Méltó volt Göncz Árpád temetése az egykori köztársasági elnökhöz. Ahogy Göncz Árpád hivatali ideje alatt is megőrizte közvetlenségét, egyszerűségét és hétköznapi emberi mivoltát, olyan volt a temetése is. Az Óbudai temetőben lezajlott szertartás sokkal inkább szólt az egykori 56-os elítéltről, az íróról, a férjről, a nagyapáról mint Magyarország egykori államfőjéről. A csendes temetésen több ezer gyászoló vett részt.

Göncz Árpád végakarata alapján és a család határozott kérésére igyekeztek elkerülni minden aktuálpolitikai felhangot. A temetés előkészületeinél ez kisebb feszültséget okozott: Mécs Imre, Göncz egykori rabtársa és egykori SZDSZ-es párttársa eredetileg egy olyan beszédet akart mondani, amiben „ égető nemzeti problémákról” is szól.

A család azonban azt kérte, változtasson beszédén, amit Mécs először nem akart megtenni. Végül mégis mondott egy személyes hangú beszédet a ravatalnál, eredeti beszédét pedig a temetés után a Kossuth téren mondja el az egykori politikus.

Mécs Imre végig tegező formában beszélt "Árpihoz" a sírnál. Mint mondta, Göncz Árpádot mindenki Árpinak szólította, de ebben szeretet és tisztelet volt. Mécs többször felidézte: Göncz Árpád a szeretet embere volt, de tudott kemény is lenni - leginkább a gyűlölettel és a széthúzással szemben.

Mécs szerint Göncz Árpád az 1945 utáni nehéz évtizedekben is mindig a helyes és a jó utat választotta, pedig ez akkor egyáltalán nem volt könnyű dolog. Ezt ajánlotta minden mostani politikusnak is. Mécs szerint Göncz Árpád abban az összefogásban és az egységben hitt, ami a rendszerváltás előtti időket jellemezte, ezért a temetésen azt kérte mindenkitől, hogy fogja meg a mellette álló kezét.

A temetésen ott volt Áder János köztársasági elnök, Tarlós István főpolgármester, a pártok és diplomáciai testületek képviselői. Orbán Viktor magánemberként vett részt feleségével a szertartáson. A miniszterelnök nem ment előre a díszvendégeknek fenntartott helyre, hátul állt a többi gyászoló között Lévai Anikóval.

A temetésen Göncz Árpád végakarata szerint Koncz Zsuzsa és Bródy János adta elő a Ha én rózsa volnék kezdetű dalt. A család nevében Göncz Árpád legidősebb unokája, Benedek Márton emlékezett.

A szertartást ezután Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát celebrálta. Mint felidézte, ő sokáig nem ismerte Göncz Árpádot, de a kilencvenes évek elején egy bencés öregdiák, Göncz Árpád egykori börtöntársa kereste meg a főapátot azzal, hogy Göncz Árpádban úgy bízik, mint saját magában, ezért a főapátnak is azt javasolta, ismerje meg. "Az őszinte szív és a nyílt szellem emberét ezután ismertem meg", mondta búcsúztatójában Várszegi Asztrik, akitől később Göncz Árpád azt kérte, "ha eljön az óra kérlek, temess el".

Göncz Árpád temetésén nem volt díszsortűz sem, ami mint a hadsereg egykori főparancsnokának járt volna. A saját maga által vásárolt sírhely az Óbudai temető 16-os parcellájában található, az egykori 56-os elítélt Bibó István, Vásárhelyi Miklós és Litván György sírja mellett.

A család azt is kérte, hogy a gyászolók csak egy-egy szál virágot vigyenek, a koszorúkra szánt pénzt pedig inkább ajánlják fel a fogyatékosokat segítő Kézenfogva Alapítványnak.

A temetésről szólópercről percre tudósításunkat itt olvashatja.