Kilenc évet kellett várni, hogy a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa meghozza az első fokú ítéletet a 2006 őszi zavargások során a rendőrségi túlkapásokban betöltött szerepük miatt elöljárói intézkedés elmulasztásával és parancs iránti engedetlenséggel megvádolt, részben időközben távozott, részben nyugdíjazott, részben jelenleg is aktív rendőri vezetők ügyében.

A 2006-os utcai zavargások során a békés tüntetők elleni súlyos rendőri túlkapások, a miniszterelnök, a belügyminiszter és a rendőri vezetők mindebben betöltött szerepe, a történtek későbbi eltussolása Magyarország rendszerváltás utáni történelmének egyik legsúlyosabb jogállami visszaélés-sorozata volt. Az MSZP-SZDSZ kormány soha nem heverte ki az őszödi beszéd és a rendőri bántalmazások miatti bizalomvesztést, sőt, a hagyományos baloldal (MSZP, DK) azóta is tartó válságának is az az egyik fő oka, hogy a pártjai képtelenek egyértelműen elhatárolódni az akkor történtektől.

Ahhoz képest, hogy az elmúlt 10 év politikailag talán leginkább terhelt ügyéről van szó, a Fő utcai épület tárgyalóterme nem telt meg. A hallgatóság tagjai közül többen is halkan morgolódva vette tudomásul az azonnal kihirdetett, igen enyhe ítéletet, ami vélhetően kevesek számára hoz majd megnyugvást.

A vádlottak közül a bíróság csak a II. és a IV. rendű vádlott bűnösségét mondta ki. Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitányt és az egykori Szabadság téri helyszínparancsnokot, Mittó Gábor alezredest mondták ki elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége miatt: mindketten megrovást kaptak. Tizenkét további vádlott, így a fővádlott Bene László volt országos rendőrfőkapitány ellen a büntetőeljárást megszüntették.

A bíróságnak a két éve kezdődött, 103 tárgyalási napot felemésztő perben arra kellett választ adnia, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a tévészékház ostrománál történtekben milyen felelőssége volt az akkori rendőri vezetőknek, tehát hogy a Szabadság téri káosz során gyengén felszerelt és még gyengébben irányított, tucatjával megsérült rendőrökkel történtekért ki a felelős. Emellett a későbbi hetek utcai demonstrációi során történt rendőri túlkapások miatti felelősséget kellett tisztázni. Az ügyész zömmel felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott, a vádlottak tagadták a bűnösségüket.

Kiss Károly tanácsvezető bíró az ítélet kihirdetése után a Szabadság téri tévéfelvételek elemzése alapján  hosszas indoklásba kezdett, hogy megmagyarázza az egyes vádlottak felelősségének megítélését.

A későbbi eseményekre áttérve az egyik, példaként kiragadott utcai felvételt elemezve súlyos szemrehányást tett az eseményeket kivizsgáló nyomozó ügyészségnek. Az azonosítatlan rendőrök által őrizetbe vett kukázók ellen garázdaság miatt indítottak ejárást, amivel szerinte egyebek mellett a közokirat-hamisítás, a jogellenes fogvatartás és a hamis vád büncselekményét is elkövették. A bírót kötik a vádiratban foglaltak: nem ítélkezhet olyasmiben, ami abban nem szerepel.

Kiss Károly szokatlanul politikus szóbeli indoklásában azt is egyértelművé tette, hogy nehezményezi, amiért az ügyészség ennyire elhúzta az eljárást.

A bíró a bűnösnek talált vádlottak enyhe ítéletét az idő múlásával indokolta. Mint mondta, a szabályok megsértése a többiek esetében is megállapítható volt, de csak a vétségi alakzat, és mivel a tettük kevéssé volt veszélyes a társadalomra, ezért döntött az eljárás megszüntetése mellett.

Az ítélet nem jogerős: az ügyész valamennyi vádlott terhére súlyosbításért fellebbezett. Bene László három nap gondolkodási időt kért, Gergényi Péter és Mittó Gábor enyhítésért fellebbezett, a többi vádlott tudomásul vette az ítéletet.