„El sem hiszem a közönyt, hogy mindig falakba ütközünk. Egy banánköztársaságban hiszi az ember, hogy így mennek a dolgok, de itt? A kicsin kell mindig csattanjon az ostor vége?” – mondja Zsámár Jánosné, a híres-hírhedt csongrádi balesetben 24 évesen meghalt fiatalember édesanyja. Zsámár Dávidra 86 fokos víz ömlött egy csőből munka közben tavaly november 18-án. Testének 84 százaléka megégett, hat nap keserves küzdelem után belehalt a sérüléseibe. Szülei, aki egyben munkáltatói is voltak, most úgy érzik, a hatóságok az ő családi vállalkozásukat kiáltják ki bűnbaknak az ügyben, míg a valódi felelősök megússzák felelősségre vonás nélkül. Egy éve történt a tragédia, a rendőrség épp az évfordulón rekonstruálja az eseményeket a helyszínen.
„A környéken megrúgott valakit a ló, azonnal kivonultak a mentők és a rendőrség is.”
A fiunkat helikopterrel szállították Budapestre, hogy lehetséges, hogy a rendőrök még csak helyszínelést sem tartottak a gyárban?
– kérdezi értetlenül Zsámár János. A gyár, ahol a tragédia történt, utólag azt állítja,
A szülők azért keresték meg az Indexet, mert úgy érzik, a hatóságok nem hallgatják meg őket. „Nem vendettát szeretnénk, csak legalább más is lássa, hogy van, aki küzd az igazságáért” – mondta a gyászoló anya, hozzátéve: volt olyan nyomozó, aki azt mondta, „ő minden nap hullákat lát, előbb-utóbb úgyis bele kell törődni”. Ők épp erre nem hajlandók.
A tragédia tavaly november 18-án történt az amerikai MARS csongrádi kisállateledel-gyárában. Két rendszer csatlakoztatását (a meglevő melegvizes, és a tervezett termálvizes rendszerét) egy kivitelező (Mont Kft.) és alvállalkozójuk, a Zsámár Bt. végezte. Amikor a cég alkalmazottja és egyben tulajdonosainak fia, Zsámár Dávid a korábban beszerelt csőcsonknál nekiállt hegeszteni, ehhez a fal és a cső közötti keskeny (63x50 cm-es) helyre, a tágulási tartály és a csővezeték közé kellett bemásznia. Eközben mozdíthatta meg azt a 70 centi magasan felszerelt pillangószelepet, ami miatt 86 fokos, 4 bar nyomású víz zúdult a testére.
„A Mars gyára 1993-ban, egy régi takarmánykeverő üzem maradványain kezdte a munkát, 40 fővel, azért Csongrád-Bokroson, mert itt közel volt a száraz-eledel-gyártáshoz szükséges nyersanyag: gabona, zöldség és hús. A cég évi 45 milliárd forintos árbevételt produkál, és az utóbbi évtizedben folyamatosan bővíti a termelést. Itt készülnek többek között a Chappi, a Pedigree, a Kitekat és a Whiskas eledelei, jutalomfalatjai, valamint csak amerikai piacra a Nutro nevű kutyaétel. A gyárnak 45 milliárd forint az éves árbevétele, a legnagyobb magyarországi exportcégek közé tartozik. A nyugat-európai Mars-csoport mint jó munkahely 3. helyezett lett a Great Place To Work nevű versenyben, a bokrosi gyár a hazai dolgozói elégedettségi vizsgálatok alapján a legjobb munkahely lett a termelő cégek közül 2011-ben″ – írta pár éve gyárlátogatós cikkében a Délmagyarország.
„2014. 11. 18-án 9 óra 20 perckor a jobb lába mellett lévő élőre menő oldali akaratlan nyitás elleni védelemmel, rugós kilincszárral ellátott pillangó szelep kismértékben megnyílt.”
Ekkor a kiáramló 86 °C-os 4 bar nyomású forró víz testfelületének nagyobb részén életveszélyes égési sérülést okozott.
„A munkatársa, aki tűzőr és segítő feladatokat látott el a baleset időpontjában a sérültnek háttal állva a hegesztő pajzsért nyúlt, amikor kiáltást hallott. Megfordulva nagy gőzhalmazt látott ott, ahol a sérült állt. A másik oldalról megragadta a sérült karját és a tágulási tartály tetején oldalra kihúzta a gőzhalmazból. A sérült ruháját letépték, az előtérbe lekísérték és szakszerű ellátása megkezdődött. A mentők ellátása után a mentőhelikopter Budapestre szállította a sérültet, aki 2014. 11. 24-én 16 órakor elhunyt” – állapította meg a munkaügyi felügyelőség (teljes nevén a Csongrád Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerv Munkavédelmi Felügyelősége).
A felügyelőség szerint azzal nem volt probléma, hogy a Mont Kft. emberei, akik korábban félbehagyták a munkát, egy hónappal korábban két rugós kilincszárral ellátott kézi pillangószelepet építettek be egy 30 cm hosszú cső csonkkal együtt. Első határozatuk szerint:
„Ott lobogtattuk a vállalkozói szerződést, de el sem kérték″ – állítják Zsámárék, akik a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz írt levélben tiltakoztak: ők nem tudnak technológiai utasításról, szerintük azt a kivitelezőnek kellett volna kiállítania. „A komplett műszaki és termelési irányítás, azaz a tervdokumentációk, a munka kiosztása, ütemezése és koordinálása mind a megrendelő feladata” – mondták, szerintük saját Bt.-jük feladata „a határidők betartása, a létszám folyamatos biztosítása, a munkavégzéshez szükséges eszközök, védőfelszerelések, munkaruházat és meghatározott feladatok kötelező végrehajtása”. A munkavédelmi meghallgatáson készült jegyzőkönyv szerint a Mont Kft. szerint viszont egy szerződéskiegészítésben leírtak egyértelműen meghatározzák az alvállalkozók felelősségét. Mivel a cég nem válaszolt az Index megkeresésére, nem világos, hogy pontosan melyik szövegrészre utalnak.
„A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. A munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani.
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles
a) a szükséges utasításokat és tájékoztatást a munkavégzést megelőzően a munkavállalónak megadni;
b) rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket;″
(1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről)
***
„Működő üzemben, illetőleg környezetében, valamint vasút, közút területén szerelési tevékenység csak akkor végezhető, ha az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek meglétéről az üzemeltető írásban nyilatkozott. Ha a szerelési tevékenységben résztvevők munkáltatója vagy megbízója, illetve végzője nem az üzemeltető, akkor ez az írásos nyilatkozat az összehangolás része.
A működő üzemben szerelést végző dolgozók részére az üzemeltető köteles a működő üzem biztonsági előírásait ismertetni és azt dokumentálni.
A szerelés tárgyát és a szerelési tevékenységet figyelembe véve a szerelést végzőnek a veszélyek és ártalmak ismeretében szükség szerint írásban kell meghatároznia az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit.
A szereléshez szükséges engedélyeket a szerelést végzőnek kell beszereznie.
A szerelést végző határozza meg a szűk, zárt térben, különösen kedvezőtlen körülmények között vagy testhelyzetben történő munkavégzés során személyi, tárgyi és szervezési feltételeket.″
(Melléklet a 31/1995. (VII. 25.) IKM rendelethez: Vas- és Fémipari Szerelési Biztonsági Szabályzat)
A hatóság másodfokon úgy ítélte meg, hogy a szerződés kiemelte ugyan az alvállalkozó (azaz Zsámárék), mint munkáltató néhány felelősségét ( határidők-létszám-eszközök, védőfelszerelések, munkaruházat ), ezzel viszont nem mentesülnek a törvények által előírt egyéb kötelességeik alól. A határozatban idézett törvényekből, rendeletekből keretesünkben válogattuk ki a leglényegesebbeket.
A jegyzőkönyv alapján a Mont Kft. azzal védekezett, hogy ugyan ők adták ki a feladatot, anyagokat, biztosították a tervet, de az „irányítást a Zsámár Bt.-nek kellett volna megoldani″. Itt valószínűleg arra utalnak, hogy Zsámár János saját bevallása szerint járásképtelensége miatt nem volt jelen a telephelyen a tragédia idején. Mint mondta, a Mont Kft. képviselőivel a szükséges papírmunkát is a Zsámár Bt. telephelyén (Zsámárék otthonában) intézték. „Zsámár János nem mindig volt a munkaterületen″ – jelentette ki a Mont, hozzátéve, hogy az általa kinevezett megbízott vezető helyettesítette.
A jegyzőkönyv szerint a Mont Kft. képviselője „nem tudja, a MARS vagy a Mont Kft. részéről helyezték nyomás alá a csövet″.
Még ha írásban kérték volna, hogy készítsünk technológiai utasítást, akkor sem tettük volna, hiszen ki olyan őrült, aki ilyen körülmények között bárkinek, bármilyen munkavégzésre, kiad utasítást?
– tették fel a szónoki kérdést Zsámárék. „A gyár üzemmérnöksége és a munkafelügyelők irányítanak mindent, az üzem területén speciális üzemszabályzat érvényes. Amíg a munkavégzési engedélyt meg nem kapták, senki nem nyúlhat még a szerszámokhoz sem. Mi nem bírálhatunk senkit felül a gyárban” – tették hozzá. „A munkaügyi felügyelet bennünket tesz felelőssé, miközben a két érintett céget meg sem vizsgálta. Sem a tényeket, sem az előzményeket, sem a körülményeket nem vették figyelembe. Miért nem érdekli őket a vállalkozási szerződésünk?” – írták panaszukban.
A család szerint a gyár és a kivitelező félrekommunikációja okozhatta a tragédiát, amit, úgy érzik, rájuk akarnak terhelni. A technológiai utasítás hiánya mellett kiemelték:
Az NGM márciusban egy Czomba Sándor államtitkár által jegyzett végzésben megsemmisítette az elsőfokú határozatot, és a hatóságot új eljárásra kötelezte, utasítva a hatóságot, hogy vizsgálja meg:
A Csongrád Megyei Kormányhivatal a második körben határozatában 320 ezer forint munkavédelmi bírságot rótt ki a Zsámár Bt.-re (a bírságot csökkentő tényezőként ismerték fel a „tényfeltárást segítő magatartást″, és a „tényt, hogy a veszélyeztetés megvalósulásában a munkavállaló szabályszegő magatartása is közrejátszott”). Zsámárék a munkavédelmi főfelügyeletnél fellebbeztek, szeptember 22-én kelt határozatában a hatóság helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Közben a csongrádi járási ügyészség elutasította Zsámárék panaszát, akik az elmaradt helyszínelés miatt tettek panaszt a Belügyminisztériumnál. Arra hivatkoztak, hogy csak februárban rendelték el a nyomozást (Zsámárék ekkor tettek feljelentést halált okozó gondatlan gondatlan veszélyeztetésért), ezért „akkor”, azaz ősszel „szemle megtartására nem kerülhetett sor”, „illetve azóta huzamosabb idő telt el”.
A határozatból legalább az kiderült, hogy az ügyben, ha megkésve is, de elkezdődött egy nyomozás. A rendőrség február 16-án kelt határozatában mondták ki, hogy „bűncselekmény gyanúja merült fel”, ezzel ért véget a közigazgatási eljárás. Zsámárék azóta várnak: azt mondják, a nyomozati anyagokat májusra ígérték, de azóta sem kaptak újabb értesítést a rendőrségtől. „Már csak ez maradt” – mondja a könnyeivel küzdve Zsámár Jánosné, aki úgy tudja, a nyomozást október végéig meghosszabbították.
A MARS az Index kérdéseire nem válaszolt, de a baleset után a Velvethez eljuttatott közleményében így fogalmazott: „Sajnálattal értesültünk a gyárunkban kedden történt súlyos balesetről, melyben az egyik alvállalkozónk szenvedett sérülést egy forróvíz-vezeték szerelése közben. Az esetet követően a szakembert kórházba szállították, ahol azonnali orvosi segítségnyújtásban részesült. Gondolatban vele és a családjával vagyunk, kívánunk neki mihamarabbi gyógyulást. Az esetet minden részletre kiterjedően kivizsgáljuk a hatóságokkal, valamint az összes érintett szolgáltatóval közösen. A baleset komolyságára és a résztvevők tiszteletben tartására való tekintettel a folyamatban lévő vizsgálatról jelenleg további információt nem áll módunkban közölni. Megértésüket köszönjük!”
A megyei rendőrfőkapitányság akkor még azt nyilatkozta, az ügyben nem folytatnak nyomozást, az csak hónapokkal később kezdődött el, a balesetnél még helyszínelés sem történt.
„Egy meggyötört gyászoló család nyakába varrják kreált vádak alapján a mulasztásaikat és hibáikat. A fiam hat napon keresztül küzdött az életéért, a kezünk között, összeégett testtel hunyt el.”
Nekem, mint anyának kötelességem az emléke miatt, ha kell, életem végéig harcolni az igazságért. Ha mindig csak lesütjük a szemünket és elkullogunk minden mellett, mi lesz ebből az országból?
A család nyár végén jutott hozzá a MARS és a Mont munkavédelmi vizsgálatának jegyzőkönyveihez. A cégek az Index kérdéseire nem válaszoltak, álláspontjukat ezért csak a jegyzőkönyvekből ismerjük. A Mont Kft.-nek „nem volt feladata a munka irányítása″, „a Zsámár Bt. munkavállalói esetében a Zsámár Bt.-nek kellett munkairányításról gondoskodni″ – áll többször is a vállalat munkavédelmi meghallgatásán készült jegyzőkönyvben. A cég kiemelte: a telephelyen dolgozók (köztük a Zsámár Bt. munkavállalói) mind részt vettek a munkavédelmi, tűz- és környezetvédelmi oktatáson. A jegyzőkönyvben az áll, hogy a munkavégzési engedélyt a Mont szerint a MARS Kft. adta ki, a Mont pedig szóban adta ki a feladatot a Zsámár Bt. munkavezetőjének.
A LOTO-zás (betűszó: lock out – tag out, azaz lezárás – kitáblázás) lényege, hogy elektromos, gépész rendszereknél a munkavégzés által érintett rendszer kapcsolóit kikapcsolva lelakatolják és kitáblázzák, a vétlen balesetek elkerülése érdekében. Ha több munkanem van, több lakat van, mindhez saját kulcs. Amíg mindenki le nem vette a lakatját, addig a rendszer nem kapcsolható be. „Hülyebiztos megoldás, ha van épkézláb munkavédelem a területen és LOTO, ilyen baleset nem fordulhat elő” – mondta az Indexnek egy építésvezető.
Mi tudtunk arról, hogy a csővezeték pillangó szelep alatti szakaszon nyomás alatt van és hőfoka is magas. Ezt a Zsámár Bt.-nek M. S. elmondta és erről nekik is tudomásuk volt.
– állítja a Mont Kft., akik szerint a pillangószelep a terveken is szerepelt, szemben a Zsámár Bt. állításával. A LOTO-zásról azt mondták, bár szokták gőzvezetékeknél is alkalmazni, itt nem volt szükséges a vonatkozó szabályok értelmében. A MARS Kft. is végig másra mutogatott:
A helyi specifikus kizárások végrehajtását a Mont Kft. munkavezetőjének kellett volna jelezni a beruházó mérnök felé, ami nem történt meg az engedély szerint.
– védekeztek. Ráadásul a cég a jegyzőkönyv szerint
Tehát azt állítják, nem is tudták, hogy dolgozott a gyárban a Zsámár Bt. Erről írásban tájékoztatni kellett volna őket, írták, hozzátéve: ez nem történt meg egészen a baleset idejéig. Zsámárékat megdöbbentette, hogy ezek szerint „le sem jelentették őket ″. A munkairányításról a MARS azt írta, a Zsámár Bt.-t is a Mont Szerelő és Vállalkozó Kft.-nek kellett irányítania.
„A csongrádi esetkocsi kiérkezési ideje 14 perc volt. A mentőegység kiérkezésének, majd helyszínre jutásának semmiféle akadálya nem volt. Már a bejelentéskor megtörtént a szentesi helikopter párhuzamos riasztása, amely a földi egységgel szinte egyidőben szállt le a gyár területén. A gyár eü. személyzete által megkezdett szakszerű elsősegélynyújtást követően a sérült további ellátását a mentők végezték″ – írták válaszukban a mentők.
„Az esemény egy üzem zárt területén, tehát nem közterületen történt. Az intézkedésre jogosult személy a rá vonatkozó jelentési kötelezettségének ismereteink szerint eleget is tett. Erről a helyszínen levő mentőtiszt kolléga, aki nem mellesleg a súlyos sérült elsődleges és gyors ellátásával volt elfoglalva-egyeztetett is.″
A rendőrség az Indexnek megerősítette: halált okozó foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gyanúja miatt folyik nyomozás Zsámárék februári feljelentése alapján. A helyszínelésről azt mondták: azért maradt el, mert a Csongrád megyei rendőr-főkapitányságot nem értesítették. A nyomozást azután rendelték el, hogy „a sértett édesapja feljelentésében olyan adatokat hozott az ügyészség tudomására, amely felvetette a bűncselekmény gyanúját″.
Az Index úgy értesült, a rendőrség a tragédia helyszínén rekonstruálja az eseményeket napra pontosan egy évvel a baleset után – a rendőrség szerint ez „véletlen egybeesés következménye, amit szervezési nehézség okozott.” Zsámárék úgy tudják, a hegesztő berendezést is lefoglalták a rendőrök, erre vonatkozó kérdésünkre nem reagált a hatóság.
Kérdéseinkkel a mentőket is megkerestük, válaszukat oldalsó keretesünkben olvashatja.
Nagyon sajnálom, hogy nem vagyok közszereplő, csak egy hétköznapi gyászoló anya, ki azzal küzd meg nap mint nap, hogy bebizonyítsa, igenis vannak felelősök gyermekem tragédiája kapcsán. Bár próbálnak eltántorítani folyamatosan, de nem adom fel.
– írta egyik levelében Zsámár Jánosné. A hatóság másodfokú határozatát (melyben helybenhagyták az elsőfokon kirótt 320 ezer forintos bírságot) Zsámárék bíróságon tervezik megtámadni. Úgy tudják, a rendőrség most újabb kihallgatásokat folytat. A baleset évfordulója november 18-án van, Zsámár Dávid november 24-én halt meg.