Index Vakbarát Hírportál

De mi baja lehet Áderrel Orbánnak?

2016. május 20., péntek 10:31

Orbán Viktor nem engedi, hogy Áder János újra államfő lehessen – legalábbis a KDNP-s Rubovszky György így tudja. Senkit nem lepne meg, ha így döntene a miniszterelnök. Áder eddigi politikai pályájából úgy tűnik, beletörődne abba, ha nem vele folytatnák, miközben saját politikai oldalán is sokan tartják nagyra államfői teljesítményét is. Schmitt Pál után nem lett aláírógép, néhány fontos ügyben finoman szembement a kormánytöbbséggel, de igazi galibát nem okozott, és lojalitását is többször kimutatta.

Jövőre államfőt választ a fideszes többségű parlament. Az, hogy a Fidesz–KDNP-frakció tagjai kire voksolnak, borítékolható: arra az emberre, akit Orbán Viktor akar köztársasági elnöknek. Bár „hivatalosan” egyelőre semmit nem lehet tudni, hogy Orbán kit szeretne a poszton látni, egyre több jel utal arra, hogy nem Áder Jánost. Az egy dolog, hogy a jól tájékozott KDNP-s Rubovszky György is erre tett egyértelmű utalást. De Orbán környezetéből a sajtóban is elkezdték tesztelni a lehetséges személyeket, egyelőre Kövér László és Balog Zoltán neve szivárgott ki. Kövérről úgy tudjuk, bár neve már a Schmitt-ügy után is felmerült, akkor se és most sem ambicionálja a szókimondó stílusával sem könnyen összeegyeztethető posztot, ráadásul adna arra, hogy ne ennyire egyértelműen pártközeli személy töltse be a tisztséget – Schmitt Pál jelölését is vitatta. 

A Fidesz prominenseit mindenesetre összezavarta az, amit Rubovszky György elkotyogott. Orbán Viktor sajtófőnöke, illetve Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke egymásnak teljesen ellentmondó  nyilatkozattal reagált a dologra. Nem túl erős feloldása a helyzetnek az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nyilván inkább azt a képet erősíti, hogy mint kormányfőnek nincs beleszólása a nemzet egységét képviselő legfőbb közjogi méltóság parlamenti megválasztásába. Orbán Viktor pártelnökként azonban javaslatot tehet a közel kétharmaddal bíró párt frakciójának, az elnököt ráadásul két sikertelen forduló után feles többséggel is megválaszthatja a parlament.  A végeredmény ugyanaz, amit Rubovszky szavai sejtettek: a magyar miniszterelnök maga dönthet arról, ki legyen a következő államfő. Az viszont tény, hogy a kérdés még bőven nem sürgető, egy év van még az államfő mandátumából, és Orbán nem egyszer szolgált már meglepetéssel az utolsó pillanatban előhúzott nevekkel egy-egy fontos pozícióra – éppen az államfőire is, ahol maga győzte meg 2000-ben Mádl Ferencet, hogy vállalja a tisztséget. 

Egy bohóc után lépett színpadra

Az, hogy Orbán esetleg elégedetlen Áderrel, nem is annyira meglepő. Amikor 2012-ben Áder – Orbán javaslatára – államfő lett, akkor magát az kormányhoz lojális, de komolyan vevő elnökként tüntette fel, hangsúlyozva, hogy nem lesz aláírógép. Ezzel igyekezett már előre megkülönböztetni magát attól a Schmitt Páltól, aki nemcsak azért volt kínos, mert egy csúnya plágiumügy miatt vált méltatlanná a posztra, amit helyesen sem tudott leírni, hanem azért is, mert gyakorlatilag mindent aláírt, amit elétettek. 

Áder valóban nem lett aláírógép, de a kormány kritikusa sem. A nagy visszhangot kiváltó választási regisztrációról szóló törvényt  alkotmányellenesnek találta  és előzetes normakontrollra küldte, ennek köszönhető, hogy az Alkotmánybíróság  elkaszálta azt. De megvétózta  a Magyar Nemzeti Bankról, valamint a postai szolgáltatásokról szóló törvények módosítását is. Előbbi volt az a törvénymódosítás, amely kimondta volna, hogy a Magyar Nemzeti Bank által 260 milliárd forint közpénzből létrehozott pénzszóró alapítványok vagyona „elvesztette közpénz jellegét”. Más szóval titkosítani akarták Matolcsy György és haverjainak közpénzherdálását.

Ádernek kisebb ellenszegülései is voltak, igaz, azok zöld ügyekben: nem írta alá, ehelyett az alkotmánybírósághoz küldte a nemzeti parki védett földek elvételét célzó törvényjavaslatot, valamint kritizálta azt a törvényt, amivel a napelemek használóit adóztatnák. 

A paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos titkosítások mellett ugyanakkor  teljes vállszélességgel kiállt, és ami talán ennél is lényegesebb, hogy az alkotmány negyedik módosításáról szóló rendelkezést azzal az indokkal írta alá, hogy „nem tehettem mást”. Igaza volt, alkotmánymódosításnál csak eljárási szabálytalanságra hivatkozva vétózhat, csakhogy azt a módosítást, ami az elnök jogkörének módosításához vezetett, ő írta alá. 

Nagyon keveset lehet tudni arról, hogy milyen Áder János és Orbán Viktor viszonya. Bennfentesek szerint havonta egyszer a kormányfő együtt vacsorázik Kövér Lászlóval és Áder Jánossal, de közel sem annyira nyilvánvaló ez a kapcsolattartás, mint például Polt Péter legfőbb ügyész és Matolcsy György jegybankelnök esetében. 

Így azt sem tudni, születnek-e háttér-megállapodások a kormányfő és az államfő között, illetve mennyire tudja saját, azaz államfői érdekeit képviselni azzal az Orbánnal szemben, aki nem szereti, ha keresztül húzzák a számításait. És ahogy látható, legalább kétszer valóban nem úgy cselekedett Áder, ahogy elődje, Schmitt Pál tette volna. A Népszabadság úgy tudja, Orbán elsősorban azért orrolt meg Áder Jánosra, mert a köztársasági elnök nem írta alá a jegybanktörvény sokat kifogásolt módosítását, amit a lojalitás hiányaként élt meg a kormányfő. Emiatt valóban neheztel Áderre, és "nem ragaszkodik hozzá, hogy folytassa" az államfő.

Ha igaz, amit Rubovszky állít és Orbán nem akarja, hogy Áder újrázzon, akkor a képlet viszonylag egyszerű: a kormányfő szemét egyszerűen csípi az, hogy Áder nem úgy viselkedik, mint egy pártkatona. Persze ezt tovább is lehet gondolni, hiszen a politika világában az sem lehetetlen, hogy megrendezett, előre lezsírozott játszmákról van szó. Áder ráadásul ebben kifejezetten ügyes volt politikusként. Sólyom László 2005-ben az ő bravúros taktikai húzásának köszönhette, hogy államfővé választották.  

Akkor ő tűnhetett a legjobb választásnak

Valószínűbb azonban, hogy Áder tényleg az, akinek mondja magát: a kormányhoz lojális, de mindent azért nem vállal be. Vannak ilyen figurák az egykor befolyásos ősfideszesek között. Ők azok, akik ugyan sokszor egy-egy témában nagyon ellentétes állásponton vannak, mint a kormányfő, mégis beállnak a sorba, azzal nyugtatva magukat, hogy ha születnek is vitatható döntések, ez mégiscsak jobb, mintha a „kommunisták” jönnének vissza.

Az, hogy Orbán 2012-ben kinevezte Ádert, nem feltétlen jelentette azt, hogy hosszú távon is őt akarja. A kormány négy évvel ezelőtt lényegében kényszerhelyzetben volt, nem is nagyon tehetett mást, mint azt, hogy egy, a Fideszben tekintélyes, balhéktól és zűrös múlttól mentes és megbízható embert javasol. A Schmitt-ügy után, a kormányzati ciklus közepén elég nagy rizikó lett volna a miniszterelnök részéről, ha megint egy aláírógépet ültet az államfői posztra. 

De mára sok minden megváltozott. A Fidesz 2014-ben újra megszerezte a kétharmadot, és bár vannak kisebb-nagyobb hullámvölgyei, egyelőre nem látszik a színen igazi kihívó. Akkor, amikor hetente robbannak ki súlyosabbnál súlyosabb botrányok anélkül, hogy ezek lényegesen rontanának a Fidesz népszerűségén, nem valószínű, hogy éppen az veri majd ki a szavazókban a biztosítékot, ha újra egy aláírógép lesz az államfő. Balog Zoltán ezért is lehet ideális jelölt, főleg, ha miniszterként egyébként korántsem teljesen elégedett vele a kormányfő. Az általa vezetett minisztérium az egészségügy és az oktatás területén inkább csak problémákat generál, mintsem old meg, egy államfői poszt biztonságosabb pálya. És biztosra lehet venni azt is, hogy Balog még annyit sem akadékoskodna, mint Áder.

Merthogy Baloggal ellentétben Áder korábban már komolyabban is konfrontálódott Orbánnal, olyannyira, hogy 2006 után állítólag már beszélő viszonyban sem voltak. Persze a viszony fokozatosan romlott meg. Kezdődött minden azzal, hogy a 2002-es vereség után a Fideszben sokan a kampányfőnökként is tevékenykedő Ádert hibáztatták a bukás miatt.  

A főnökkel szemben

Ebben több minden is szerepet játszott. Az egyik, hogy 2002-ben a Fidesz meg volt róla győződve, hogy megnyeri a választást, csakhogy vesztett. Mivel Áder volt a kampányfőnök, a Fideszen belül voltak, akik őt tették felelőssé a vereségért. Ebben az időszakban konfrontálódott először Orbánnal, mert nem értett azzal, hogy a Fideszt „felfújják” a polgári körökkel és a különböző szatellitszervezetekkel.

Bár 2002 után frakcióvezetőként ő volt az egyik legtöbbet szereplő fideszes politikus, a párt új irányvonalával egyre kevésbé tudott azonosulni, így egyre inkább háttérbe szorult. Konzervatív politikai nézete sokkal inkább hasonlított ahhoz, amit Kövér László képvisel, mint amit a 2006-os kampányban Habony Árpád neve fémjelzett. És ez azóta sem igen változott, miközben a habonyi logikára épülő kommunikáció teret szerzett a Fideszben.  2005-ben kiszervezték alóla a kommunikációt, egy évre rá pedig már abba sem szólhatott bele, hogy saját megyéjének (Győr-Moson-Sopron) listáját hogyan állítsák össze. 

Ez vezetett oda, hogy a 2006-os vereség után Orbán belső ellenzékében bukkant fel. Ekkor már nem vállalta a frakcióvezetői posztot, ellenben eljárt azokra a beszélgetésekre, amiket Schmitt Mária, a Terror Háza igazgatója szervezett, és ahol erősen bírálták Orbánt. Áder viszonya egyébként azután romlott meg igazán Orbánnal, hogy a Magyar Nemzetben megjelent egy cikk, ami a belső ellenzéket figyelmeztette: hátrébb az agarakkal! Nem lehet tudni, hogy a cikk mögött Orbán vagy esetleg akkori hű szövetségese, Simicska Lajos állt-e, mindenesetre Áder nem volt túl jó véleménnyel az akkor még fideszes oligarcháról. 

Ebben az időszakban Orbán és Áder állítólag már nem volt beszélő viszonyban, utóbbi mindenesetre simán megtehette, hogy egy interjún keresztül üzeni meg, hogy EP-képviselő akar lenni. Így is történt, 2012-es hazahívásáig Brüsszelben élt családjával. A fáma szerint Orbán 2010-ben bocsátott meg neki, ekkor kérte fel, hogy dolgozza ki az új választási és a bírósági törvényt. Előbbi nagyon is kézre állt a matekagyú Ádernek és stratégiailag pedig nagyban segített abban, hogy 2014-ben is a Fidesz nyerjen. 

Zöld jövő? Jó nyugdíj?

Áder eddigi politikai pályájából úgy tűnik, beletörődne abba, ha Orbán nem őt jelölné újra államfőnek. Bár felröppent, hogy megpályázza a 2016 év végével megüresedő ENSZ-főtitkári vagy sokkal inkább főtitkár-helyettesi tisztséget, a magyar államfő eddig rendre tagadta ezt. Azért merült fel a jelöltsége, mert Ban Kimun főtitkár mandátuma idén év végén lejár. Az ENSZ szabályai szerint a főtitkári posztra a világ egyes régiói rotációs rendszerben jelölhetnek diplomatákat, ezúttal – a szervezet történetében először – Kelet-Európa van soron. A magyar államfő pedig az elmúlt években többször vett részt klímaváltozásról szóló nemzetközi és belföldi fórumokon. Ebbe sokan látták bele azt a valószínűtlen helyzetet, hogy Áder a világszervezetben lépne előre, míg a helyét Orbán Viktor miniszterelnök venné át.

Amikor Ádert egyszer az ENSZ-főtitkári posztról faggatták, az államfő azt mondta: minden olyan tisztséget, amit eddig a választóktól vagy a parlamenttől kapott, igyekezett hiánytalanul és maradéktalanul ellátni. A négy éve megkezdett köztársasági elnöki munkájával sem tenne másként, ezért értelmetlennek és feleslegesnek nevezte a főtitkárjelöltségéről szóló híreszteléseket.

Egyébként akkor sem veszítene sokat Áder, ha teljesen kivonulna a politikából. Ha már nem lesz államfő, akkor is nyugodt életet élhet. A törvény szerint a volt köztársasági elnököt „a mindenkori köztársasági elnöki tiszteletdíj havi összegének megfelelő mértékű pénzbeni juttatás illeti meg” havonta. Ugyanez a törvény szabályozza, hogy a köztársasági elnök fizetése a köztisztviselői illetményalap harminckilencszerese legyen. Ha kéri, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) köteles számára lakást is biztosítani, ami halála esetén özvegyét is megilleti. A volt államfőnek sofőrös állami gépkocsi is jár, amelyet a rendőrségnek kell kigazdálkodnia. De joga van egy kétfős titkárság alkalmazására is, amelyhez a kormány biztosítja a helyiséget, a KEH pedig a személyzetet és a felszereléseket.

(Borítókép: Áder János és Orbán Viktor találkozója a Sándor-palotában Fotó: Barakonyi Szabolcs/Index)

Rovatok