Főleg rendőrtanúk kihallgatásával teltek a röszkei összecsapás miatt indult büntetőperek eheti tárgyalási napjai Szegeden. Azt senki sem tudta megmondani, hogy a tömegzavargásos ügy tíz vádlottját mi alapján emelték ki a tömegből, miközben szó volt olyan agresszív hangadóról, aki nem kötött ki a bíróságon. A hozzáköltésekkel teli hazug fordítás miatt úgy néz ki, nem tesznek feljelentést.
Szegeden mostanra párhuzamosan zajlik két különböző bírósági épületben két külön büntetőper a menekültválság eddigi legsúlyosabb magyarországi konfliktusa, a rendőrdobálós, könnygázas, vízágyús röszkei összecsapás miatt. Az egyik már márciusban elkezdődött, ennek tíz vádlottja van, köztük egy kerekesszékes és egy bottal járó férfi, valamint egy idősödő, beteges nő. Mindegyiküket azzal vádolják, hogy tavaly szeptember 16-án tömegzavargás résztvevőjeként lépték át törvénytelenül a magyar határt, amikor a tömeg kidöntötte a kerítés kapuját. 1 és 5 év közti börtönnel kell szembenézniük, ha bűnösnek találják őket.
A másik per, amelynek a tétje sokkal hosszabb, 10 és 20 év közötti, vagy akár életfogytig tartó szabadságvesztés, később, csak ezen a héten, hétfőn kezdődött el. Egyetlen vádlottja egy Ahmed H. nevű szír férfi, akit – egyedüliként – terrorcselekmény elkövetésével is megvádolt az ügyészség a Röszkénél történtek miatt. A vád szerint megafonba beszélve tüzelte a tömeget, a rendőröknek ultimátumot adott, hogy adott időn belül nyissák ki a kaput, és meg is dobálta őket.
A két pert nemcsak a tárgyuk, a röszkei balhé köti össze, hanem rokoni szálak is. A terrorcselekménnyel vádolt Ahmed H. szülei, apja és anyja is vádlott a tömegzavargásos másik perben. Ahmed H., aki évek óta Cipruson élt legálisan, és útlevelével szabadon mozoghatott Európában, éppen azért került tavaly ősszel Röszkére, mert csatlakozott a családjához, hogy segítsen nekik a balkáni útvonalon keresztül Szíriából Németországba jutni.
A párhuzamosan futó két perben furcsa helyzet alakult ki: hétfőn a terrorvádas perben zárt tárgyaláson, hallgatóság nélkül kérdeztek ki egy tanút, aki félelemből maga kérte ezt, miután állítása szerint korábban megfenyegették. Aztán viszont a másik per szerdai napján is tanúskodnia kellett, és ott már mindenki előtt beszélt, végül pedig még át is sétált a másik épületbe, és beült arra a tárgyalásra, amelyről két napja még az ő kérésére küldték el az embereket.
Ez a tanú – kopasz, kemény kötésű férfi – másfél-két éve tolmácsol a magyar hatóságoknak, tolmácsként dolgozott a rendőröknek Röszkénél is. Fordította a szerb oldalon gyülekező tömegnek arabra a magyar rendőrök utasításait, és az ő mondanivalójukat is magyarra a rendőröknek. Azt kellett arabul elmondania, hogy a határt már véglegesen lezárták, aki át akar jutni, menjen a tranzitzónához. Szerinte a tömegből volt, aki elfogadta ezt, és el is ment, de sokan nem, idővel elkezdték rángatni a kerítést, elkezdődött a dobálózás, a tolmács féltette a saját épségét is, mert védőfelszerelése neki nem volt.
A korábbi vallomásában a tolmács beszélt egy vérző kezű, zöld pólós és egy fehér felsős hangadóról, de egyikőjüket sem látta a tíz vádlott között a tárgyalóteremben.
Amit el tudott mondani, az inkább Ahmed H. ügyében volt releváns. A tolmács szerint az a bizonyos ultimátum, amelynek lényege volt, hogy a rendőröknek a tömeg szószólója két órát adott a kapu kinyitására, egy kézjelben is felismerhető volt: a férfi két ujjal mutatta a kettes számot. Ez a kézjel nem a béke, nem is a győzelem jele volt, mondta a tolmács.
Vele a fehér felsős megafonos nem akart szóba állni, mondván a tolmácsok hazudnak, csak hitegetik őket. Helyette a hangadó egyenesen a parancsnokhoz beszélt volna, azzal jött angolul, hogy jó emberek a rendőrök, és ők is jó emberek, ezért be fogják őket engedni, de a rendőr nem akart kommunikálni vele, vallotta a tolmács. Szerinte ez a fehér felsős ember nem volt agresszív, csak olyanokat mondogatott, hogy „Let us go”, meg „Merkel help us”, és mindenképpen be akart jönni.
A tömegzavargásos perben a vádlottak korábban azzal védekeztek, hogy azért jöttek át a magyar oldalra a ledöntött kapun keresztül, mert azt hitték, hogy engedélyt kaptak rá, a tömegben elterjedt, hogy jöhetnek először a nők, a gyerekek, a betegek. A tolmács most azt vallotta: ilyen utasítás a rendőrségtől nem érkezett, de az igaz, hogy volt ilyen kiabálás a zűrzavarban, csak a migránsok „egymás között hangoskodtak”.
A tolmács vallomása után több vádlott is szót kért. Azt mondták: nem hallották vagy nem értették a tolmácsot akkor Röszkénél, hozzájuk így nem is érkezett meg a rendőrség üzenete, miszerint bűncselekményt követnek el, ha átjönnek.
A tolmácson kívül rendőr tanúk jöttek a héten sorban egymás után mindkét bíróságra. Azok az újságírók (például a Magyar Nemzettől és a Hvg-től), akik szerdán Ahmed H. perén vettek részt, nyolc rendőr vallomását hallgatták végig, ebből hét nem kedvezett az ártatlanságát bizonygató férfinek, a nyolcadik rendőr azonban azt mondta: Ahmed H. inkább csitította, mint lázította a tömeget, a rendőröket pedig figyelmeztette, nem fenyegette. Ez a rendőr három megafonos embert is látott, és szerinte közülük csak az egyik hergelte, a másik kettő nyugtatni próbálta az embereket.
A tömegzavargásos ügyben, amelynek a szerdai és csütörtöki tárgyalási napján az Index tudósítója ott volt, hét rendőr tanúskodott összesen. Közöttük is volt, aki hasonló vallomást tett, azt mondta a megafonos emberről, hogy „néha csitította, néha felhergelte” a többieket.
A rendőrök vallomásai alapján a több száz fős tömegből a dobálózó, agresszív, talán 20-30 fős kemény mag többsége vagy akár egésze nincs a felelősségre vontak között. Volt olyan rendőr, aki egyetlen vádlottat sem ismert fel, más csupán egy-két embert látott ismerősnek, és volt ellentmondásos felismerés is, például amikor a kerekesszékes vádlottra mondta az egyik rendőr, hogy hasonlít valakire, aki rugdosta a kerítést. „Nem tudja mozgatni deréktól lefelé a lábát, fizikailag nem tud rúgni” - mondta erre az illető ügyvédje.
Az eddig tanúvallomást tett rendőrök között nem volt olyan, aki látta volna, amint a tömegzavargásos per tíz vádlottjának bármelyikét kiemelik a tömegből, így aztán azt sem tudták megmondani, személy szerint ők és pont ők mivel szolgáltak erre rá.
„Miért ők tízen?” - kérdezte a bíró.
„Azt nem tudom” - válaszolta egy miskolci rendőr.
„Miért ők?” - ismétlődött meg a kérdés.
„Nem tudom" – ismétlődött meg a válasz.
A rendőrök többen is hivatkoztak rá, hogy több mint fél év távlatából már nagyon nehéz a dolguk az emlékezéssel is, az arcfelismeréssel is. Volt rendőr, akit a hosszas faggatózás a bíróságon érezhetően irritált. "Nem volt nálam karóra, nem tudom percre pontosan megmondani, hogy a kedves védence mikor dobott felém bármit is” - vágott vissza egyikük egy ügyvédnő sokadik kérdésére.
A „nem” szócskát egyébként mostanra több vádlott is szépen megtanulta, magyarul válaszolnak már, amikor azt kérdezik tőlük, akarnak-e észrevételt tenni.
A rendőri vallomásokból az is kiderült, hogy nem minden olyan migráns volt ellenséges vagy agresszív, aki átjött a kapu ledőlésével Magyarország területére. Többek szerint a tömeg nyugodtabbá vált, amikor ledőlt a kapu, hiszen elérték a céljukat, át akartak jönni, átjöttek, éljenezték a magyarokat.
A tömegzavargás-per eddigi legsúlyosabb fejleménye volt csütörtökön, hogy bebizonyosodott: hazug fordítás készült az egyik vádlott, a hatodrendű, fiatal, valaha kémikusnak készült szír fiú írásos beadványából. A fiúnak már az első tárgyalási napon gyanús lett a felolvasáskor, hogy a magyarról arabra szóban visszafordított szövegben nem az szerepel, ami az ő eredeti, kézírásos beadványában volt. Alig ismert rá a mondatokra, és emellett kitartott akkor is, amikor a bíró figyelmeztette, hogy hamisan bűncselekménnyel nem vádolhat senkit.
A bíró, Arany János ezért még márciusban úgy döntött: lektoráltatja a fordítást. A Gyorsfordító Kft-t rendelték ki a munkára, az eredményt csütörtökön aprólékosan ismertette a bíró: gyakorlatilag bekezdésenként haladva felolvasta először a kézírásos arab szöveg első magyar fordítását, aztán a másodikat, végül a fordítóiroda megjegyzéseit. A szír fiú felállva, hol fejcsóválva, hol helyeselve hallgatta, többször izgatottan meg is szólalt a második verzió hallatán: „ez a jó”.
A fordítóiroda arra jutott, hogy az első fordítás nem precíz, olyan pluszinformációt is tartalmaz, amely az eredetiben nem szerepelt, más dolgokat pedig kihagy. Visszatérő észrevétel volt, hogy „tartalmi hozzáköltést tartalmaz a fordítás”, de voltak egészen súlyos megállapításai is, az egyik szövegrészről egyenesen azt állították:
A teljes szövegrész kreált, nem fordítási munka.
Ilyen hozzáköltés fordult elő például, amikor a fiú arról írt: elhatározta, hogy beteg nagybátyja érdekét nézve átlépjen vele a határon. Magyarra fordítva a mondatba hogy-hogynem bekerült az „erőszakkal” szó. Az ellenőrzést végző fordítóiroda szerint a hozzáköltésektől „a tartalom szándéka teljesen megváltozott”.
Ahogy a márciusi bírói figyelmeztetés is utalt rá: a fordítás kapcsán bűncselekmény gyanúja merülhet fel. A szünetben megkérdeztük a hatodrendű vádlott ügyvédjét, tervezik-e feljelenteni az eredeti fordítás készítőjét. Az ügyvéd szerint nem, mert a védence érdeke inkább az, hogy ne húzódjon el még jobban az eljárás.
A tömegzavargásos ügyben pénteken is lesz még tárgyalás, Ahmed H. ügye csak június 27-én folytatódik. A röszkei eseményekről számos fotó és videófelvétel is készült, a tárgyalásokon ezeket is meg fogják nézni, fontos bizonyítékok lesznek.
A tárgyalásokon a brit Channel4 is forgatott, a filmjüket itt nézheti meg.
(Borítókép: Segesvári Csaba / delmagyar.hu)