Tizenhat lakást vettek kuvaitiak Komlón, derült ki tegnap. El is mentünk a városba, hátha kiderül valami Nagy Ügy, hátha megoldódik A Rejtély, mert elsőre nem tűnik magától értetődőnek a dolog a rendszerváltáson az egyik legnagyobbat bukó egykori bányavárosban. Letelepedési kötvényesek ál-lakásvásárlása? Fillérekbe kerülő kormányzati félelemkeltő kommunikáció, azaz: lassan beköltöznek vidéki városainkba is a félelmetes arabok? Félnek a kuvaitiak, hogy egyszer menekülniük kell, és az a biztos, ha van hová menniük? Átvertek néhány jóravaló kuvaitit, hogy ez lesz az év befektetése? Vagy igaz lenne az első magyarázat, miszerint tetszik nekik az egzotikus Komló, és innen közel vannak a fürdők és az Adria?
A Népszabadság egy szerény, harmadik oldali, kép nélküli cikkben robbantotta a bombát szerdán, miszerint annyira megtetszett Komló és annak európai fekvése néhány kuvaiti családnak, hogy rövid időn belül egy tucat, többségében belvárosi panellakást vettek.
Az üzletet bonyolító ingatlanos cég egyik vezetője szerint legalábbis ez volt az ok: Komlón olcsó az ingatlan, és európai utazásukkor jó kiindulópont az Adriához, Budapestre vagy a környék fürdőinek meglátogatásához.
Sőt, ahogy a Pécsma.hu-nak nyilatkozó, a vásárlások nyélbeütésénél közreműködő kuvaiti származású, de pécsi Ali Khalil fogalmazott: „Úgy kell elképzelni az egész komlói–kuvaiti lakásbizniszt, mint mikor egy magyar ember vesz egy nyaralót a Balatonon. Mintha csillagtúrázni jönnének ide: vesznek egy lakást, ha pedig szabadidejük akad, elrepülnek hozzánk, leutaznak Komlóra, lepakolnak, pihennek, egy-két napot a környék látnivalóinak feltérképezésével, wellnessfürdők és masszázsok kipróbálásával töltenek."
A komlói polgármesterhez, Polics Józsefhez mentünk először, aki elmondta, hogy hollandok és németek már korábban is vettek ingatlant a környéken, persze ezek jellemzően − ahogy más országrészeken is − inkább a családi házas környezetben történtek. Közel-keleti ingatlanvásárló azonban nem volt eddig, az első ilyen igény 2014-ben érkezett hozzá. 2015-ben pedig végképp felpörgött a dolog.
Végül kb. egy év alatt 17 lakás esetében kellett a polgármesternek nyilatkozatot eljuttatnia a kormányhivatalhoz, hogy ezen lakások eladása nem érinti hátrányosan az önkormányzatot: ez ugyanis a hivatalos követelmény abban az esetben, ha külföldiek vásárolnának ingatlan Magyarországon. A most frissen lekérdezett adatokból látszik, eddig összesen 11 tulajdon átírás történt.
A vásárlókról azt lehet tudni, hogy mind kuvaiti állampolgár, és többségük kuvaiti nemzetiségű, de van köztük iráni, szír, egyiptomi és pakisztáni is. A polgármester is olvasta az ingatlanforgalmazó cég magyarázatát az okokról, és
Budapest könnyű elérhetőségén jót mosolygott, bár a környező fürdők szerinte is közel vannak.
Rákérdeztünk az egyik elsők között hallott elméletre: nem lehet, hogy ezek az emberek letelepedési kötvényesek, és a magyarországi tartózkodási helyet intézték el ezzel az olcsó, legalábbis a nyolcvan-százmillió forintos kötvényhez képest olcsó megoldással? Hiszen két-hárommilliós lakásokról beszélünk. (Ami egyik oldalról furcsa, hiszen nem kell ingatlant tulajdonolni, a törvény értelmében elég lenne egy albérleti szerződés is, de másik oldalról olyan elenyésző összeg az összköltséghez képest, hogy lehet, többen egyszerűbbnek gondolták letudni egy amúgy is megbízottak által lebonyolított vásárlással.)
„Hogy ebben mennyi a spekuláció, hogy csak legyen egy ingatlanom, ezek mind feltételezések. És ha így is van, akkor mi van? Akkor is betartotta a törvényes kereteket, amelyeket a magyar állam állapított meg, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy melyik ország állampolgáráról van szó" − válaszolta a polgármester.
Az eladott lakások nagyobb része a komlói lakáskezelő szövetkezet kezelésében állt, velük intézték az eladásokat. A szövetkezet vezetője elmondta, hogy a kuvaitiaknak csak annyi volt fontos, hogy egymáshoz közel legyenek a lakások, illetve maximum két-hárommilliót szántak egy lakásra. Szerinte amit ezért az összegért meg lehetett venni Komló belvárosában, a panelekben, azt megvették, de vettek volna még többet is, ahogy elképzelhető, hogy vesznek is még. Alkudozás nem volt.
Egyébként a lakáskezelő szerint letelepedési kötvényesek mind, és nem érti, hogy miért csak ilyen keveset szántak a lakásokra. De szerinte az is állhat a lakásvásárlások mögött, hogy ha Kuvait is összeomlana, mint több arab ország, akkor van konkrét hely, ahová el tudnak menekülni. Komlóra. Elmondása szerint
a kuvaiti vevők közül ketten jártak a városban, lakásban. Az egyik vevő egy napig volt, a másik két-három napig,
utóbbi be is rendezett a környéken vett bútorokból egy lakást, de sem azt, sem a többit egyáltalán nem lakják, mióta megvették őket, pedig van, ami már egy éve kelt el. A nem látogatásnak olyan eredménye is volt, hogy a közös költségek több lakásnál is felhalmozódtak, de az ingatlanos cég, amelyen keresztül folytak az eladások, ezt a tulajdonosokkal való egyeztetés után rendezte.
Nem olyan régen a nemzetbiztonsági hivataltól is megkeresték, és kikérdezték, hogy kik ezek a vevők, mit lehet róluk tudni, kikkel találkoztak, hányszor és hányan voltak itt. Szerinte a terrorcselekmények és a migránsáradat miatt féltek, hogy esetleg terroristák lennének.
Megkérdeztünk néhány embert a panelek környékén, tudnak-e a nagy kuvaiti lakásvásárlási lázról, és mit gondolnak róla. Az első hölgy elég egyértelművé tette, hogy már a gondolattól is rosszul van. „Nem elég, hogy mindenhol ott vannak a cigányok, most még ezek is ideköltöznek. Most már tényleg azon gondolkodom, hogy elköltözöm a városból" – mondta. Miután kiderült, hogy nem találkozott még egyetlen kuvaitival sem, megkérdeztük, miért ilyen félelmetesek. Azt mondta, „pontosan tudjuk, hogy bánnak a nőkkel”. A kérdésre, hogy ő ezek szerint nem adná el a lakását egy kuvaitinak, azt mondta, ki van zárva, és a szomszédok miatt sem tenné meg, mert mit szólnának. „Persze ez az ajánlattól is függ" − tette végül hozzá.
Nem mindenki volt persze ilyen elutasító, akadt, aki szerint teljesen mindegy, hogy ki veszi meg az egyébként eladhatatlan lakásokat, és volt egy idős hölgy, akit nem zavar, hogy az ő házában az elsőn kuvaiti vett lakást, csak hajnalban, amikor munkába megy, ne ijesztgesse őt a liftnél állva. Egyszer találkozott az új tulajdonossal, rövid hajnali összefutásuk alatt nem sokat beszéltek, de a biztonság kedvéért még szólt a közös képviselőnek, hogy „itt vannak az arabok!". De volt, aki szerint a kormánynak ezt a néhány milliót megéri kifizetni arra, hogy még egyet csavarjon a félelmen, hogy most már vidéki városokban is tömegesen veszik a lakásokat az arabok.
Meglátogattuk ennek a háznak a közös képviselőjét is, akivel körülbelül negyedórát beszélgettünk, de egy komplett szociodrámán voltunk túl. Megrendítő részletességgel mesélte el, hogyan is néz ki a társasház, amiben épp most vettek a kuvaitiak lakást.
A háztömbben három lakás áll üresen, a tulajdonos családok elköltöztek, ha minden igaz, külföldre, Németországba. A hitelre vett ötmilliós lakáson körülbelül nyolc-kilencmilliós adósság van jelenleg, a háznak lakásonként tartoznak kb. 170 ezer forint közös költséggel, a közüzemi tartozásokról nem is beszélve. Van a házban család, aki tudna fizetni közös költséget, de nem fizet, van, aki fizetne, de konkrétan nem tud. A közös képviselő azt mondta, mindenkihez bement, mindenkivel beszélgetett, de volt, ahonnan úgy jött ki: „Ez az ember dolgozik, de látom, hogy képtelen fizetni a közös költséget, nem tudok mit csinálni vele."
A bejárati kapu fel van feszítve, a közös képviselő szerint azok csinálják, akik nem fizetnek a közösbe semmit, de fel vannak háborodva, hogy nem használhatják a liftet. Igen, ez a ház egyike azoknak, ahol telefonhívásra működik a lift, de csak azoknak, akik fizetik a közös költséget. A többiek gyalogolnak. És ez csak az egyik belvárosi paneltömb volt, a férfi szerint pont ilyen a helyzet az összes többiben is.
Az egykor gazdag bányavárost és annak rendszerváltás utáni összeomlásszerű múltját, illetve sok esetben kilátástalannak tűnő jelenét nem nagyon kell bemutatni, elég volt ez a pillantás egy belvárosi panel életébe. Ezért volt furcsa magyarázat az ingatlanosoktól az, hogy a kuvaiti vásárlók akkora fantáziát látnak a településben. A már korábban idézett Ali szerint márpedig egyre többen jönnek Komlóra, és akik eddig Ausztriában költöttek, most Pécsen, Harkányban töltenek napokat inkább.
Az üzlet pedig úgy megy, hogy a komlói lakásokat kuvaiti internetes fórumokon hirdetik meg, amelyik tetszik a vevőnek, azt az itt működő, de kuvaiti tulajdonú cégük megvásárolja, majd, ha elintézte a kuvaiti vevő az összes papírmunkát − ami két hónap is lehet −, elintézik a birtokbavételt is.
Az ingatlanos cég egyik vezetője telefonban megerősítette, hogy az olcsó, de jó helyen fekvő ingatlanban láttak fantáziát a kuvaiti vevők, de részletesebb nyilatkozatot csak későbbre ígért, amikor beszélt a cég tulajdonosaival is.