Tízesével vonulnak ki a hivatalok razziázni a miskolci szegénytelepekre, a lakcímkártyáktól kezdve az udvar tisztaságán át a gyerekek ruhásszekrényéig mindent ellenőriznek, amivel az őrületbe kergetik a szegényeket, ráadásul az ombudsman szerint diszkriminálnak is. Az önkormányzat nem hajlandó befejezni az ellenőrzéseket, mondván, annyi a probléma, pedig a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) felmérése alapján az ellenőrök tavaly szinte mindent rendben találtak. A civilek pereltek, az önkormányzat szerint minden rendben. Az Abcúg riportja.
Önhöz mikor kopogtatott be legutoljára az önkormányzati rendész? Hát a Népegészségügyi Intézet? Mikor volt utoljára rendőrségi razzia az utcájában? A miskolci Gizella utcában tavaly négy, Bábonyibércen pedig négynél is több alkalommal tartottak olyan razziát, amikor kilenc szervezet ellenőrei vonultak ki, hogy végigmustrálják, mennyire rendezett az udvar, van-e wc-papír a lakásokban, vagy bekukkantsanak a hűtőszekrénybe.
Ezen a helyiek már meg sem lepődnek, pedig egy utcával arrébb általában már semmiféle ellenőrzés sincs. Bábonyibérc és a Gizella utca ugyanis egyike Miskolc 14 szegregátumának, amelyet jórészt romák laknak, az ellenőrzések pedig főleg a városban található szegénytelepekre korlátozódnak.
Az önkormányzat 2011 óta tart rendszeresen úgynevezett közös hatósági ellenőrzést a telepeken, pedig tavaly az ombudsman is felszólította őket, hogy fejezzék be a razziákat. A TASZ most egy kutatásban mérte fel, mit is jelentenek a helyieknek a rendszeres ellenőrzések, illetve a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodával közösen perelték a miskolci önkormányzatot, a polgármesteri hivatalt és az önkormányzati rendészeti szervet, mert szerintük a cigányellenes intézkedésekkel és kommunikációval megsértik az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, zaklatják a szegénytelepek lakóit. A perben a jogvédők azt kérik, hogy az érintettek hagyjanak fel a zaklatással, az önkormányzat pedig fizessen 10 millió forintos közérdekű bírságot.
A TASZ kutatása Bábonyibércet és a Gizella utcát érntette, amelyek, Miskolc kevésbé ismert nyomornegyedei, de az élet hasonlóan cudar, mint mondjuk a Számozott utcákban, vagy az ország legnépesebb szegregátumaként ismert Lyukóvölgyben.
A Gizella utcában 146-an élnek, Bábonyibércen 139-en, többségében romák. Sok a munkanélküli és a lepukkant, komfortnélküli lakás, ami azért is különös, mert nem egy faluszélén elterülő telepről van szó, hanem mindkét szegregátum a város közepén helyezkedik el, a szomszédos utcákban pedig jómódú emberek élnek.
A város településfejlesztési stratégiái mindkét telep esetében kimondják, hogy a szegregátumot fel kell számolni, a lakókat integrálni kell, munkát kell nekik szerezni, és közösségfejlesztéssel támogatni kell a társadalmi befogadásukat. A TASZ kutatói szerint azonban arról nincs hír, hogy ezt mikor és hogyan tervezi végrehajtani az önkormányzat. A város által indított razziák azonban eközben folyamatosan zajlanak.
2011. január elsejétől Miskolcon felállították a közterület-felügyeletért felelős rendészeti osztályt. Az év második félévében pedig el is kezdődtek a közösségi együttélés szabályainak betartását, közegészségügyi állapotokat, állattartási viszonyokat, illegális áramvételezést ellenőrző akciók, ezek hetente történtek, a társhatóságok bevonásával. 2010-hez képest 2011-2012 között jóval több területet kezdtek folyamatosan ellenőrizni és az intézkedések száma is nőtt.
A TASZ kutatása szerint 2015-ben Bábonyibércen legalább négy alkalommal vonultak ki a különböző hivatalok, a Gizella utcába pedig 3-4 alkalommal. Ez rengeteg ember megjelenését jelenti a telepeken,
Sőt, a kutatók szerint olyan is volt, hogy a térség önkormányzati képviselője is tiszteletét tette, és be is ment egyes lakásokba ellenőrizni, hogy van-e elég ruha a szekrényben és elég étel a hűtőben a gyerekeknek.
Az ellenőrök a két telepen nagyjából ugyanazokra a dolgokra voltak kíváncsiak:
Alkalomadtán pedig utánanéztek annak is, hogy a gyerekeket megfelelően gondozzák-e, és hogy elég tiszták-e a lakások. A bábonyibérci lakók azt mondták, volt olyan hét, amikor három alkalommal is volt razzia (a kutatók azonban hozzátették, hogy sokan keverték a különböző jogcímen zajló razziákat, volt olyan lakó, aki a gyámügyi környezettanulmányt is razziaként élte meg).
A TASZ kutatása szerint a Gizella úton minden roma családhoz bekopogtattak az ellenőrzésekkor, a nem roma családokat azonban békén hagyták, más környékbeli utcákba pedig nem is mentek. Bábonyibércen romákat és nem romákat ugyanúgy ellenőriztek.
A szervezet még 2014-ben megkereste az ombudsmani hivatalt azzal, hogy szerintük a razziák alaptörvényellenesek, a helyiek pedig rosszul élik meg őket. Az ombudsman vizsgálódott, majd a 2015-ben kiadott állásfoglalásában a hivatal felszólította a miskolci önkormányzatot, hogy haladéktalanul fejezzék be a razziázást, amelyet indok nélkülinek és megfélemlítőnek nevezett.
A következőket állapította meg:
Kriza Ákos, Miskolc fideszes polgármestere az ombudsmani állásfoglalás után azt nyilatkozta, hogy “a hatósági ellenőrzések azonnali beszüntetésével nem, hogy nem értünk egyet, az ajánlásnak ezt a részét nem is tartjuk be”. Hozzátette azt is, hogy szerinte a nyomortelepek felszámolása és a hatósági ellenőrzések “oda vezettek”, hogy megerősödött a miskolciak hite a jogállamban.
Megkerestük a miskolci önkormányzatot, arra voltunk kíváncsiak, hogy a város miért látja szükségesnek és milyen eredményei voltak a razziáknak, egyáltalán hányat végeztek el idén, és hogy tényleg nem változtattak-e semmin se, miután az ombudsman felszólította a várost az ellenőrzések befejezésére. Kérdéseinkre másfél hét elteltével sem kaptunk választ az önkormányzattól.
A civil szervezetek bírósághoz benyújtott keresetében viszont idézik a miskolci városrendészet korábbi vezetőjét, aki elismerte hogy az ellenőrzéseknek félelemkeltő célja is van.
“Akinek félnivalója van, az nem baj, ha tart a hatósági ellenőrzésektől, sőt…” “Hogyha a kollégáink ott vannak a területen, akkor már a jelenlétükkel is adott helyzetben arra tudják az ott élőket, ott lakókat úgymond predesztinálni, hogy legyen kicsit nagyobb a rend, tartsanak rendet, ne szemeteljenek, ne legyen gazos az udvar, ne lopják az áramot vagy a vizet (.)” – áll a keresetben.
A rendészet vezetője azt is elárulta, hogy mi ezeknek az ellenőrzéseknek a mögöttes, politikai célja: “a polgármester úr, mint a hivatal vezetőjének egyértelmű elvárása, velünk közösen, hogy megpróbáljunk minél nagyobb rendet, biztonságot teremteni, ennek az a lényege, az a célja, hogy azon állampolgárok, akik törvénytisztelők, azon állampolgárok érezzék biztonságban, nyugalomban magukat, azok pedig, akik megkerülik a törvényeket és megpróbálják ezeket kijátszani, azok pedig egyáltalán ne érezzék magukat biztonságban. Úgyhogy ez a teljes önkormányzati elvárás, és nyilván ennek teszünk mi eleget.”
Kriza Ákos polgármester tavaly úgy fogalmazott, hogy azokban a térségeben folytatják a razziákat, amelyekben “a lakók egy része jogcím nélkül él, nem fizet a közüzemi szolgáltatásokért, bűncselekményeket követ el, nem gondoskodik megfelelően a gyermekeiről, jogtalanul vesz fel segélyeket”.
A TASZ felmérése alapján azonban a 2015-ös ellenőrzések alig-alig találtak ehhez hasonló problémákat. Bábonyibércen a kutatók kétszáz vizsgálatról szereztek adatot (azaz összesen ennyi embert vizsgáltak valamilyen szempont szerint), ebből pedig mindössze 9 végződött elmarasztalással és újabb 9 büntetéssel. Az elmarasztalások nagy része az állattartás szabályainak be nem tartásához és a lakcímbejelentési kötelezettség elmulasztásához kötődött, a büntetések pedig főleg az áramvételi szabálytalanságokhoz.
A Gizella utcában 87 konkrét ellenőrzést vizsgáltak a kutatók, és ezekből mindössze kettő végződött elmarasztalással, büntetést pedig egyáltalán nem szabtak ki. Azaz a razziák döntő többségében az ellenőrök mindent rendben találtak. Eközben azonban – a helyiek tapasztalatai alapján – az ellenőrök csak minden negyedik esetben igazolták magukat a helyszínen, írásos jegyzőkönyv pedig mindössze négy alkalommal készült a ellenőrzésekről, ami nagyon kevés.
A kutatók azt is felmérték, hogy a helyiek hogyan reagáltak a razziákra. A Gizella utcai szegregátum lakói leginkább zavarodottak, határozatlanok, valamint bizonytalanok voltak. Egyesek féltek, mások viszont természetesen érezték magukat. Bábonyibércen az emberek többsége vagy szégyellte magát, vagy egyáltalán nem érdekelte az egész.
A legkülönösebb azonban az, hogy sokan mindkét telepen azt mondták, hogy jogosnak tartják a raizzákat, maximum a módszerekkel nem értenek egyet.
“Természetes, hogy a cigányokat ellenőrizni kell”, “ezeket az embereket kordában kell tartani”, “a fiatalok drogoznak, szemtelenek, nem lehet az utcára kimenni” – mondták azok, akik egyetértettek vele.
Lehetnének normálisabbak, visszaélnek a hatalmukkal … lekezelően beszélnek, nincs emberiesség bennük”, “zaklatásnak tartom” , “nem kell mindenkit egy kalap alá venni” – mondták, akik nem.
A kutatók megjegyezték, hogy korábban soha nem dolgoztak olyan nehéz terepen, mint a két vizsgált szegénytelep. Az emberek zárkózottak, bizalmatlanok, néhol kifejezetten ellenségesek voltak. Sok esetben nem merték bevallani, ha olyan ember élt a házukban, aki amúgy nem volt oda bejelentkezve, mert féltek az esetleges retorzióktól. A Gizella utcában pedig a nem roma lakosok közül senki sem volt hajlandó válaszolni a kérdéseikre, volt, ahol a kutyát is rájuk uszították.
A városi intézményekről azt írták, hogy szintén kemény diók voltak, szerettek volna ugyanis a kutatáshoz interjúkat készíteni azokkal a hivatalokkal, amelyek részt vesznek a razziákban – például a polgármesteri hivatallal, a rendőrséggel vagy a gyámhivatallal – de azok semmilyen megkeresésre nem reagáltak.
A civilek szerint azért van szükség a perre, mert hiába marasztalta el többek között az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az ombudsman is az önkormányzatot, semmi sem változott. A per első tárgyalási napján az önkormányzatot képviselő ügyvédnő azt kérte, hogy a keresetet utasítsa el a bíróság, mert szerinte az abban foglalt állítások koncepció jellegűek, és a valóságból emelnek ki csupán részleteket. Az egyenlő bánásmód elvét szerinte nem sértette meg az önkormányzat, ami történt, az pont azért volt, hogy mások alkotmányos jogait védje. A civilek pedig azt kérték, hogy kapják meg a 2014 áprilisától mostanáig történt hatósági ellenőrzések dokumentumait, a TASZ ügyvédje ugyanis nem érti hogyan történhet meg, hogy a jelenleg is folyó hatósági ellenőrzéseknek semmi nyoma nincs, se egy feljegyzés, se egy jegyzőkönyv. “Ez már önmagában elég súlyos és visszás” – mondta.
A per szeptemberben folytatódhat, addig a jogvédőknek meg kell mondaniuk a törvényszéknek, hogy pontosan kiket és hol ellenőrizetek az önkormányzat rendészeti munkatársai.