Egyezséget kötött a Magyar Helsinki Bizottság és a Budapesti Rendőr-főkapitányság, melyben a BRFK vállalta, hogy fellép a hajléktalanok zaklatásszerű rendőri igazoltatása ellen. A Város Mindenkié (AVM) nevű civilszervezet és a Helsinki Bizottság csütörtök délelőtt autentikus környezetben, a Blaha Lujza téri aluljáróban ismertette a megállapodást.

A Helsinki az AVM 2014 októberében fővárosi közterületeken tesztelte a rendőrség igazoltatási gyakorlatát. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a hajléktalanok igazoltatása hátrányos megkülönböztetést és zaklatást valósít meg:

• rendszeresen, valamint a törvényben meghatározott ok és cél nélkül történik,
• nem követi további intézkedés,
• azonos környezetben a rendőrök kizárólag a hajléktalanokat igazoltatják,
• az igazoltatásra sokszor szociális juttatások vagy étel osztása közben, olykor az orvosi rendelő előtt történnek.

A teszt tapasztalatait Bodrogi Bea antidiszkriminációs szakértő összegezte. Egy budapesti hajléktalant évente átlagosan 24-szer igazoltatnak. Az igazoltatások négyötöde rossz szociális helyzetben élőket érint. A tesztidőszakban egyetlen igazoltatás sem felelt meg a törvényi előírásoknak, és kizárólag hajléktalan embereket igazoltattak.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt 2015-ben indult eljárás végül egyezséggel zárult. A BRFK több fontos dolgot is vállalt:

1. A budapesti rendőrfőkapitány körlevélben hívja fel a rendőrök figyelmét, hogy az igazoltatásnak célhoz kötöttnek kell lennie, azt konkrét tényeknek, körülményeknek kell megalapozniuk. Vagyis a rendőrök nem igazoltathatnak valakit pusztán azért, mert hajléktalannak, rossz szociális helyzetűnek tűnik. Nem összeegyeztethető az egyenlő bánásmód követelményével az ételért, szociális ellátásért stb. sorban álló emberek "általános igazoltatása" sem.
2. A BRFK kezdeményezi az ORFK-nál, hogy a Robotzsaru nevű nyilvántartó rendszerben az igazoltatások okaként a jelenleg használt "általános igazoltatás" helyett a rendőrségi törvényben meghatározott okokat (bűnüldözés, bűnmegelőzés, közrendvédelem) kelljen megjelölni.
3. A BRFK azt is kezdeményezi az ORFK-nál, hogy a rendőrségi adatbázis alapján a Helsinki Bizottság szakértői megvizsgálhassák, eredményesebb-e a hajléktalanok igazoltatása másokénál.

A sajtótájékoztatón az AVM egyik hajléktalan aktivistája, Sándor Ferenc elmondta, hogy a rendőrök, amikor egyáltalán közöltek valamit arról, hogy miért igazoltatják, a saját biztonságára hivatkoztak. A másik hajléktalan-aktivista, Fekete-Nagy Miklós is arról beszélt, hogy rendszeresen igazoltatják, ami szerinte azt a látszatot kelti, mintha a hajléktalanok folyamatosan bűnöznének.

Bár nincs rá oka, ilyenkor mégis földbe gyökerezett lábbal várja, hogy mit találnak, visszakapja-e a papírjait. Az Indexnek azt az esetet idézte el, amikor egy látássérült, fehér bottal közlekedő társával igazoltatták, és a rendőrök gúnyos, leereszkedő módon úgy beszéltek hozzájuk, mintha külföldiek lennének ("maguk beszél magyar?").

A Helsinki Bizottság társelnöke, a BRFK-val kötött megállapodást bemutató Kádár András arról beszélt, hogy 25-30 éve van láthatóan igazoltatható korban, de gyalogosan még soha nem igazoltatták. Mint mondta, a hajléktalanoktól az elmúlt időszakban kapott visszajelzések szerint máris csökkenni kezdett az igazoltatásaik száma.  Eközben a háttérben, abszurd illusztrációként a járőrök az oszlophoz állítva igazoltattak egy hajléktalannak tűnő, hangoskodó férfit.