Egy Down-szindrómás fiú testvére osztotta meg a Facebookon azt a történetet, hogy testvérét kitiltották egy budapesti edzőteremből. A fiú szülei kíséretében elkezdett edzőterembe járni, hogy – mint ő mondja – eltüntesse a nagy hasát.

A fiú egyre lelkesebb lett, és főleg olyan időszakban látogatták a termet, amikor egyedül vagy nagyon kevesen voltak. Egy nap viszont a terem tulajdonosa megkérte szüleit, hogy a továbbiakban ne jöjjenek.

Szerinte több panasz érkezett a testvérére, pedig nem tartott fel senkit, nem hangos, ápolt és közösséghez szokott. Testvére szerint egyszerűen zavarta a jelenléte azt „a néhány egészséges felnőtt embert, akikkel a néhány alkalom alatt találkozott”.

A testvér a Facebookon kért segítséget, hogy a XVI. kerületben vagy a közelben találjanak egy másik termet, ahol nem zavarnak.

Csak segíteni akart

Megkérdeztük az érintett edzőterem vezetőjét, aki látta, hogy elterjedt ez a történet. Elmondta, kitiltásról nem volt szó, és furcsállja, hogy a testvér által terjedt el a történet, mert szerinte ő nem tudott semmit a szituációról. Elmesélte, hogy megkereste  őt a fiú édesapja, hogy van egy Down-szindrómás fia, aki le akar fogyni, mert cukorbetegség és pajzsmirigyproblémák alakultak ki nála a súlya miatt. „Nem tudtam, mit jelent pontosan az állapota, megkérdeztem, képes-e önálló munkavégzésre, azt mondták, hogy igen" – mondta a tulajdonos.

Elkezdték az edzéseket, és közben kiderült számára, hogy a fiú állapota súlyosabb, mint eleinte gondolta. „Az edzőterem veszélyes üzem, veszélyesnek bizonyult a jelenléte. A másik, hogy az edzőterem közösségként is működik, amibe sajnos nem tudott beilleszkedni az Attila. Mindenkinek úgy  kell edzenie, hogy egymást nem hátráltatják" – mondta.

Az üzletvezetőnek többen jelezték, hogy Attila  jelenléte nem egészen odavaló, ezért beszélt a fiú szüleivel, akiket felháborított, hogy az edzőterembe járók így állnak hozzá, de megértették, hogy a fiuknak ez az edzőtermi edzés nem való, és békében elváltak, mondták, hogy nem jönnek többet.

„Mi mindenben segítettünk az Attilának, én ingyen és bérmentve, a saját szabadidőmet áldoztam arra, hogy segítsek neki az edzésben. Nekem az a legfájóbb, hogy segíteni szerettem volna, és azt kapom, hogy diszkriminálom a vendégeket. Az edzések közben derült ki, hogy sajnos nem vagyunk felkészülve arra, hogy súlyos fogyatékkal élő emberekre vigyázzunk, vannak sajnos határok” – mondta el a cég vezetője az álláspontját.