Most épp mennyi pénz van a számláján?

Már le kellett venni róla, mert a lakbért, a telefonszámlát azonnal el kellett utalni. A TV2-nek adott nyilatkozatomban nem vicceltem, ezeket nem volt pénzem befizetni. A számlán most (megnézi az sms-eit) 2 millió 492 ezer forint van, de már levettünk belőle közel hétszázezret. Tehát 3 millió valamennyinél tartunk.

Mekkora volt a legkisebb és a legnagyobb összeg, amit kapott?

1 forint volt a legkisebb, százezer a legnagyobb adomány, ötezer volt a jellemző.

Szerencsésnek érzi az akciót?

Teljesen szerencsésnek érzem. Orbán Viktor vagyonosodásával kezdtem foglalkozni, mert egyértelmű, hogy ez a Fidesz Achilles-ínja, ezzel senki nem mert még foglalkozni. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ilyen hullámot vet. De a reakciókból látszik, hogy ez milyen fontos: ha valamivel, akkor azzal lehet megborítani a Fideszt, hogy Orbán személyes vagyona mekkora, hiszen azt senki sem gondolta, hogy ekkora birtokon él. Nagyon kevesen gondolták, hogy nemcsak a "polgári Magyarország" egy politikai termék, hanem az is, hogy a miniszterelnökünk puritán életvitelt folytat egy kis parasztházban, Felcsúton.

Miért olyan biztos benne, hogy van összefüggés aközött, hogy elkezdett Orbán vagyonával foglalkozni és aközött, hogy a TV2 most rászállt önre?

Elég világosan következik az eseményekből. Amikor bejelentettem, hogy Orbán Viktor ellen vagyonosodási vizsgálatot kezdeményezek, akkor találták ki, hogy ellenem is ilyen vizsgálatot kezdenek. Ez ért most össze a lakásügyemmel.

A Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy Orbán kiadta önre a kilövési engedélyt.

Ezt fideszesek súgták. Azóta többen is felhívtak, hogy pontosítsák: ez nem engedély, hanem parancs.

Ott van Orbán Viktor, akinek a pártja továbbra is magasan vezet a közvélemény-kutatásokban, meg az Együtt, amely hol épp csak mérhető, hol meg nem. Miért akarna szereplőt csinálni Orbán egy alig látható párt alelnökéből?

Hagyjuk a pártot egy pillanatra. Szerintem az én tevékenységemről szerénytelenség nélkül elmondható, hogy látható. Orbán nem a pártunkra szállt rá, hanem rám. Pontosan tudja, hogy Rogán után, akinek a vagyonával, az önkormányzati üzelmeivel elég sokat foglalkoztam, most őrajta van a sor. Erről az elmúlt hónapokban elég sokat beszéltem, és szerintem ezt akarták csírájában elfojtani.

Éveken át foglalkozott Rogán Antal ügyeivel, aki aztán nemrég miniszter, és a miniszterelnök kabinetfőnöke lett. Mi félnivalója lenne öntől Orbánnak?

Az ötödik kerületben bukott a legnagyobbat a Fidesz, húsz százalékot, úgy, hogy akkor még közel sem tartottunk ott Rogán ügyeinek a feltárásában, mint most. Ez annak a jele, hogy igenis van hatása annak, amit csinálunk. Orbán érinthetetlennek van beállítva a közvélemény előtt, én ezt rombolom: nem akarják hagyni, hogy ez megtörténjen, mert tartanak attól, hogy hova vezethet. A pártunk tagsága az elmúlt három hónap alatt húsz százalékkal nőtt.

Ez hány embert jelent?

150-et. Nem sok, de annak fényében, hogy az LMP hét éve létezik, és 700 tagjuk, ha van, nem is kevés. A tendencia jelzi, hogy van értelme a munkánknak. A Facebook-oldalam követőinek a száma csak az elmúlt héten húsz százalékkal nőtt. Igenis kíváncsiak erre az emberek. Arról nem beszélve, hogy a gyűjtéssel most a TV2 és a Fidesz segített megfinanszírozni, hogy Orbán vagyonosodásával foglalkozzunk. Szuper hírek, és nehéz lenne meggyőzni, hogy nincs összefüggés aközött, hogy elkezdtünk ezzel foglalkozni, és erre belém álltak.

Nem tartja veszélyesnek, hogy egydimenziós politikusnak tűnik, a párt öklének, aki kizárólag a kormánypárti politikusok vagyonosodásával foglalkozik, de ennyi és nem több?

Ez egy folyamat. Kidobott pénz és energia lenne ilyenkor pozitív üzenetekkel foglalkozni, mert senkit nem érdekel. Nincs lehetőség a konstruktív ellenzékiségre, mert a Fidesz ezt nem hagyja. Pozitív üzeneteket megfogalmazni, alternatívát kínálni választási szituációban kell. De most nincs választási szituáció, egy évvel a választások előttig rombolni kell a Fidesz imidzsét, ami csak egy kreálmány, egy nyilvánvalóan hazug politikai termék. Le kell győzni a Fideszt az emberek fejében. Ma az a dolgom, hogy felmutassam a Fidesz hatalomgyakorlásának a negatívumait.

Szóval nem tart attól, hogy egy kötözködő figurának könyvelik el, akire nem bíznának fontos pozíciót?

Nincsenek pozícióvágyaim, nem így élem az életemet. Tíz éve azzal hülyéztem volna le, aki azt kérdezi, hogy milyen politikus leszek, hogy sose leszek politikus. Nincs olyan célom, hogy miniszterelnök legyek, vagy a fő megmondóember. Azzal foglalkozom, amit a leginkább rendbe kéne tenni, a korrupcióval, mert elsősorban ez a gátja, hogy Magyarországból egy fejlődő, normális európai demokrácia legyen.

Nincs is képe magáról, hogy 5-10 év múlva hol akar lenni?

De van. Az elmúlt 15 évben is a közösségemért dolgoztam, ami egyre tágult: a drogosokkal kezdtem, a romákkal, elnyomott kisebbségekkel folytattam, ma meg az egész országgal kell foglalkozni. Valószínűnek tartom, hogy a háttérben valamilyen vezető szerepem lesz egy párt környékén.

De közhatalmi funkció nélkül nem tét nélküli ez?

Miért lenne tét nélküli?

Mert a felelősség a közhatalmi pozícióval jár, a háttérembereknek nincs valódi felelősségük.

De én nem személyben gondolkodom, hanem a közösségben. Nem az érdekel, hogy velem mi lesz, hanem hogy a közösség hogyan épül fel, hogy a pozíciókra megtaláljuk a megfelelő embereket. Most őszintén, ha engem odaraknának egészségügyi miniszternek, ki merne kórházba menni? De abban lehetne bízni, hogy találnék egy jó minisztert a posztra.

Frakcióvezetőként el tudja magát képzelni?

Azt talán igen, de hogy kormánytag legyek, vagy egy minisztériumban dolgozzak, azt sokkal kevésbé. Ha azt kérdezi, hogy öt év múlva mit csinálnék, azt mondanám, hogy azt szeretném, hogy otthon pihenhessek a gyerekeimmel.

Csábító üzenet: szavazzon az Együttre, hogy öt év múlva otthon pihenhessek a gyerekeimmel!

Állj, állj: én már jövő héten is ezt szeretném. Mindig mindent megteszek, amit szükséges, de senki ne gondolja, hogy azt szeretném, hogy politizálhassak öt év múlva!

Mi a baja a politikával?

Nem a politikával van bajom, hanem az életmóddal, az állandó stresszel. Sokkal nyugodtabban szeretnék élni. Az elmúlt három évet leszámítva mindig a piacról éltem, a mostaninál sokkal-sokkal jobban, nyugisabban, több pénzt kerestem, több időm volt a családomra, barátaimra. De ma Orbánék hatalomgyakorlása miatt harc nélkül nem lehet politikai változást elérni, és így politizálni egy elég felfokozott állapotot jelent, lelkileg és szellemileg is.

Nem gondolja, hogy kötelessége lenne az adományokat, a pénzügyeit transzparenssé tenni? Végül is a politikusok pénzügyeinek átláthatósága a fő kampánytémája, nem?

Ez meg fog történni. 2-300 közötti támogatóról beszélünk, nem volt még időm összeszedni. Monogrammal fogom a támogatókat kirakni, mivel a teljes nevük közléséhez nem kértem engedélyt. Ami a pénzügyeimet illeti, kicsit hosszabban kell hogy válaszoljak. 80 ezer forintot keresek önkormányzati képviselőként, és 250 ezret a pártbeli munkámmal. Ez nem irreálisan sok. Azt a szabadságot, hogy ezt hogyan osztom be, szeretném magamnak és a családomnak megtartani. Mi úgy döntöttünk, hogy inkább normális körülmények között lakunk és neveljük a gyerekeket. Viszont Józsával soha nem voltunk még külföldön, kizárólag barátokhoz mentünk el nyaralni, mert különben nincs rá pénzünk. Gyerekruhára szerintem az elmúlt hét évben költöttünk összesen ha 150 ezer forintot a három gyerekre. Mert kapjuk, használtan, ahogy aztán tovább is adjuk. Amikor pénzügyi területen dolgoztam, akkor én adtam sok helyre, sokat. Most rászorulok, és mások, akik ezt korábban látták, támogatnak. Ezért tudom jó szívvel elfogadni. Mi így élünk, ez egy ilyen speciális punk életvitel, nehéz elmagyarázni. Egyébként próbáljanak meg Rogán Antalnak, Orbán Viktornak ilyen kérdéseket feltenni: nem fog sikerülni.

De akárhogy nézzük, ön mégis a lehetőségei fölött él, többet költ, mint amennyit megkeres, és egy olyan helyen lakik, amit nem engedhet meg magának.

Nézőpont kérdése, mert azzal a tudattal, hogy nem költök ruhára, nyaralásra, megengedhetem.

De támogatókra szorul.

Igen.

Csakhogy a szavazók többsége, akiknek a szimpátiájáért küzd, nem engedheti meg magának, hogy lehetőségei fölött éljen, hogy tovább nyújtózkodjon, mint a takarója.

A költségeket is rakja mellé! Ezt nem mind magamra költöm, rengeteg olyan költség van, ami a munkám jellegéből adódik. Magas a telefonszámlám, de én nem a barátaimat hívogatom legtöbbször.

Akkor miért nem fizet az Együtt egy párttelefont?

A telefon a legkisebb költségem. Ha Debrecenbe megyek, fizetek az aktivistáknak kávét. Ha találkozom egy informátorral, kifizetem az ebédjét. Járok vidékre, az elmúlt nyolc napban hat városban jártam, a benzinkútnál eszem, kopik a kocsim.

Miért nem a párt biztosít erre forrást?

Mert nincs pénz a pártban.

A támogatói miért nem a pártnak adják azt az adományt, amit Juhász Péternek küldenek?

Mert a pártot nem támogatják. Értsék meg, nem bíznak általában a pártokban. Nem véletlenül tartja éhségben a Fidesz az ellenzéket: tudja mindenki, hogy pártoknak senki nem utal. Normális az, hogy egy párt alelnöke 250 ezer forintot keres? 80 ezerből legyen nem korrupt egy képviselő? Persze, legyen másoknak is, ápolónőknek is annyi a keresete, mint nekem, de nekem rengeteg repiköltségem van. A párthoz nem jön be magántámogatás, vagyis tény, hogy nekem kell fizetni a kávékat, mindent, hogy fel tudjak tárni egy Rogán-ügyet.

Azt kéri, higgyük el hozomra, hogy az adományozói nem fognak kérni semmit később a pénzért cserébe. De miért ne hihetnénk el például Rogán Antalnak is, hogy jóhiszeműen tölti ki a vagyonnyilatkozatát, és nincs több jövedelme? Ugyanúgy a jóindulatunkra apellál, ahogy ő.

El kell hinniük, hogy aki öt- vagy pár ezer forintot utal, nem kér semmit.

Nem gondolja, hogy támadhatóvá teszi, hogy ismeretlen emberektől kap ismeretlen összegeket?

Előbb mondtam, hogy a most kapott támogatásokat nyilvánosságra hozom. Az pedig, hogy használt ruhákat kapok, persze, támogatás, de normális dolognak tartom nemcsak politikusnál, hanem bárkinél. Tegyem transzparenssé azt is, hogy valaki hozott egy alsógatyát a gyerekemnek? Mi a megoldás? Csak akkor politizálhassak, ha nyolcszáz ezer forintot keresek? Csak a gazdagok politizáljanak?

Felmerül, hogy a támogatásokat egy külön számlára gyűjtse, nem? Sokkal tisztább és áttekinthetőbb lenne, ha a pártköltségeire kapott pénz nem keveredne a sajátjával.

Azért nem, mert ezek magáncélú támogatások. Rengeteg mindent ingyen kapok, a költségeim viszont extra magasak. Ez egy speciális élethelyzet.

A most összegyűlt támogatásnak mi lesz a sorsa? Mire költi?

A tartozásaimat fizetem ki belőle, először a sürgősebbeket.

A vagyonnyilatkozata szerint 6,9 millió forintos tartozása van. Kinek tartozik ennyi pénzzel?

Magánszemélyeknek, de nem hatalmazott fel senki, hogy elmondjam a nevét. Nem is akarok kiszúrni velük, ezek régi tartozások, még a politikussá válásom előttiek. De szó sincs arról, mint másoknál, hogy nagy vagyont halmoztam volna fel valami titokzatos forrásból. Vannak tartozásaim, bérelek egy lakást, fizetem a pártügyekkel kapcsolatos költségeket, és próbálok megélni.

Azt érzékeli, hogy kevésbé lenne éle ennek a történetnek, ha nem egy budai lakás albérletéről lenne szó, hanem egy külső-erzsébetvárosiról?

Persze, ez nem kérdés. De nem vagyok hajlandó azért szegényen élni, mert szegényen élünk Magyarországon. Nem fogom megjátszani magam. Nekem prioritás, hogy hová megyek haza, cserébe nem látnak nálam új autót, nem látnak nyaralni, és nem látnak 20 ezer forintos koncertjegyeket vásárolni. Nem tartom helyesnek, hogy egy politikusnál azt nézzük, mire költi a megkeresett pénzét.

Pont olyan pénz költéséről beszélünk, amit nem ön keresett meg, hanem adományozóktól kapott.

Ki kapta ezt a pénzt? Én kaptam személy szerint adományként, hogy költsem el, innentől az én pénzem. Van itt egy logikai bukfenc: azt állítom, hogy kijönnék a fizetésemből, ha nem költenék a közösségre. De mivel kénytelen vagyok a közösségre költeni, ezért fordultam a közösséghez adományért. Nem arra bazírozom, hogy többet költsek, meg hogy magamra költsem.

Ötödik kerületi polgármester-jelöltként indult 2014-ben. Mi a garancia arra, hogy ha egy kerületet vezetne, vagy később az országos költségvetésre lenne hatása, nem költekezne túl és nem szorulna adományokra?

Egyrészt nekem nem az a perspektíva, hogy gazdasági miniszter legyek, tehát nem kell rám bízni a pénzköltést ilyen szinten. Másrészt egy politikusnak a képviselet a felelőssége, nem a szaktudás biztosítása. Tehát nem én fogom beosztani a pénzt, én a politikai erőt tudom hozni azok mögé, akiknek hiszek, hogy tudják, hogyan lehet rendbe tenni az egészségügyet, az oktatást vagy a nyugdíjrendszert. Nem kell nekem omnipotens, minden szakterülethez értő pénzbeosztó emberré válnom.