Szombaton délelőtt 11-kor az Országház előtt fognak tüntetni a pedagógusok, de a demonstrációt 44 szervezet támogatja, köztük a taxisok, a bányászok és az egészségügyiek. Bár ezt a demonstrációt a Pedagógusok Szakszervezet szervezi, sokat tett az ügyért egy félelmét levetkőző miskolci gimnázium országossá terebélyesedő mozgalma. A kormány már tárgyalna, de a tiltakozók bizalmatlanok. Vajon eljut-e odáig a helyzet, hogy a tanárok egy nap tényleg nem akarnak dolgozni?
A szombaton 11-kor kezdődő demonstráció várhatóan jóval több lesz egy tanártüntetésnél. Bár beszédet mond az országos tiltakozást elindító, miskolci Herman Ottó Gimnázium egyik tanára, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, a Pedagógusok Szakszervezetének és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke is, de a tüntetőket taxisok vezetik fel, felszólal az egészségügyért akciót indító nővér, Sándor Mária, a bölcsődei dolgozók és a közgyűjteményi dolgozók képviselője is.
A tüntetéshez eddig 44 szervezet csatlakozott, köztük a vasutasok, a bányászok, a vegyipari-, a húsipari, a rendvédelmi dolgozók érdekképviseletei. De még a kéményseprőké is.
A mostani tüntetés a csillagok együttállásának is köszönhető.
Szakszervezetek korábban is tiltakoztak már az oktatás átalakítása ellen. Iskolák, tantestületek is írtak már nyílt leveleket felülről kinevezett igazgatók vagy a Klebelsberg-központ lehetetlen működése miatt, ezek nagy része mégis visszhangtalan maradt.
A miskolciak nyílt levele azonban jó időben jött és sok támogatóra talált. Talán nem véletlenül. Az iskolák nagy része mintha mostanra szembesült volna a totálisan centralizált oktatási rendszer súlyos problémáival.
Bár a tüntetést sokan a miskolci tanárok által elindított tiltakozással azonosítják, a demonstrációt nem is ők szervezik, hanem a Pedagógus Sztrájkbizottság. Ezt három szakszervezet alkotja: a Pedagógusok Szakszervezete, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet és az Oktatási Vezetők Szakszervezete.
Ez a három szervezet valamint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) az oktatás teljes átszervezéséről szóló terveket látva már 2012-ben sztrájkbizottságot alakított. Ellenezték az iskolák küszöbön álló államosítását, és a pedagógus bértábla 20 százalékos emelését követelték. Sokak számára meglepő módon végül 2013 januárjában a Pedagógusok Szakszervezete, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet és az Oktatási Vezetők Szakszervezete megállapodott Balog Zoltánnal.
A miniszterrel kötött megállapodásba ugyan a korábbi konkrét követelések nem kerültek bele, de a három szakszervezet részt vehetett a közoktatási rendszer átalakításában és a bérek rendezésében. A megállapodás aláírása után a Pedagógusok Szakszervezetének vezetője azt mondta: eleve nem értettek egyet az iskolák államosításával és a pedagógus-életpályát is másképp képzelik el, mint a kormány, de mivel láthatóan nem tudják megváltoztatni a kabinet szándékát, legalább igyekeznek részt venni a folyamatban és javítani, amit lehet.
Balog Zoltán miniszter akkor büszkén azt mondta: a közoktatásban dolgozók 90 százalékát képviselő szervezetekkel sikerült megállapodni. Ez a három szervezet azóta tárgyalásban áll a kormánnyal, és azóta is Pedagógus Sztrájkbizottságnak nevezik magukat (egy sztrájkbizottság alapvető feladata a tárgyalás, és ha ez nem vezet eredményre, akkor alkalmazhat erősebb nyomásgyakorló eszközöket, tüntetést, végső esetben munkabeszüntetést).
A kisebb, de mindig karcosabb Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) akkor nem volt hajlandó aláírni a megállapodást. Szerintük ugyanis eredeti követeléseikből semmi sem teljesült. A PDSZ ezért külön sztrájkbizottságot alakított és 2013 tavaszán szervezett is munkabeszüntetést. Mivel a tanároknak kb. 10 százalékát képviselik, ennek nem volt nagy hatása.
2013-ban aztán az iskolák a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fenntartásába kerültek. A tanároknak eredetileg ígért béremelést végül csak lépcsőzetesen, több évre elcsúsztatva fizetik ki, államosították a tankönyvterjesztést, majd a tankönyvpiacot. Aztán jöttek a hírek a bürokratikus, alig működő Klebelsberg-központról. A hetekig tartó várakozásról egy csöpögő csap megjavítására, a vegyes színvonalú tankönyvekről, a súlyos adminisztrációval járó pedagógus-minősítési eljárásról.
A kormánnyal folyamatosan tárgyaló Pedagógusok Szakszervezete tavaly novemberben a Magyar Közoktatás Napján fórumot tartott. Itt tanárok mondták el keserű tapasztalataikat az új rendszerről. A fórumon elhangzottak alapján a szakszervezet levelet írt Orbán Viktornak. A levélre nem a miniszterelnök, hanem Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár válaszolt, aztán jött a karácsony. Azóta a Pedagógus Sztrájkbizottság már három egyeztetést tartott a kormány képviselőivel a problémákról.
Ezt a folyamatot fejelte meg a miskolciak mozgalma. A Herman Ottó Gimnázium is már tavaly november 27-én írt egy nyílt levelet a problémákról. Ezt eljuttatták a tankerület vezetéséhez, majd a minisztériumnak is.
Választ azonban nem kaptak.
Abban az időben a hazai politikában és sajtóban is szinte mindent a menekültválság uralt, ez az ügy nem nagyon kapott figyelmet. A menekültválság azonban az év végére nagyrészt lecsengett. A miskolciak levelét aztán január 6-án teljes terjedelmében megjelentette a Borsod Online, majd felkerült a Tanítanék.com-ra, ahol csatlakozni lehetett a kezdeményezéshez.
Míg egy szakszervezet hagyományosan a közvélemény figyelmét nehezen lekötő munkajogi és bérjellegű követelésekkel áll elő,
Ez a nyílt levél vírusként kezdett el terjedni, és kevesebb mint egy hónap alatt több mint 700 iskola és 30 ezer egyéni aláíró (tanár, szülő, diák) csatlakozott hozzá. Nézze csak meg a térképen, hogy lett országos tiltakozás a miskolciak leveléből.
A kormány a régi reflexek szerint hagyományos eszközökkel próbálta visszaverni a támadást, és azzal érvelt, szinte minden tanév elején emelik a tanárok fizetését. Nagyon nem talált be az a próbálkozás sem, hogy a civil lázadást Soros György által pénzelt szervezetek szítják. Ez csak olaj volt a tűzre.
A Herman Ottó Gimnázium által elindított mozgalomból lett egy több ezres miskolci tüntetés és legalább tíz városban tartottak szolidaritási megmozdulásokat. Mostanra a kormány is belátta, hogy valóban nagy bajok vannak az oktatási rendszer működésével. És azt is, hogy ez egyáltalán nemcsak a tanárok problémája: ehhez már a szülők, azaz a választók jelentős része is csatlakozik. Az elégedetlenség levezetésére Balog Zoltán kezdeményezőleg lépett fel: gyorsan összehívott egy oktatási kerekasztalt, majd menesztették Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkárt.
A kerekasztalra azonban a kormány nagyrészt olyan szervezeteket hívott meg, amelyek várhatóan barátilag viszonyulnak hozzá és/vagy nem sok közük van az oktatáshoz. A PSZ a kormánnyal már korábban megkezdett tárgyalásokra hivatkozva nem ment el erre, ott volt viszont a miskolci gimnázium igazgatója és a PDSZ elnöke is, sőt mindketten kifejezetten pozitívan nyilatkoztak a tárgyalásokról.
A kormány is késznek mutatkozik változtatásokra, az felső- és közoktatást egy kézbe vevő Palkovics László államtitkár már most személycserékről és a Klik alapvető átalakításáról beszél.
Utólag viszont mind a PDSZ elnöke, mind a Tanítanék Mozgalommá nőtt miskolci kezdeményezés vezetői azt mondták: nem tartják legitimnek a kerekasztalt. A miskolciak mozgalma a teljes oktatási rendszer újragondolását akarja elérni, a PDSZ pedig az oktatásban működő civil szervezetek és hálózatok igazi partnerként való bevonását szeretné.
A saját tárgyalási menetrendje szerint a Pedagógusok Sztrájkbizottsága pénteken délután több órán keresztül külön egyeztetett a kormánnyal. Balog Zoltán nem volt ott. És bár a kormány itt is maximális tárgyalókészségét hangoztatta, ez csak konzultáció volt, megegyezés nem született.
Orbán Viktor és Lázár János még most is az erő nyelvén beszél a pedagógusokhoz, szombaton viszont kiderül, mit üzennek a tanárok és a szülők a kormánynak. És az is, eljut-e odáig a pedagógusok elkeseredése, hogy tavasszal egyszer csak nem lesznek hajlandók tovább tanítani ilyen keretek között.