Pár hete a magyar UNICEF komoly gyermekbántalmazás-ellenes kampányt indított, bevallottan az SZJA-bevallásokhoz kötődő egyszázalékos adófelajánlásokra is apellálva.
A kampány elsőként a civil szférában szült némi értetlenkedést. A magyar UNICEF korábban nem kifejezetten volt aktív a gyermekbántalmazással kapcsolatos felvilágosítás és az áldozatok segítése terén, ezért több, a szcénát ismerő, az Indexnek nyilatkozó szakember etikai fenntartásokat hangoztatott, amiért a nagy nemzetközi szervezet épp az egyszázalékos rendelkezés idejére aktivizálódott e területen.
Emellett, miként arról egy hete az Index is beszámolt, a kampány maga is felemásra sikeredett. Az UNICEF ugyanis olyan, provokatívnak szánt videókkal próbálta felhívni a figyelmet az össztársadalmi szinten is komoly problémát jelentő, rengeteg gyereket megnyomorító jelenségre, amelyek azt sugallták, hogy a bántalmazott gyerekeket magukra hagyták, senkitől sem remélhetnek segítséget, ők és a környezetük is az életük megváltoztathatatlan részének tekintik a rendszeres verést (és/vagy a szexuális erőszakot).
A hasonló, meghökkentő eszközökkel operáló kampányokat ismerő, vagy kellő érzékenységgel bíró nézők persze levették, hogy a filmek alkotói épp azzal akarnak sokkolni, hogy hétköznapinak és megváltoztathatatlannak állítják be azt, amit mindenkinek borzalmasnak és elfogadhatatlannak kéne tartania. Az Index cikke arra próbálta felhívni a figyelmet, amit a videók kapcsán több szakember is hangoztatott: hogy ez az alkotói szándék a nézők csak egy szűk körének jön át, a többiek feltehetően nem értik, ezért a hatása épp a remélttel ellentétes lehet, mivel bennük nem azt tudatosítja, hogy lehet tenni a bántalmazás ellen. Azt pedig pedig teljesen érthetetlennek éreztük, hogy a videókat mozikban, gyermekfilmek előtt vetítették.
A filmek ellen a nagycsaládosoktól az apák érdekképviseletei szervein át pszichológusokig sokan felemelték a szavukat, mások viszont épp a kampány fontosságát hangsúlyozták. Az UNICEF mindenesetre érzékelte a problémát: gyorsan leállították a mozis vetítéseket, a film 12-es karikát kapott, később pedig új, már senkit nem sértő vagy stigmatizáló változatokat készítettek.
A szervezet csütörtöki sajtóbeszélgetéséről kiadott közlemény azt hangsúlyozza, hogy
egyre szélesebb körben zajlik a vita a gyerekek bántalmazásáról, és az UNICEF célja továbbra is a társadalmi párbeszéd előmozdítása, mivel a gyerekek bántalmazása világszinten is komoly problémát jelent. Felidézték a hivatalos hazai statisztikát, miszerint az elmúlt 5 évben közel 30 ezer gyerek vált bűncselekmény áldozatává, és hogy szakmai vélemények szerint ennek akár 25-szöröse lehet az összes eset száma.
Az Indexnek az UNICEF a konkrét videókkal kapcsolatban azt mondta, hogy
A UNICEF társadalmi célú videóiról reklámfilmes szakembereket is megkérdeztünk. Az elmúlt években több olyan videó is készült, ami hasonló hatásra épített. A legismertebb a tavalyi Super Bowl döntő szünetében leadott félperces film, melyben egy nő pizzarendelést színlelve valójában a 911-es segélyvonalat hívja. Ez lényegében szó szerint egy előző évi, megtörtént eseten alapul.
Itthon a NaNe 2013-as, az ötvenes évek modoros amerikai reklámvilágát idéző, a családon belüli erőszakról szóló kampányvideója szólt nagyot, melyben a nők háztartási balesetként próbálják eladni a félreérthetetlen sérüléseiket. A magyar UNICEF kampányvideói azonban leginkább azt a 2012-es videót idézik, amelyben egy nő sminkelési tanácsokat ad a bántalmazás nyomainak eltüntetésére, hétköznapi, elkerülhetetlen banalitásként prezentálva a bántalmazást. Aztán az utolsó pillanatban történik valami, és az ember azonnal libabőrös lesz tőle.
Végül akit érdekel és képes rá, hallgasson végig egy valódi, angol nyelvű 911-es segélyhívást. A telefonnál egy 6 éves kislány, akinek a részeg mostohaapja épp az anyját veri. A valóság messze túl brutális és sokkoló ahhoz, hogy kampánycélra lehessen használni.
(Borítókép: illusztráció Fotó: Issam Rimawi/Anadolu Agency/Getty Images)