Jozef Roháčot a bíróság bűnösnek mondta ki az Aranykéz utcai robbantásban és a Fenyő-gyilkosságban is, Portik Tamás az ítélet szerint az Aranykéz utcai robbantás felbujtója volt. Felmentették viszont azt a férfit, akit az ügyészség a Fenyő-gyilkosság bűnsegédletével vádolt, a Cinóber-gyilkosságban pedig egyik vádlott bűnösségét sem sikerült bizonyítani. Fellebbezések miatt a kilencvenes évek nagy alvilági leszámolásai mennek tovább másodfokra.
A Fővárosi Törvényszék csütörtök délelőtt kihirdette az elsőfokú ítéletet a kilencvenes évek három hírhedt alvilági leszámolása, a Fenyő-gyilkosság, a Cinóber-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás ügyében.
A 32 millió forintos bűnügyi költséget Roháčnak és Portiknak kell megtérítenie.
A büntetőper eredetileg egyedül a Fenyő-gyilkossággal indult, még 2013. július 9-én. Közel negyven tanú meghallgatása után, bő egy évvel később a per már a vége felé közeledett, a perbeszédekbe is belekezdtek, amikor 2014. szeptember 17-én az ügyészség vádat emelt az Aranykéz utcai robbantás ügyében is. A bíróság ekkor egyesítette a két ügyet, és úgy folytatta az eljárást. Harmadiknak a Cinóber-gyilkosság a 2015. július 3-i vádemelés után csatlakozott be.
A Cinóber-gyilkosságban nem állt meg a vád, tehát abban az ügyben a bíróság szerint nem sikerült bebizonyítania a vádhatóságnak, hogy a vádlottak lennének az elkövetők. Így történt, hogy Portik Tamást és Jozef Roháčot egyes vádpontok alól, a két másik vádlottat, F. Attilát és a bűnsegédlettel vádolt másik szlovák férfit pedig teljesen felmentették.
A bíróság szerint Roháč volt ez elkövetője az egész országot megrázó Aranykéz utcai robbantásnak. A bíró bizonyítottnak látta, hogy Portik Tamás volt a megbízója az olajügyek koronatanúja, Boros Tamás meggyilkolásának, de azt nem rótta a terhére, hogy a robbantásban a célszemélyen kívül még három járókelő is meghalt. A bíró szerint arra nincs bizonyíték, hogy Portik tudta, Roháč a gyilkosságot hogyan, hol és mikor fogja kivitelezni.
Az Aranykéz utcában 1998. július 2-án, nem sokkal dél előtt robbant a bomba. A robbanás megölte a magyar alvilág árulójaként elhíresült Boros József Károlyt és még három másik embert, húszan megsérültek. Boros koronatanú lett volna az olajmaffiaügyben. Az Aranykéz utcai ügyben a törvényszék a vádirati tényállást Roháč esetében egy az egyben meg tudta állapítani. Két vádlott volt ennél a vádpontnál: Roháč és Portik.
Fenyő Jánost, az ismert médiavállalkozót 1998. február 11-én gyilkolták meg: a kora esti órákban II. kerületi Margit utcában, a forgalmas kereszteződésben a piros lámpánál odasétáltak a kocsijához, és két sorozatlövést adtak le rá.
Vádat Roháč és a szintén szlovák Ladislav T. ellen emeltek, de az utóbbit bizonyítottság hiányában felmentette a törvényszék.
Az éjszakai élet ismert figuráját, a prostituáltakat futtató Cinóbert, valódi nevén Domák Ferencet 1996. december 18-án lőtték agyon az Üllői úti lakása közelében. A gyilkossággal Roháč, Portikot és F. Attilát vádolták. Ebben az ügyben csak annyit tudott a bíróság megállapítani, hogy Domákot "ismeretlen személy" két célzott lövéssel lelőtte.
A bíró az indokláskor hosszan beszélt arról, hogy megkérdőjelezhető volt a terhelő tanúk szavahihetősége. Elmondta például, hogy két tanúnak volt két szó szerint megegyező vallomása, ami vagy betanításra, vagy a nyomozóhatóság "nagyon furcsa" hozzáállására utal. A gond tehát az volt, hogy nem voltak megfelelő tanúk, és kellő objektív bizonyíték pedig nem állt rendelkezésre, így nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani egyik vádlott bűnösségét sem Cinóber meggyilkolásában.
A bíróság által készített összefoglaló szerint az ügyész a perbeszédében részletesen beszélt arról, miért kellett nagyjából 15 évet várni a vádemelésre. Azt mondta, hogy a 90-es évek Magyarországán még nem volt elterjedt a DNS-vizsgálat, és bár a Fenyő-gyilkosság ebből a szempontból kivétel volt (már 1998 elején megvolt a nyomozóknak az elkövető helyszínen rögzített DNS-e), az adatbázisba csak jóval később, egy másik bűncselekmény kapcsán került bele azzal egyező minta. Az ügyész hivatkozott a nyomozást tudatosan félrevezető tanúra, és szerinte az ügyet hátráltató hiba volt az is, hogy hiába indult el 2000-ben a DNS-nyilvántartási rendszer, évekig lemaradásokkal működött.
A Fővárosi Törvényszék a három ügyben összesen majdnem ötven tárgyalási napot tartott, nagyjából száz tanút hallgatott meg és rengeteg szakértőt; genetikai, vegyész, fizikus, tűzszerész, biomechanikai, orvos és írásszakértők adtak véleményt.
Az elmarasztaló ítéletrészeket végül a DNS-maradványokra, kamerafelvételekre és a kevés megbízható tanúra alapozva lehetett meghozni.
A bíró az ítélet indoklásakor azt mondta: a bíróság szerepe nem a bűncselekmény kinyomozása, hanem annak eldöntése, hogy a nyomozók által beszerzett és az ügyészség által felhasznált bizonyítékok bizonyítják-e a vádat vagy sem. Ha halvány kétség is marad, muszáj felmentő döntést hozni.
A tisztánlátást megnehezítette a sok idő, ami elmúlt, valamint a tanúk jelentős részének alvilági és egymáshoz, valamint az akkori rendőrséghez fűződő kapcsolatai és a nyomozás korábbi anomáliái is, mondta a bíró.
Ugyanakkor megdicsérte a 2012-ben újrakezdődött nyomozásban dolgozó nyomozókat, valamint az ügyész munkáját, "egészen kiválónak" nevezte azt. Azt mondta, nem az ügyészség hibájára vezethető vissza a felmentés. A védelem munkájáról is elismerően beszélt.
Az ügyész márciusi perbeszédében Roháčra és Portikra életfogytiglan tartó fegyházat kért, de azt nem tudta kezdeményezni, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből is zárják ki őket. A tényleges életfogytiglan azért nem jöhetett szóba, mert olyan a gyilkosságok idején még nem létezett Magyarországon, csak 1999-től. Az ügyvédek védenceik felmentését kérték.
Roháč végül a lehető legszigorúbb büntetést kapta, amit csak kaphatott a törvények szerint.
A Fővárosi Törvényszék csütörtöki ítélete fellebbezések miatt egyik vádlott esetében sem emelkedett jogerőre. Az ügyész mindegyik vádlott miatt fellebbezett, Portik és Roháč esetében a részleges felmentések, a másik két embernél a felmentések ellen. A vádlottak közül egyedül a felmentett Ladislav T. vette tudomásul az ítéletet, a másik felmentett, F. Attila azért fellebbezett, hogy bűncselekmény hiányában mentsék fel, ne csak bizonyítottság hiányában. Portik a fellebbezésekor felháborítónak nevezte a bíróság ítéletét. Az ügy a Fővárosi Ítélőtábla elé kerül.
A tárgyalásra a szokásosnál sokkal szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be, a hallgatóságnak kétszer kellett keresztülmennie detektoros kapun, a táskákba is belenéztek. A vádlottakat a bv-őrök mellett TEK-esek is kísérték. Az ítélet rendelkező részének kihirdetése után a felmentett F. Attila ügyvédje szólt, hogy védence, aki korábban a szívével kórházban volt, rosszul lett. Őt egy időre ki kellett kísérni a teremből.
Roháč a jogerős ítéletéig marad előzetes letartóztatásban, Portik egy másik büntetőegyében szintén előzetesben van és marad is. Ladislav T. és F. Attila esetében viszont a felmentés a szabadságukat jelenti: vége az előzetesüknek, szabadlábra kerülnek.
Roháčot szerdán nem jogerősen már életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte Besztercebányán a különleges büntetőbíróság (STS) több, a 90-es években elkövetett alvilági gyilkosság ügyében. Roháč korábban lehetővé tette, hogy ezt a szlovákiai pert távollétében is tárgyalhassa a bíróság.