Halálbüntetést érdemelne, mondta saját magáról a Tatabányai Törvényszéken a nő, aki 2015 tavaszán egy tatai panzió 107-es szobájában meggyilkolta saját, 8 éves kislányát, miután megtudta, hogy a gyerek anyunak szólítja a nevelőanyját, és nemsokára Németországba költözik az apja családjával. Azt állította, a gyilkosságból semmire sem emlékszik, annyira kiütötte magát a marékszámra beszedett nyugtatóval és pezsgővel, vodkával. Az apa féltette tőle a kislányt, egyszer eljárás is indult ellene korábban kiskorú veszélyeztetése miatt, de azt megszüntették. Az apa most már új tanúvallomást tenni sem akart, azt kérdezte, minek, a gyereket már senki sem támasztja fel.
Fehér alapon piros, kivehetetlen minta, szimmetrikus, mintha tükrözték volna középen: ha az ember elég sokáig nézi, lehetne a Rorschach-teszt egyik - a színe miatt nyugtalanító - pacája is. A Tatabányai Törvényszék hatos számú tárgyalójának hátsó soraiból ennyi, a ruhája hátulja látszott Á. Anikóból, ahogy ráfeszül széles hátára, meg még a rövid, csutkába fogott szőke haja. Mögötte két bv.-őr ül, a derekán vezetőszíj. Kislánya, a 8 éves Laura meggyilkolásáért állították bíróság elé. A tatai gyerekgyilkosság büntetőpere kedden kezdődött el.
Laurát 2015 áprilisában találták holtan egy tatai-tó parti panzió 107-es szobájában. Akkor már napok óta kereste a rendőrség őt és az anyját is, akivel a tavaszi szünet öt napjára engedte el az édesapja, aki nevelte. Hogy a gyilkosa maga az anyja volt, a kezdettől fogva nem volt kérdés. Á. Anikót a helyszínen őrizetbe vették, beismerte a tettét. A bíróságon sem próbált tagadni.
"Hogy megöltem a kislányomat" - válaszolta egyszerűen, amikor a bíró, Élő András megkérdezte tőle, érti-e, hogy mivel vádolják. A hangja halk volt, értelmes, egész mondatokban válaszolt. Miközben vallomást tett, egy ponton elsírta magát. A vádirat állításaival nem vitatkozott.
A 42 éves Á. Anikó gimnáziumban érettségizett, az utóbbi években takarítóként dolgozott, a gyilkosság előtti utolsó hetekben a tatabányai fecskendőgyárban. Ő és a kislány apja a '90-es évek közepén ismerkedtek meg, viszonyukból 2007 januárjában született meg Laura. A férfinak volt már családja: felesége, fiai. Nem vált el, de a kislányról, akit kezdetben az anya nevelt, gondoskodott, hétvégékre elvitte magához. Idővel azonban, ahogy az anya pszcihiátriai és alkoholproblémái súlyosbodtak és a kislányra nézve is egyre fenyegetőbbek lettek, Laura átköltözött az édesapja családjához. Az anya telefonon vagy Skype-on tartotta vele a kapcsolatot, felügyelet mellett engedték őket találkozni.
A tragédia előtti időszakban azonban az apának úgy tűnt, kezd rendeződni a nő élete, ezért belement abba, hogy a tavaszi szünet öt napját Laurával tölthesse. Úgy hagyta ott vele a kislányt, hogy azt hitte, minden rendben van. Á. Anikó a panzióba taxizott a gyerekkel. A vádirat szerint akkor pattant el benne valami, amikor megtudta a kislánytól, hogy anyunak szólítja az édesapja feleségét, és a család készül végleg kiköltözni Németországba, mégpedig hamarabb, mint amilyen időpontról ő korábban tudott. Elkezdett inni, és mellé beszedni a nála lévő nyugtatókat. A panzió recepcióján kirendelt egy sört, és felvitt a szobába két üveg pezsgőt. A recepciós lelkére kötötte, hogy tagadja le, ha bárki keresné őt.
A gyilkosság valamikor ezen az estén történt. A vádiratban az áll, hogy pezsgőben feloldott nyugtatóval itatta meg a kislányt, aki ettől elkábult. Egyszer arcon ütötte, utána pedig elővette a kést, amit eredetileg a húsvéti sonkát szeletelni hozott magával, és 108-szor mellkason és hason szúrta a kislányt. A vád szerint "szükségtelen brutalitással", "emberi mivoltából kivetkezve" ölt. A gyerek, aki kába volt, képtelen a védekezésre, egy-két percen belül meghalhatott.
Ezután napok teltek el úgy, hogy továbbra is a 107-es szobában aludt a holttesttel együtt, telefonban, sms-ben hazudozott mindenkinek, hogy a gyerek jól van, csak épp nem tud a telefonhoz jönni. A hazugságok ellentmondásai és a háttérben a kislányhang nélküli, gyanús csönd volt az, ami miatt végül az apa kétségbeesetten nyomozni kezdett.
Szeretném kérni a halálbüntetésemet
- mondta a nő, amikor a bíróságon belekezdett a vallomásába. Azt állítja, hogy a gyilkosság részleteire nem emlékszik, arra sem, mi történt az utána következő napokban. "Arra emlékszem, mikor felébredtem a Lara mellett, az ágy mellett, és ott volt a kés" - mondta.
A "miért csinálta" kérdésre nem tudott válaszolni. "Nem tudom, hogy csinálhattam ilyet, nem tudom felfogni"; "Nekem mindenem a kislányom volt születésétől kezdve"; "Olyan büszke voltam rá, olyan gyönyörű volt, ő volt a legszebb a világon"; "Soha nem tudtam volna bántani a kislányomat."; "Semmim sem volt, csak a kislányom"; "Óvtam, vigyáztam rá." - ilyeneket mondogatott. Saját szavait, a féltést igazolandó felemlegette, hogy kiskorában még a csecsemőgondozó kezébe sem adta oda Laurát, és a gyerek biciklizni sem tanult volna meg, ha rajta múlik.
A válaszra még a leginkább hasonlító mondata az volt: "nem bírtam a stresszt". A vallomásában hosszan beszélt arról, hogy milyen szörnyű volt hallania, amikor Laura elmesélte, hogy az iskolájában nem tudnak az ő létezéséről, és nemsokára költöznek Németországba. Ő közben állítólag azt tervezgette, hogy összeszed elég pénzt ahhoz, hogy együtt élhessenek újra, Ausztriában.
A vádlott vallomása után az ügy első tanúja Laura édesapja lett volna. A férfi, aki tavaly az Indexnél maga jelentkezett, hogy elmondja Laura történetét, most már, a bíróságon nem akart beszélni. Azt mondta, a rendőrségen már mindent elmondott.
A gyereket nem fogják feltámasztani, akkor minek ez az egész?
- kérdezte. A tragédiát megelőző évek eseményeit egyetlen mondatban villantotta fel keserűen: a nő 2012-ben öngyilkos akart lenni a gyerekkel együtt, a bíróság mégis neki ítélte Laurát.
Az említett 2012-es esetkor a nő azzal fenyegette meg az apát, hogy rendeljen szép fehér koporsót, mert megöli önmagát és Laurát is. A férfi riasztotta a rendőröket, akik akkor a Déli pályaudvarnál lévő gyógyszertárnál találták meg az öngyilkossághoz kellő gyógyszereket beszerezni készülő vádlottat. Akkor Á. Anikó rövid időre pszichiátriára került, és itt volt az a fordulópont, amitől kezdve átköltözött Laura az édesapjához, Szigetszentmiklósra.
Az anya ellen eljárás indult kiskorú veszélyeztetése miatt, de az eljárást idővel megszüntették. Az apa a Szigetszentmiklóson illetékes gyámhivataltól is hiába próbált segítséget kérni. A szülők közt indult pereskedés papíron tényleg azzal a meglepő kimenetellel zárult az előzmények ellenére, hogy a kislányt az anyánál helyezték el. A papír dacára volt az, hogy a gyakorlatban mégis az apjánál maradhatott. Az apa szerint azért, mert a papír eleve csak arra kellett a nőnek, hogy "lobogtathassa", azzal fenyegesse őt. "Ha ittas volt, akkor rögtön a gyerekkel zsarolt" - mondta még a nyomozóknak.
Az apa rendőrségi vallomása szerint egyébként Á. akkoriban kezdett inni, amikor a válság miatt hanyatlásnak indult az építőipari cége, és már nem tudott annyi pénzt adni neki, mint korábban. Ezt erősítette meg a nő tanúskodni hívott régi barátnője, egy tatabányai műkörmös is, aki úgy fogalmazott:
ahogy az anyagi helyzetük ment tönkre, úgy csúszott szét Anikó is.
A védőügyvéd tárgyalás alatti megszólalásaiból, kérdéseiből úgy tűnt, a védelem a nő beteg mivoltát, gyógyszer-és alkoholfüggőségét próbálja majd a perben hangsúlyozni. Á. Anikó depressziós, szorongásos és pánikbeteg is. A barátnője szerint a táskáját mindig alig lehetett megemelni, mert tele volt üvegcsékkel. Több öngyilkossági kísérlete volt, egyszer a börtönben is megpróbált végezni magával.
Az első tárgyalási nap utolsó tanúja az a férfi volt, akivel a gyilkosság előtti másfél hónapban együtt élt Á. Anikó. A tatabányai hentes úgy lépett be a tárgyalóterembe, hogy látszott rajta, sokat adna érte, ha soha nem is találkozott volna ezzel a nővel, és most nem kellene itt lennie, ebben az épületben, ebben a szituációban. Á. Anikót a műkörmös közös barátnő azzal mutatta be neki, hogy itt ez a nő, “új életet akar kezdeni”. Ezután nagyon gyorsan, szinte azonnal összeköltöztek.
A kislánnyal ő soha nem is találkozott, csak a hazugságokat hallgatta a gyilkosság megtörténte után, hogy minden rendben van, jól szórakoznak. A férfi azt vallotta: amennyire ő látta, Á. Anikó imádta a kislányát, alig várta, hogy lássa, a találkozás előtt boldognak, feldobottnak tűnt.
Ez fordítva is így volt. Ahogy Laura mondta: “a gyerek nagyon akart menni”. A műkörmös barátnő is szemtanúja volt a panzióba indulás előtti anya-lánya találkozásnak, és azt vallotta: a kislány nagyon boldog volt, puszilgatta az anyukáját.
A per szeptemberben tanúk és igazságügyi szakértők meghallgatásával folytatódik.