Nemcsak a rendőrség, de a titkosszolgálatok is vizsgálódnak abban a különös kémügyben, melynek magyar gyanúsítottjai a hatóságok szerint az Egyesült Államoknak, az IMF-nek és a Svájci Alapnak kémkedtek. Úgy tudjuk, a nyomozás még korai stádiumban van, és rendkívül zavaros még azok számára is, akik a részleteket ismerik. Igaz, ez nem meglepő Magyarországon, hiszen Kovács Béla kémügye sem szokványos, bár a jobbikos politikussal ellentétben ennek az eljárásnak a gyanúsítottjai egy ideje már rács mögött vannak.
Mezei őrültektől a nagyon furcsa kémekig bármi lehet ebben a sztoriban
– így kommentálta az Indexnek a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egyik ellenzéki tagja azt a kémbotrányt, ami a testület szerdai ülésén volt napirenden. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) kémkedés gyanújával nyomozást folytat két magyar állampolgár, Makszin Norbert és B. Béla Szabolcs ellen, tavaly december óta mindkét gyanúsított előzetes letartóztatásban van. (Makszin nevét, aki a sajtóban Maxinként is szerepel, azért írjuk ksz-szel, mert a cégadatbázisban, ami a hivatalos iratai alapján tartja nyilván, ezen a néven szerepel).
A nyomozásról bő két hete Makszin ügyvédje, Kertész Gusztáv tájékoztatta a sajtót, B. Béla Szabolcs ügyvédje viszont nem kívánt nyilatkozni az Indexnek, ezért az ő védencéről sokkal kevesebb információnk van. B. Béla Szabolcs és Makszin között az a hivatalos kapocs, hogy előbbi volt 2008 és 2010 között az Arcade Kft. képviselője: az Arcade egy amerikai cégen keresztül – a sajtóbeszámolók szerint – közvetve Makszin tulajdonában áll.
Az Index által megismert nyomozati anyagoknak ezek a legfontosabb pontjai:
1. 2008. decemberben Makszin Norbert megbízásából B. Béla Szabolcs átadta az amerikai nagykövetség ODC (Office of Defense Cooperation, védelmi együttműködési iroda) „feltehetően fedett hírszerzői beosztásban dolgozó” tisztjének, Jeff A. Schavlandnek a Ten Year Long Strategic Plan of the Hungarian Defense Forces 2009–2018 (a Magyar Honvédség tízéves védelmi terve) című, bizalmas minősítésű 80 oldalas dokumentumot.
2. 2010 júniusában Makszin megbízásából B. Béla Szabolcs feltárta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) delegációvezetőjének, Irina Ivascsenkónak a MÁV, a Malév, a BKV, a 4-es metró és az MFB fejlesztési projektjeinek megtérülésével kapcsolatos kockázati tényezőket és a cégek adósságállományát.
3. Az anyagokban szó van a Svájci Alap javára végzett kémkedésről is, a vezető Liliana de Sá Kirchknopf részére, de Makszin ügyvédje szerint ezt a gyanút a rendőrség végül ejtette.
4. Makszin irányításával, „Birodalom” néven „hírszerzési pozíciókat alakítottak ki a magyar gazdasági, politikai és tudományos, valamint az állami igazgatás képviselői körében”. Az így megszerzett információkat B. Béla Szabolcs Makszin megbízásából az USA, valamint az IMF részére átadta.
Makszint ezért azzal gyanúsítják, hogy „a Magyar Köztársaság honvédelmi, nemzetbiztonsági továbbá pénzügyi és nemzetközi kapcsolataival összefüggő érdekeit közvetlenül veszélyeztette, ami az 1978 évi IV. tv 147§ (1)(1) alapján kémkedés bűntettének minősül”.
A történetben hemzsegnek a furcsaságok.
Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő az Indexnek elmondta, hogy a védelmi terv titkos, mert abban van például dokumentálva, hogy hol, mennyi embert és mekkora haderőt állomásoztat Magyarország. A 80 oldal, amire a nyomozati anyag hivatkozik, szerinte arra utal, hogy a teljes tervről van szó. A 2009–2018-as egy már elavult védelmi terv, mert a kormányváltás után, 2012-ben új készült, 2013–2022-re.
Az Index egy brüsszeli NATO-tisztviselőtől is úgy értesült, hogy a NATO-nak a szövetséges országok biztonsági, védelmi és katonai stratégiáihoz van hozzáférése, de a védelmi terveikhez nincs. Vagyis ebben a pontban értelmezhetőnek tűnik a kémkedés gyanúja.
Az interneten elég sok nyomát lehet találni, hogy a budapesti amerikai követségen 2006–2009 között valóban dolgozott egy Schavland nevű férfi. A nagykövetség az Index megkeresésére „vad találgatásnak” minősítette az ügyet, és nem kívántak reagálni rá. Megkérdeztük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot is, hogy tudnak-e abban az időszakban ilyen néven akkreditált diplomatáról, de egy beismeréssel felérő elutasítással a személyiségi jogok védelmére hivatkoztak, amiért ezt az adatot nem adhatják ki (ha nem tudnának ilyen emberről, feltehetőleg nem ezt a választ kaptuk volna).
Az IMF-nek végzett kémkedés gyanúja viszont alaposan feladja a leckét, ha az ember racionális alapon próbálja értelmezni. Függetlenül attól, hogy ebből mi igaz vagy mit lehet bizonyítani, elég nehéz elhinni, hogy a rendőrség komolyan gondolja, hogy ha valaki egy Magyarországnak dollármilliárdok folyósítását mérlegelő nemzetközi pénzintézet figyelmét felhívja egyes hazai közberuházások (például) korrupciós vagy megtérülési kockázataira, azzal Magyarország érdekeit veszélyeztetné. Megkerestük az IMF washingtoni központját, ahol időt kértek a válaszra.
Az is meglehetősen életszerűtlen, hogy az állítólagos kémek nevet adjanak a szervezetüknek: „Birodalom” néven nem kémszervezetet, hanem legfeljebb szerepjátékklubot szoktak alapítani. Természetesen lehetséges, hogy a Makszin ügyvédje szerint történelmi önképzéssel, nyaralással és lekvárfőzéssel foglalkozó, magát valóban Birodalomnak nevező baráti kör csak a titkos kémtevékenység leplezésére jött létre, csak épp logikátlan: aki titokban szervezkedik, minek hozna létre szervezetet?
Politikus forrásunk szerint a nemzetbiztonsági bizottság ülésén kiderült, hogy az ügyben nem csak az NNI nyomoz, hanem ezzel párhuzamosan és a rendőrséggel együttműködve a titkosszolgálat is, ugyanakkor az egész vizsgálat „még egy kezdeti stádiumban van”. Egy másik forrás arról számolt be, hogy a bizottsági ülésen elhangzott: Makszinéktól húsz laptopot, több száz gigabájtnyi adathordozót és honvédelmi dokumentumokat foglaltak le. Jogász forrásaink szerint a kémkedés olyan bűncselekmény, ahol az előzetes letartóztatás elrendelésekor a bírók nemigen mérlegelnek, és legfeljebb az előzetes meghosszabbításakor kezdik alaposabban vizsgálni, hogy mi van a nyomozók kezében. Ezzel kapcsolatban a nemzetbiztonsági bizottság egyik ellenzéki tagja az Indexnek csak annyit mondott, hogy szerinte indokolt volt az előzetes letartóztatás.
Makszin ügyvédje, Kertész Gusztáv természetesen éppen az ellenkezőjét gondolja. Az ügyvéd életszerűtlennek tartja a kémkedés gyanúját, mert védence egy a honvédségnek is beszállító cég vezetőjeként szerinte évekig folyamatosan a legszigorúbb, C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon esett át. Makszint decemberi őrizetbe vétele óta az NNI Aradi utcai épületében tartják, és ügyvédje szerint amikor két hete az Átlátszón megjelent róla az első cikk, áthelyezték egy apró, fűtetlen cellába. Makszin nem kíván a sajtónak nyilatkozni.
Az ügy egyik furcsasága az is, hogy Makszinnak 2013-ban bő két évre nyoma veszett. A férfit gyakran látogatja édesapja, Makszin Mihály, aki nyugdíjas körorvosként dolgozik Nyíregyháza mellett. Az idős férfi az Indexnek elmondta, hogy a fia minden vagyonát elveszítette, miután 2013-ban eltűnt. Mivel a halálhírét is keltették, ő is kerestetni kezdte, de csak 2015-ben sikerült felvenni vele a kapcsolatot. Kiderült, hogy mindvégig egy bérlakásban bujkált Budapesten, a Margit körúton. A fia szerinte a vagyonát strómanokon keresztül műkincsekbe fektette, ám amikor bujkálni kezdett, azok mindenéből kiforgatták, így még az ügyvédet is ő, az apja fizeti.
Egyik forrásunk, aki pár éve üzleti kapcsolatban állt Makszinnal, kisstílű, sunyi fickóként jellemezte, többen pedig paranoiára hajlamosnak, és szerintük ezzel függhet össze az is, hogy 2013-ban jobbnak látta eltűnni. Ám hiába tűnt egykori üzletfelének „kisstílűnek”, Makszinnak valójában komoly üzleti háttere volt. Stratégiai igazgatója és cégein keresztül közvetve tulajdonosa is volt annak a jelenleg felszámolás alatt álló Polygon Kft.-nek, amely egy időben az IBM egyik legnagyobb magyarországi viszonteladója volt. Ennél is érdekesebbek azonban Makszin céges kapcsolatai.
2005-től például tulajdonos volt a Tzar International Kft.-ben. Ebben a cégben tulajdonostársa volt egy bizonyos Alekszej Lugovcov. Az ukrán–magyar üzletember egykor magas rangú katona volt a Szovjetunióban, majd – ha hinni lehet egy 1996-ban keletkezett FBI-os dokumentumnak – a kilencvenes években az orosz–ukrán szervezett bűnözés egyik vezető figurájának tartott Szemjon Mogiljevics, ismertebb nevén Szeva bácsi budapesti embereként tevékenykedett. (A jelenleg Oroszországban tartózkodó Mogiljevicsre az FBI is vadászik.) 2008-ban Lugovcov volt az egyik tulajdonosa az ESS Magyarország Európai Anyagtudományi, Nanotechnológiai és Molekuláris Biológiai Kutatóközpont Nonprofit Kft.-nek, amely cég környékén Kóka János volt gazdasági és Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter is felbukkant. A társaság egy neutronkutató központot hozott volna létre Debrecenben, de a projektből végül nem lett semmi.
Ezenkívül Makszin Norbert 1999 és 2004 között tulajdonos volt egy EuroFeb Bt. nevű cégben, ahol tulajdonostársa volt Rényi-Vámos Krisztina, a repülőtéri vesztegetési ügy egyik vádlottja. És ahogy az Átlátszó egyik cikkéből kiderül, Makszin volt az, akinek a beadványa nyomán 2005-ben az ügyészség vizsgálni kezdte a Budapest Airport Rt. és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság között köttetett vagyonkezelési szerződést. Tehát azt a vesztegetési ügyet, amiben az egykori cégtárs, Rényi-Vámos is érintett.
A kémkedés bűncselekmény. Mindegy, hogy valaki Oroszország vagy a Magyarországgal szövetséges Egyesült Államok javára kémkedik. Az akkor hatályos büntető törvénykönyv szerint „aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet végez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. És öt, de akár tizenöt év börtönt is kaphat az, aki szigorúan titkos minősítésű adatot szolgáltat ki. Sőt, még az is könnyen börtönbe találhatja magát, aki “kémkedésre irányuló előkészületet” követ el.
Az ilyen eljárások általában az elejétől a végéig titkosak szoktak lenni, a nyilvánosság nemigen értesül róluk, legfeljebb az ítéletről. Vagy még arról sem, hiszen a nyilvánosan elérhető bírósági statisztikákban sem szerepel külön tényállásként a kémkedés, mint bűncselekmény típus. Persze kivételek azért akadnak. A jobbikos EP-képviselőt, Kovács Bélát azzal gyanúsítják, hogy az Európai Unió intézményei ellen, Oroszország javára kémkedett, és az ügyet először a 2014-es parlamenti választási kampányban, az akkor még kormányközelinek számító Magyar Nemzetben szellőztették meg.
Kovács ügye is legalább annyi kérdőjelet vet fel, mint Makszinék kémsztorija, hiszen a jobbikos képviselőt sem érték tetten, hanem az őt állítólag hosszú ideje figyelő Alkotmányvédelmi Hivatal jelentette fel, majd a Központi Nyomozó Ügyészség nyomozni kezdett. A Kovács elleni eljárás azóta is tart, és bár még vádemelésig sem jutott az ügy, a politika előszeretettel használja fel saját céljára.
Azt, hogy mi lesz egy kémügy vagy egy lebukott kém sorsa, gyakran a politikai vezetés dönti el, mivel ezek az eljárások a nemzetközi kapcsolatokra is kihathatnak. Ha az éppen hatalmon lévő politikai erőnek nem érdeke, hogy összerúgja a port egy másik állammal, akkor még eljárás sem feltétlen indul.
Az első Orbán-kormány idején például az Információs Hivatal (IH) egyik hírszerzőjéről, N. Jánosról állította a saját hivatala, hogy az Egyesült Államok számára kémkedik. A korábban műveleti vonalon dolgozó N. Jánost áthelyezték a Külügyminisztérium Biztonsági Főosztályára, főosztályvezető-helyettesnek. Az egykori hírszerző összetűzésbe került az IH akkor vezetésével, majd a külügyminisztériumi páncélszekrényében titkos feljegyzéseket találtak. Részben ezért, részben más bizonyítékokra hivatkozva állították róla, hogy az amerikaiak ügynöke, de bármi is volt az igazság, büntetőeljárás végül nem indult ellene, bár a testülettől kiszorították. Minderre magyarázat lehet az is, hogy az akkor még friss NATO-szövetséges Magyarország nem akart emiatt diplomáciai konfliktust Washingtonnal.
Most viszont más a helyzet, Makszin Norberték ügye nyilvánosságra került, és mivel a nyomozást nem titkosították, ez a fejlemény vélhetően nem áll ellentétben az ügyet irányítók szándékával. Egy az Index által megkeresett egykori titkosszolgálati vezető szerint emögött akár az is állhat, hogy a kormányzat üzenni akar a nyilvánosság felé: így jár mindenki, aki bármelyik külföldi állam diplomatáival „üzletel”, függetlenül attól, hogy szövetséges országról van-e szó.
Az ügy másik olvasata szerinte az, hogy jelentős bankok és cégek (OTP, Mol, stb.) informatikai beszállítójaként és rendszerkarbantartójaként Makszinék pénzforgalmi adatokhoz is hozzáférhettek, és az sem kizárható, hogy azokkal vissza is éltek. E teória szerint azért kezdhetett bujkálni Makszin, mert idővel tartani kezdett azoktól, akiknek korábban adatokat szolgáltatott, és a furcsa kémhistória valójában ennek a sztorinak a leplezésére szolgál.
A nemzetbiztonsági bizottság ülésén részt vevő egyik ellenzéki politikus viszont az Indexnek azt fejtegette, hogy bár konkrétumokat nem mondhat, de szerinte a kormányzat nem szeretne nemzetközi botrányt. Amikor a bizottsági ülésen szóba került, hogy az eljárás miért nem titkos, akkor a hatóságok jelen lévő képviselői azzal védekeztek, hogy az ügyet nem ők, hanem Makszin védője vitte a nyilvánosság elé. Az persze más kérdés, hogy ha eleve titkosították volna az eljárást, akkor ezt az ügyvéd meg sem tehette volna. És bár az ülésen elhangzottak konkrétumok, ez sem segített a tisztánlátásban. Az egyik bizottsági tag az Indexnek nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy ilyen bizarr történetet még életében nem hallott.