Életre ítélve: így hívják a debreceni börtönkutya programot. A lényege, hogy elítéltek jóvátételként menhelyi kutyáknak segítenek az örökbefogadási esélyeik javításával. A cél visszatalálni a társadalomba mindkét félnek. A programról hétfő este tartott előadást a Tükör Módszerrel dolgozó Debreceni Kutyaiskola vezetője, Nagy Annamária.
Az első kutyás börtönprogramok Magyarországon 2010 körül indultak. Most épp hat helyszínen van ilyen: Szirmabesenyőn, Kecskeméten, Pálhalmán, Debrecenben, Szombathelyen és hatodikként Egerben, ott csak nemrég indult el, tudtuk meg a bv. sajtóirodájától. Egyszerre mindenhol 5-6 emberrel fut a program, mostanra már országszerte sok tucat elítélt vett részt ilyenben.
Szirmabesenyőn kifejezetten vakvezető kutyákat képeznek: a rabok az első lépést teszik meg velük, ők még nem magára a vakvezetésre, hanem az alap engedelmességre tanítják meg őket. A többi helyen, mint Debrecenben is, menhelyi kutyákat szocializálnak.
Tökölön is találkoznak kutyákkal fiatalkorú fogvatartottak: néhányan kijárnak az ottani állatmenhelyre besegíteni, ketrecet takarítani. Nem kutyás, hanem kisállat-terápia a nagy fegyházakban is van, Szegeden, Vácon, vagy Kalocsán. Arra is van példa, hogy a zárkájában, állandóan az elítélttel lakhat az állata. Szegeden az egyik tényleges életfogytosnak van egy tengerimalaca.
Az alapötlet külföldről jött, de a magyar verzió eléggé különbözik az eredeti mintától. Amerikában életfogytiglant töltő elítéltek kapnak maguk mellé a cellájukba halálsoros kutyákat, olyan állatokat, amelyek nem mehetnek vissza a társadalomba, mert emberre támadtak. Magyarországon a kutyák nem laknak bent a börtönben, csak be-beviszik őket egy-egy foglalkozásra, és távolról sem nehéz természetű, agresszióra hajlamos állatok, épp ellenkezőleg. Legutóbb például 7 darab hat hónapos kölyökkutya került a programba. A kutyák az "Együtt az Állatokért" Állatvédő Közhasznú Egyesület menhelyéről érkeznek.
A menhelyi kutyákkal az szokott lenni a gond, hogy elszoknak az embertől, a leendő gazdákat így olyan állatok fogadják, amelyek nem néznek rájuk, nem akarnak kapcsolatot teremteni, mondta a kutyaiskola vezetője. Az a menhelyi kutya, akivel nem ez a helyzet, jobb eséllyel indul az örökbefogadásért, pláne, ha még az alapvető engedelmesség is megy neki. A börtönprogramban erre tanítják meg a rabok a kutyákat.
A programba olyan kutyákat válogatnak be, amelyekről lehet tudni, hogy alapból a többieknél kevesebb reményük van örökbefogadásra. Például azért, mert feketék (a fekete kutyák valamiért nehezen kelnek el), vagy mert problémásak, például csúnya allergiás betegségük van. Nekik jön a legjobban az esélyjavítás.
A debreceni program 5 gyakorlati és 2 elméleti foglalkozásból áll, ezek egyenként másfél órásak. A program azért ilyen rövid, hogy minél hamarabb örökbe adhatóak legyenek a kutyák, ne kelljen soká a menhelyen maradniuk. A vége egy vizsga, ahol a kutya-elítélt párosoknak a következő négy dolgot kell bemutatniuk: lábat követ, ül, fekszik, helyben marad. A kutyákkal odakint nem foglalkoznak, a vizsgán annyit tudnak, amennyire bent a rabok megtanítják őket. A foglalkozásokon a pozitív megerősítést tanítják a kutyaiskolások az elítélteknek:
A program kezdetben egy kedvcsináló előadással indult a fogvatartottaknak, de ezt már beszüntették, mert óriási lenne a túljelentkezés: a debreceni börtön rabjainak 80 százaléka szeretett volna beszállni. A kapacitás jóval kisebb: egy turnusban maximum 7 párosnak van hely, nem akartak csalódást okozni a többieknek.
A Nagy Annamária vezette debreceni program tavaly decemberben indult el. Az első csoportban gazdasági bűnözők voltak. A másodikban drogfogyasztók. A harmadikban már erőszakos bűncselekmények elkövetői. Az oktatók ezután kértek 2 hónap pihenőt, hogy erőt gyűjtsenek a következőre. A legutóbbi két csoportnál már nem kérdezték meg az embereket, miért ülnek.
A kutyaiskolásoknak nincs nagyon könnyű dolga. „Tesztelnek a fiúk rendesen” – mesélte az oktató. Az elítéltek távolságtartóak eleinte, és folyamatosan mennek a dominanciacsaták, "megmérnek mindenkit". Nem szóban, inkább fizikai kommunikációban, jelentősége van mindennek: mennyire jön közel, amikor elhalad, melyikük tér ki. A kutyáknak is van mit szokni eleinte: a menhelyen leginkább nők közelségéhez szokott állatok, amikor megérkeznek a börtönbe, elsőre "lesokkolódnak a tesztoszterontól".
ahogy felsorakoztak előttük a nagydarab elítéltek.
Ehhez képest „Gyere, apával megyünk sétálni”: nagyjából ez az első reakció az elítéltektől, amikor meglátják a kölyköket. Az érintésre Nagy szerint láthatóan eléggé ki vannak éhezve: a kutyákat simogatják, ölelik, mindegy az is, ha egy esős napon saras, ázottkutya-szagú mind.
Az elítéltek az első, kedvcsináló alkalmon fénykép alapján választják ki a kutyáikat. Az oktató szerint így is sikerül mindig olyat választani, ami éppen olyan, mint ő maga. Vita még nem volt erről. A kutya nevét ők hímezik fel a nyakörvre. A kölykök nevét is ők választhatják ki, a kutyaiskolások enyhe meglepetésére ilyen nevek születtek: Fifi, Barbi, Cuki.
A fogvatartottak eleinte nagyon furcsállták, hogy a kutyaiskolás csapat nem mindig egységes véleményen van, egyikük szerint így kéne, másikuk szerint úgy kéne valamit csinálni. Nagy szerint ez sokat finomított rajtuk: fontos lépés, hogy végül elfogadták, lehetnek különböző vélemények. A rabok szerinte be tudnak feszülni attól, ha azt hallják, hogy a személyiségüket fejlesztik, mert azt úgy érzik, mintha ezzel azt mondanák, hogy ők betegek. Itt ez anélkül történik, hogy direktben ki lenne mondva.
Az elítéltek a foglalkozásokon alig fáradnak el, könnyű oktatni őket, nagyon motiválták, várják a következőt. Mostanra az is kiderült, hogy az elítéltek a többieknek is mesélnek a programról – az újabb turnusokban már úgy érkeznek az emberek az első alkalomra, hogy az alapvető dolgokat már tudják, például, hogy nem szabad rángatni a pórázt.
A program szokásos lefolyása szerint az elítéltek a kutyákat az utolsó foglalkozás, illetve a vizsga után nem látják viszont: az állatok a menhelyről végleges örökbefogadókhoz kerülnek. De volt már azért arra példa, hogy egy elítélt a szabadulása után maga jelentkezett az állatáért, és végül haza is vitte magával.
A kutyaiskolások hosszú távú terve, hogy előbb-utóbb be is költözhessenek kutyák elítéltek mellé.