Index Vakbarát Hírportál

Ez az ezer seb, amiből az oktatás vérzik

2016. február 9., kedd 07:28 | aznap frissítve

Túlterheltek a tanárok és a diákok. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alulfinanszírozott és nem bírja az adminisztrációs terheket, de sokszor az önkormányzatokra hárítaná a saját feladatait. A tananyag túl nagy, túl kevés időre leosztva. Mindehhez még keveset is költünk az oktatásra, azt is rossz csatornákon. Pontokba szedtük, hogy milyen gondok látszódnak kívülről is az oktatásban.

  1. Kifejezetten rossz az oktatás színvonala: a 2012-es PISA-tesztek eredményei szerint 44 ország közül Magyarország a 33. vagyis a tizenegyedik legrosszabb. A régióban csak Bulgáriát és Montenegrót utasítjuk magunk mögé.
  2. Túl sok a tananyag, az is rosszul van összeállítva, emellett lehetetlen vele tervezni, mert gyakran változik a Nemzeti Alaptanterv. Az általános műveltség elsajátítása teszi ki a legnagyobb időt, de minden nap van testnevelésóra. Az egyre fontosabb informatikai ismeretekre és nyelvtanításra alig marad idő.
  3. Túl sok a tananyag, kevés az idő. A magyar tanév átlagosan 181 napig tart, ami nagyjából megegyezik a világátlaggal. Árnyalja azonban a képet, hogy a legtöbb országban már 9 évig tart az általános iskola. Vagyis nálunk összességében sokkal kevesebb idő van az anyag átadására, ez pedig állandó rohanással jár. 
  4. Ráadásul az általános iskolásoknak 16 óráig kötelező az iskolában maradniuk. A házi feladatokra már csak este, a különórákra szinte egyáltalán nincs idő.
  5. Túlterheltek a tanárok is. A pedagógusoknak 32 óra a kötött munkaidejük, ebből 26 a heti kötelező tanóraszámuk. Azt követelik, hogy utóbbit csökkentsék le 22-re.
  6. Alig költünk az oktatásra. A hazai GDP mindössze 4,3-3,9 százaléka megy a szektorba, miközbenaz Európai Uniós átlag 5-5,3 százalék. Olyan országokat előzünk csak meg, mint a válság sújtotta Görögország, Szlovákia, Románia vagy Bulgária.
  7. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ nem képes ellátni a feladatait. Ezt nemcsak a tanárok állítják, a minisztérium háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet is erre a megállapításra jutott. A mamutszervezet az ország összes állami közoktatási intézményét felügyeli, folyamatosan csúszik a határidőkkel, nem hoz érdemi szakmai döntéseket, felesleges adminisztrációs terheket ró a tanárokra és az intézményekre. Ezekre a leghétköznapibb példa a tankönyvek és oktatási anyagok iskolákhoz való eljuttatása, amivel eddig minden évben probléma volt.
  8. A KLIK költségvetését minden évben alábecsülik. 2013-ban 78, 2014-ben 97 milliárd forintot kellett utólag átcsoportosítani a szervezethez. Emiatt csúsznak a kifizetések is.
  9. Nincsenek pontosan elhatárolva egymástól a KLIK és az illetékes önkormányzatok feladatai. Az épületfenntartási költségek a városvezetéseket terhelik, míg papíron a KLIK határoz a tananyagról, intézi az oktatáshoz szükséges eszközök beszerzését és a személyi kiadásokat. Sokszor tisztázatlan, hogy a beszerzések kihez tartoznak, az önkormányzatok és a hivatal egymásra mutogatnak. Végül nem fizet senki sem, cserébe nincs kréta, patron a nyomtatókban, papír a fénymásolókban, és a sor hosszan folytatható.
  10. Lecsökkent az igazgatók jogköre: az iskolai alkalmazottak egy része nem hozzájuk tartozik, hanem az önkormányzathoz vagy a KLIK-hez. De nem szólhatnak bele a pénzügyekbe és a fenntartási feladatokba sem.
  11. A tankötelezettség 16 éves korig tart, vagyis sokan az érettségiig sem jutnak el, a szakiskolai képzés viszont nem áll készen a kiesők fogadására. A rosszabbul tanulók felzárkóztatására jöttek létre a Híd I. és a Híd II. programok. Ezek megszervezése akkor is kötelező, ha csak egy diákot érint. Erre nincs kapacitás, de ez sem javít érdemben a kieső tanulók eredményein.
  12. Bevezették a pedagógus-életpályamodellt. Ez alapbéremelést jelentene a korábbi pótlékok és kiegészítések (túlóra, cafeteria stb.) elhagyásával. A gyakorlatban viszont csak az ígért összeg 60 százalékát kapták meg a 2013-as határidőre a tanárok, 40 százalékot négy évre elosztva fizet ki az állam. Még komolyabb probléma, hogy már nem a minimálbérhez igazítják a tanári fizetéseket, így az nem követi az inflációt, de szélsőséges esetekben a tanárok még kevesebb pénzt is kapnak a munkájukért, mint korábban. Az aránytalanságot jelzi, hogy a pedagógus I. és II. besorolás között mindössze 15 000 forintnyi bérkülönbség van.
  13. Az életpályamodell miatt plusz terheket rónak a tanárokra: kétévente önértékelést, közel 100 oldalas tanári portfóliót kell készíteniük magukról.
  14. Az állam hagyja jóvá azt a kétféle könyvet, amelyekből évfolyamonként és tárgyanként tanítani lehet. A könyvek viszont a tanárok szerint rossz minőségűek. Gyakran nem is használják őket: csak alibiből vetetik meg a diákokkal, helyettük az általuk jónak tartott könyve fénymásolatait használják.

Rovatok