A hódmezővásárhelyi próbapereknél kiderült, hiába foglalták bele az Alaptörvénybe, hogy a felnőtt gyerekek kötelesek gondoskodni a rászoruló szüleikről. Ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a helyi idősotthon be tudja hajtani a gyerekeken, amibe a szüleik eltartása kerül, és amit nem fedez a kevéske nyugdíj. A próbaperek kudarca után jött a döntés: változzon meg akkor a törvény. Most ez is megtörtént, a parlament az ellenzék tiltakozása közepette megszavazta a Ptk. módosítását. Ezek után már a siker reményében perelhetik a lakók gyerekeit az idősotthonok, de még az önként besegítő szomszédok is. Az ellenzék szerint ez még nem a vége, arrafelé haladunk, hogy az állam kivonuljon az idősgondozásból.
A parlament hétfő délelőtt elfogadta a polgári törvénykönyvet (Ptk.) módosító salátatörvényt, és ezzel tető alá hozta a régi tervet: a szülőtartás kiterjesztését. Az, hogy egyáltalán létezik ilyen, és nem csak gyerektartás van, sokaknak újdonság volt, amikor az Alaptörvényben megjelent:
A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.
Pedig a szülőtartás önmagában régi dolog, csak korábban a családjogi törvény rokontartás címen rendelkezett arról, hogyan kényszeríthetik ki a rászoruló idős emberek, hogy a gyerekeik segítsék őket anyagilag, ha már maguktól erre nem hajlandók. Bár volt, aki ebben reménykedett, az Alaptörvény nem hozott ez ügyben változást, csak szimbolikus jelentősége volt annak, hogy belekerült ez a mondat.
A most elfogadott törvénymódosítás intézte el azt, amit az Alaptörvénytől hiába vártak egyesek:
Első körben ennek a változásnak a nyertesei az idősotthonok lesznek. A szociális igazgatásról szóló törvény kiköti, hogy az otthonba kényszerülő idősektől a jövedelmük (többnyire a nyugdíjuk) legfeljebb 80 százalékát lehet térítési díjként elkérni, a maradékot meg kell hagyni nekik.
Így viszont vannak olyan lakók, akiktől nem tudnak annyi pénzt beszedni, ami fedezné a gondozásuk, eltartásuk költségeit. Ha a családjuk önként nem pótolja ki az összeget, akkor a tátongó lyuk az idősotthon, pontosabban a fenntartó gondja – legalábbis így volt eddig.
A változás, ami most bekövetkezett, Hódmezővásárhelyről, Lázár János városából indult. Az ottani
Kovács-Küry Időskorúak Otthona 2012-ben azzal volt kénytelen szembenézni, hogy nem mindegyik lakója tudja kifizetni a 99 300 forintos térítési díjat. A tartozásokból egy év alatt több mint 23 millió forintos hiány jött össze.
Azoknál az időseknél, akiknek se elég pénzük, se rokonuk nem volt (ők akkoriban 44-en voltak, nagyjából minden negyedik lakó), a fenntartó belenyugodott, hogy be kell tömnie a lyukat, de voltak az összesítésük szerint 36-an olyanok is, akiknek saját pénzük ugyan szintén kevés volt, de a hozzátartozóik éppenséggel fizethettek volna helyettük, csak nem tették.
A Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás pár éve tehát nekilátott, hogy tesztelje, mire elég a szülőtartás Alaptörvénybe emelése, és próbapereket indított a szüleiknek nem segítő felnőtt gyerekek ellen. Ekkor derült ki, hogy az Alaptörvény ehhez önmagában kevés, a próbapereket elveszítették.
A vereségek után a Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás úgy döntött: jelezni fogja a jogalkotónak, hogy a jogszabályi környezetet felül kell vizsgálni azért, hogy az Alaptörvényben foglalt kötelességet a mindennapi életben is érvényesíteni lehessen, hiszen anélkül „az országban működő időskorúak otthonai súlyos veszteséget termelnek a közösségek számára, mert az intézmények nem tudnak eredményesen fellépni a teljes térítési díjak megfizetése érdekében”.
Ilyen előzmények után született meg – néhány év után – végül az a törvénymódosítási javaslat, amelyet május 3-án nyújtott be a parlamentnek az igazságügyi miniszter.
A javaslat az eredeti verziójában úgy fogalmazott: „aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett gondoskodik”, az követelhet a gyerektől pénzt. Amit végül megszavaztak, az árnyaltabb: az perelhet szülőtartásért, aki a szülőről a gyerek helyett „anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés rendelkezése alapján köteles lenne”.
A betoldott pár szónak elég nagy a jelentősége. A Rubovszky György vezette igazságügyi bizottság ezzel a módosítással igyekezett leszerelni a vészharangot kongató ellenzéket: elvileg ez a garanciája annak, hogy a gyerekekből kiperelt szülőtartás nem – például – a nyugdíj helyett lesz, hiszen a nyugdíjfizetésre jogszabály kötelezi az államot. Az ellenzék ugyanis kezdettől fogva azzal gyanúsítja a kormányt, hogy a szülőtartás kiterjesztésével annak készül megágyazni, hogy az államot mentesítve a gyerekekre tolja át teljesen az idősek eltartását.
Hangsúlyozom, hogy ez egyáltalán nem vonatkozik az állami nyugellátásra, illetőleg az alanyi jogon járó, térítésmentes szociális ellátásokra, ezeken a területeken tehát semmiben sem érinti az állam jelenlegi szerepvállalását.
A javaslatban szereplő új megtérítési igény kizárólag az önkéntes alapon nyújtott gondozásra, ápolásra, ellátásra vonatkozik” – bizonygatta Trócsányi László miniszter májusban a parlamenti vita megnyitásakor, a legelső felszólalásban. Az ellenzéki padsorokból, pártoktól függetlenül, nem igazán hittek neki.
Ami a szülőtartást illeti, teljesen egyértelmű, hogy az idősgondozásból való kivonulást készíti elő az állam. Annak a brutális neoliberális gazdaságpolitikának az egyik féregnyúlványa ez a javaslat, ami gyakorlatilag a jóléti rendszereket felszámolja
– fakadt ki az LMP azóta lemondott vezetője, Schiffer András, de hasonló véleményen voltak az MSZP és a Jobbik felszólalói is. Staudt Gábor például egyenesen „politikai atombombának” nevezte a szülőtartás intézményét. „És az, hogy most mi a helyzet, az egy dolog, de egy év múlva, öt év múlva, tíz év múlva, húsz év múlva ezen a megnyitott kapun önök hogyan fogják betenni a lábukat, vagy egy következő kormányzat hogyan fogja bővíteni a lehetőségeket, az már a jövőnek a zenéje” – mondta.
Nem is szavazta meg az ellenzékből senki a javaslatot, de a kormánytöbbség persze így is gond nélkül keresztülvitte. Kiterjesztett szülőtartás tehát lesz, mégpedig már július elsejétől.
Ha a szülő, amíg a gyerek kicsi volt, teljesítette a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségeit, akkor a gyerek később akkor hivatkozhat érdemtelenségre, ha a szülő „kirívóan súlyos” magatartást tanúsít vele szemben.
Szülőtartásra az lehet jogosult, aki önhibáján kívül rászorulttá vált, nem tudja magát eltartani. Rászorultnak a bírói gyakorlatban azt szokták tekinteni, akinek nincs elég jövedelme (alacsony a nyugdíja), és nincs vagyona sem, amiből meg tudná oldani a megélhetését, például nincs olyan lakása, amit ha kiadna, a bérleti díjból elboldogulna. Hogy konkrétan mennyi lesz a tartásdíj, azt a bíróság egyedileg állapítja meg. Fontos, hogy a Ptk. kommentárja szerint nem elég csupán a létminimumot, szűkös megélhetést biztosítani az idős szülőnek, hanem átlagos megélhetési színvonalon az ésszerű költségeit kell fedezni, azokat, amik felelős, józan életvitel mellett felmerülnek. Laknia, ennie, ruházkodnia mindenkinek kell, de emellett egy idős embernél szükség lehet gondozásra, ápolásra, gyógykezelésre is: erre mind jutnia kell pénznek. A Ptk. szerint azonban a felnőtt gyerek csak akkor kényszeríthető szülőtartás fizetésére, ha az a saját megélhetését nem sodorja veszélybe, és ha van neki már saját családja, saját gyereke, az övékét sem.
Visszamenőleges hatálya nem lesz a törvénymódosításnak, tehát csak a júliustól nyújtott ellátás árát lehet majd megpróbálni bevasalni a felnőtt gyerekeken. Később sem lehet majd utólag, évekre visszamenőleg pénzt kérni: a törvény egyéves, jogvesztő határidőt köt ki.
A törvényjavaslat indoklásából az derül ki, hogy eredetileg olyan élethelyzetek voltak a jogalkotó fejében, mint a hódmezővásárhelyi: állami vagy egyházi fenntartású intézményeket képzeltek el, és ki nem fizetett térítési díjra gondoltak. A gyakorlatban azonban nemcsak otthonok jöhetnek szóba perindítóként, hanem mondjuk egy szomszéd is, aki rendszeresen bevásárol és főz az idős embernek, anélkül hogy erre bármi kötelezné, mondjuk eltartási szerződést kötöttek volna.
Trócsányi a parlamentben arról is beszélt, hogy egy ilyen perben a bíróságnak minden olyat mérlegelnie kell majd az egyéni körülmények alapján, amit egyébként is mérlegelne egy hagyományos, szülő indította szülőtartási perben. Tehát például azt, hogy
A szülő akaratával nem foglalkozik a törvényszöveg. Arról sehol sincs szó, hogy ő mit szeretne, akarja-e, hogy a gyerekén behajtsa a pénzt az idősotthon vagy a szomszéd, vagy sem. Az egyik hódmezővásárhelyi próbaperben az érintett nem is tudott arról, hogy folyik a per, nem volt olyan egészségi állapotban.
A Ptk. kommentárja szerint egyébként eddig az volt a jellemző, hogy szülőtartási ügyek „igen ritkán kerülnek” a bíróság elé. Hogy mennyi ilyen új típusú per lesz, azt nagyon nehéz előre megbecsülni. Annyi biztos, hogy pár éve a hódmezővásárhelyi próbaperek idején több másik idősotthon is érdeklődött a vásárhelyi intézménynél a lehetőségekről.
„Olyan szülőtartási perekre kell majd felkészülni, ahol egyrészt majd azt bizonygatják, hogy nem tartóképes egy gyerek, másrészt pedig, hogy érdemtelen a szülő. Ezt kívánja bárki józan ember, hogy ilyen perekkel legyenek tele a bíróságok?!” – kérdezte a parlamentben Schiffer. Trócsányi szerint ez nem fog bekövetkezni. „Ne próbáljunk olyan képet alkotni, hogy ez tömeges perindítást fog maga után vonni” – mondta a miniszter.
Ugyanakkor Trócsányi szerint „nem is néha, hanem elég gyakran” előfordult, hogy
bevágják a szülőket egy öregotthonba, és elfeledkeznek arról, hogy kötelezettségük van a szülők irányába,
és őket a Ptk. módosításakor az vezette, hogy az erkölcsnek érvényesülnie kell a jogszabályban.