2015 januárjában Orbán Viktor a Charlie Hebdo elleni merénylet után a kontinens vezető politikusai közül elsőként beszélt a menekültpolitika szigorításáról. Egy év permanens belpolitikai kampánya, a plakáthirdetések, a nemzeti konzultáció és kerítésépítés után, immár a visegrádi országok szövetségével a háta mögött most az Európai Unióban elsőként akadályozná meg népszavazással a közös menekültpolitikát. Hiába nincsenek már itt menekültek, külpolitikai és belpolitikai szükségszerűség, hogy Orbánék tovább vigyék az ügyet.
Nekünk, magyaroknak jogunkban áll megmondanunk, hogy kikkel akarunk együtt élni
– Orbán Viktornak lényegében minden, a menekülthelyzet kezelésére kitalált betelepítési kvótával kapcsolatos nyilatkozatnak ez volt a lényege. Azonban épp pár nappal a ma bejelentett népszavazás előtt megbicsaklott a kommunikáció, a kormány pedig ellenzéki össztűz alá került.
Miközben egyetlen olyan nyilatkozata sem volt a kormányfőnek, amelyet az EU által kitalált kvóta támogatásaként lehetett értelmezni, a múlt heti EU-s csúcstalálkozó zárónyilatkozatát aláírva Orbán Viktor formálisan mégis elfogadta azt. A zárónyilatkozatban ugyanis az áll:
teljeskörűen végre kell hajtani az Unión belüli áthelyezési folyamatot.
Kovács Zoltán kormányszóvivő ezt azzal próbálta magyarázni, hogy szerinte az ellentmondás csak látszólagos: értelmezésében a zárónyilatkozat csak a tavaly nyári döntésre vonatkozik, amely 40 ezer ember önkéntes alapú befogadásáról szól (Magyarország itt nulla menedékkérőt vállalt), nem a kvóták alapján kiszámolt 120 ezresről, amit a magyar kormány nem szavazott meg.
Csakhogy a nyilatkozat a migránsok EU-n belüli áthelyezésére vonatkozó határozatok végrehajtásáról szól, a többes szám egyértelműen a 120 ezres kvótára is utalt - más kérdés, hogy eddig máshol sem sikerült végrehajtani azt, és betelepítéssel alig ötszáz menekültet helyeztek át.
Orbán brüsszeli aláírása ellenére a kormányfő szerdai rendkívüli bejelentése a népszavazás kezdeményezéséről a betelepítési kvóta ellen azonban egyáltalán nem meglepő. Nem csak korábbi nyilatkozatai ismeretében, de azért sem, mert
Persze a népszavazási ötletnek váratlan aktualitást ad, hogy kedden a boltok vasárnapi zárvatartására induló MSZP-s népszavazási kezdeményezés benyújtását a Fradihoz köthető kopaszok egy csoportja akadályozta meg. De a korábbi nyilatkozatok után azt nem lehet állítani, hogy csakis amiatt, arra való reakcióként jelentette volna be: jó ideje kigondolt tervről van szó.
A mai bejelentés logikus állomása annak az útnak, melyre az Orbán-kormány bő egy éve lépett rá, és amit most röviden összefoglaltunk. Kattintsa végig a fontosabb pontjait ezen az idővonalon, jobbról balra lapozhat a nyilak segítségével!
A Fidesz korábban is törekedett arra, hogy felmutatható támogatást szerezzen a társadalomtól a betelepítési kvóta elleni fellépéshez: novemberben aláírásgyűjtést kezdett a betelepítési kvóta ellen, az első napon Orbán is aláírta a petíciót Felcsúton. A kormány szerint már az év végéig 1,7 millió aláírás gyűlt össze. Az aláírásgyűjtés ezután interneten folytatódott.
Az aláírások gyűjtésén túl másképp is igyekezett tömegtámogatást szerezni a Fidesz a Brüsszel elleni harchoz. A kormánypárt választókerületi elnökein, megyei központjain keresztül az önkormányzatokat is arra ösztönözte, hogy határozatban álljanak ki a betelepítési kvóta ellen.
Ehhez egy határozati mintát is küldtek, ami alapján több általunk megkérdezett önkormányzat meg is hozta a maga határozatát. Csak egy olyan települést találtunk, amely a közvetlen megkeresés ellenére napirendre sem tűzte a kérdést, a kormány megosztó politikájának, zsarolásnak érezve a megkeresést.
Bár leghangosabban először a magyar kormányfő szólalt fel a menekültáradat feltartásáért, hamar kiderült, hogy az áramlatban érintett országoknak sincs jobb ötletük, mint a kerítés vagy a szervezett továbbengedés - amíg a szomszédos országban ehhez megvan a fogadókészség.
A V4-ek már novemberben jelezték szolidaritásukat Magyarországgal: lengyel, szlovák és cseh rendőrök jelentek meg a kerítéssel megerősített szerb-magyar határon, és közösen járőröztek a magyar rendőrökkel. Január 19-én belügyminiszteri, február közepén kormányfői szintű csúcstalálkozójukon mutatták meg, hogy egyetértés van Budapest, valamint Pozsony, Prága és Varsó között a migránsválság megítélésében. Mind a négy ország úgy vélte, szükség van a macedón-görög és a bolgár-görög határ megerősítésére, egy „második védvonal" kialakítására, miután a migránsáradatot Görögország nem tudja megakadályozni és egyelőre kevés eredményt hozott az EU-török megállapodás is.
A második védvonal kialakítása azonban hatáskör és diplomáciai lehetőségek híján csupán egy elképzelés volt és maradt. A kvóták elutasítása azonban már lehetőséget adott a sikerélményre.
Szeptemberben a V4 egysége egy időre megroppanni látszott, miután Varsó váratlanul mégis megszavazta Brüsszel 120 ezer menekült áttelepítésére vonatkozó javaslatát, Budapest, Pozsony és Prága - valamint a V4-en kívüli Bukarest - ellenszavazata ellenére. Legfőképp azért, mert az akkor még PO-vezette lengyel kormány nem fordulhatott szembe saját korábbi miniszterelnökével, az Európai Tanács élén álló Donald Tuskkal.
A minősített többséggel elfogadott döntés elvileg az elutasító országokat is érintette. Igaz, az áttelepítés sikeréről nem lehet beszélni, arról nem is szólva, hogy a 120 ezer fő jóval kevesebb, mint amennyien már akkor is az EU-ban voltak menedékkérőkként. A kötelező elosztás terve előtt 40 ezer szíriai, iraki és eritreai menedékkérő elosztásáról döntöttek, az EU-tagok önkéntes vállalása alapján. Magyarország nem ajánlkozott. A két tervben tehát összesen 160 ezer emberről van szó és kizárólag szíriai, iraki és eritreai állampolgárokat érint.
A lengyel választások előtt Ewa Kopacz kormányfő finoman kritikával illette Budapestet, ám az elnökválasztás váratlan eredménye után - a Polgári Platform (PO) színeiben nem tudta megvédeni államfői székét Bronislaw Komorowski, akit a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje, Andrzej Duda győzött le - majd a parlamenti választás után - amikor a PO ismét kikapott a Jaroslaw Kaczinski vezette PiS-től - , ismét közelebb került a magyar és a lengyel vezetés.
Innentől pedig a kvótaellenes blokk sziklaszilárdan összeállt, hiszen a szlovák kormány a magyarhoz hasonlóan egyértelműen folyamatosan elutasítja a betelepítési kvótát, ebben rég nem látott egység van Budapest és Pozsony között. Decemberben Orbán bejelentette, hogy Robert Ficóékhoz csatlakozva Magyarország megtámadja az Európai Bíróságon a kvótákat.
A kvótaellenes népszavazás ilyen előzmények után se nem váratlan, se nem logikátlan lépés - még akkor sem, ha könnyen lehet, alkotmányellenesnek bizonyul és ki sem lehet írni. A lényeg ugyanis nem ez. Hanem az, hogy egyrészt Orbán Viktor európai politikai ambícióinak a visegrádi négyek biztosíthat csak hátországot, az azt összetartó menekültellenességet pedig folyamatosan táplálni kell. Másrészt a pedagógustüntetésekkel tarkított magyar közélet ismételt uralásához is valahogy fel kellett melegíteni a menekülttémát, ami a reakciók alapján sikerült is.