerzéseket nyernie. A cég közel 1,5 milliárd forintos megrendelést kapott éppen a már többször emlegetett 228/2004. (VII. 30.) kormányrendeletre hivatkozva úgy, hogy a minisztérium által kért munkák „komplexitása és bonyolultsága” miatt mentesítették a verseny alól. Minősült már túl bonyolult és komplex feladatnak tetőfedés, épületkarbantartás és lőtérfelújítás is. Ezekben az esetekben mindig a legalacsonyabb árajánlattal nyert a cég, versenytárs nélkül.

Néhány éve egy 1,18 milliárdos megrendeléssel előre nem tervezhető ingatlankarbantartási feladatokkal bízták meg a céget, majd pedig tetőszigetelési munkákra fizettek ki nettó 218 milliót. A szerződésekben gondosan kihúzták az indokolásnak fenntartott sort, de az utóbbi esetben még azt is megengedték, hogy a cég 199 millióért továbbadhassa a munkát tetszőleges harmadik félnek.

Rovatok