Az elmúlt másfél évben börtönökben, pszichiátriákon és gyermekotthonokban tartott véletlenszerű ellenőrzéseket az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, és alig találtak olyan helyet, ahol minden rendben lett volna. A gyermekotthonban prostitúcióval találkoztak, a fiatalkorúak börtönében szexuális zaklatással, a kórházban radiátorcsőhöz kötözött betegekkel. Tizenegy feltárt esetből azonban csak háromnak lett látható következménye, és azok többsége is csupán épületfelújítás. Az abcug.hu cikk
Magyarországon összesen 3 ezer olyan intézmény van, ahol fogva tartanak embereket – összesen körülbelül 125 ezer főt. Ebből azonban csak 18 ezer fő raboskodik börtönökben, a többi gyermekotthonok, nevelőintézetek, fogyatékos otthonok, idős otthonok, pszichiátriák bentlakója. Őket is nevezhetjük fogvatartottaknak, hiszen saját akaratukból nem hagyhatják el az intézmény területét. A fogvatartottak, mivel a társadalom számára jórészt láthatatlanok, jobban kitettek különféle visszaéléseknek, embertelen bánásmódnak, írja az abcug.hu.
Magyarországon 2015 januárjában indult a kínzás, és a kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmód megakadályozására létrehozott ENSZ program, az OPCAT – Nemzeti Megelőzési Mechanizmus, melynek feladatait az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, Székely László ombudsman látja el. A program lényege, hogy az AJBH szakemberei olyan intézményekben ellenőrizik a fogva tartás körülményeit (legyenek azok állami, egyházi, önkormányzati vagy alapítványi fenntartásúak), amelyeket az ott élők saját akaratukból nem hagyhatnak el.
Az elmúlt másfél évben ad hoc módon – előzetes bejelentés nélkül – összesen 18 magyarországi intézményben jártak az ombudsmani hivatal munkatársai: többek között a tököli és a kaposvári börtönökben, a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriáján, vagy a kaposvári, debreceni és fóti gyermekotthonokban. Szinte mindegyik esetben találkoztak súlyosan jogsértő körülményekkel, amelyek általában a fogva tartás/ellátás körülményeivel, vagy az intézmény dolgozóinak a bentlakókkal szemben tanúsított viselkedésével, esetleg a szigorú szabadság-korlátozással kapcsolatosak. Az eddig publikált 11 jelentésben elég súlyos állítások szerepelnek:
Az ombudsmani jelentéseknek azonban a legtöbb esetben alig lett valamilyen következménye – legalábbis, ami a nyilvánosság számára látható lenne. Főleg az intézmények maguk cselekedtek, ez azonban kimerült néhány fejlesztésben és átalakításban. Így azonban a legtöbb esetben csak a kisebb problémák oldódtak meg – mint például az internet vagy a televízió hiánya az otthonokban, az akadálymentesítés, vagy a rossz higiéniás körülmények. A súlyosabb, sok esetben strukturális problémák, mint a gyermekprostitúció vagy az embertelenül hosszú elkülönítés megállítására csak nehézkes stratégia-alkotási folyamatok indultak el, amelyeknek eredményéről egyelőre nincs hír.
Mindössze egy esetben történt látványos felújítás, egyben pedig felelősségrevonás: a Merényi Gusztáv Kórház Pszichiátriai Osztályát zárta be egy időre és újíttatta fel a fenntartó, illetve kirúgták a Debreceni Terápiás Ház vezetőjét.
2015 júniusában derült ki, hogy a Debreceni Terápiás Házban, egy 250 fogyatékossággal élő felnőttet gondozó állami intézményben a személyzet rendszeresen alkalmaz az ellátottak szabadságát súlyosan korlátozó intézkedéseket. Például bevett gyakorlat a gondozottak elkülönítése: volt olyan gondozott, akit az előírt maximum egy óra helyett 22 napon keresztül tartottak fogva egy megfigyelőszobában.
Az otthon lakói egyébként is általánosan ingerszegény környezetben éltek: a jelentés szerint sokaknak a naphosszig tartó ágyon fekvés és a kerítésen keresztül az utcára nézegetés az egyetlen elfoglaltsága. Ennél is sokkolóbb, hogy az ombudsmani hivatal a látogatása során tanúja volt annak, ahogy két gondozott az otthon udvarán közösül egymással, mint kiderült, azért, mert azt az intim szobában nem tehetnék meg -azt ugyanis csak három hónapnál régebb óta kapcsolatban lévő párok használhatják. A jelentésben az is szerepelt, hogy az intézményben előfordult már, hogy egy gondozottnak tudta nélkül ültettek be méhen belüli fogamzásgátló eszközt, egy másik esetben pedig elég volt egy teherbe esett nő gondnokának beleegyezése is ahhoz, hogy abortuszt hajtsanak végre rajta.
A szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, Czibere Károly már a jelentés nyilvánosságra kerülésének másnapján reagált az ügyre, és közölte: az Emberi Erőforrások Minisztériuma utasítására a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság ellenőrzést indít az intézményben. Ennek viszont csak egy hónap múlva lett kézzel fogható eredménye: akkor menesztették az intézmény vezetőjét, és “orvosolták az ombudsmani jelentésben feltárt visszásságokat” – bár azt, hogy milyen intézkedések történtek pontosan, a sajtónak nem részletezték.
2015 júliusában robbant ki botrány az Egyesített Szent István és Szent László Kórház (ESzSzK) Merényi Gusztáv Kórház Pszichiátriai Osztályán tapasztalható embertelen betegellátási körülmények miatt, miután az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala közzétette a kórházban tavaly február 26-án, bejelentés nélkül tett látogatása során tapasztaltakat.
A 34 oldalas ombudsmani jelentés a pszichiátria zárt osztályán találta a legcudarabb körülményeket: az ágy melletti radiátorcsőhöz kötözött betegtől a pelenkával eltömített vécé miatt szennyvíztől tocsogó folyosóig. A jelentés megállapította, hogy a feltárt körülmények az embertelen, megalázó bánásmód tényét merítik ki, ezért azt kérték, hogy az ESzSzK fenntartója zárja be a Pszichiátriai Osztály zárt részlegét és gondoskodjon az érintettek megfelelő ellátásáról – de addig is azonnal számolják fel a katasztrofális körülményeket.
A Merényi körüli botrányt csak tetézte, hogy a jelentés publikálása után alig néhány hónappal az egyik beteg éjjel megölte a másikat, néhány nappal később pedig egy másik beteg ugyanabban a szobában öngyilkosságot kísérelt meg – kiugrott az ablakon, amelynek pont az ilyen esetek megakadályozása érdekében rácsosnak kellett volna lennie. A sorozatos botrányok nem maradtak következmény nélkül: 2015 novemberében ideiglenesen bezárták a pszichiátriai osztályt, 2016 márciusában pedig, egy 69 milliós beruházás eredményeként, felújítva újranyitották. A kórház vezetése állította, hogy nem a botrányok miatt kezdtek neki a felújításnak, hanem már az ombudsman jelentése után elkezdték először az építkezést nem igénylő intézkedésekkel – az épület felújítását. A kórházat fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatója, Németh László a felújított osztály átadásán megjegyezte, hogy a fővárosi egészségügyi intézmények infrastruktúrája felújításra szorul.
Az OPCAT – Nemzeti Megelőző Mechanizmus program jelentés-sorozatának legfrissebb darabja a kaposvári börtönről, azaz a Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben tett látogatásról közöl megdöbbentő tapasztalatokat.
Eszerint a kaposvári börtönben olyan magánzárkát használnak amit korábban már az Európai Tanács kínzás elleni bizottsága is alkalmatlannak nyilvánított, a fogvatartottak pedig megalázó módszerekkel motozzák rendszeresen a börtönőrök: a börtön kápolnájában kell meztelenre vetkőzniük a raboknak, majd leguggolniuk, hogy az őrök megtalálják az intim testrészekbe rejtett tiltott tárgyakat, drogokat. Az intézményben egészségügyi szakember-hiány is van, az őröknek is rendszeresen túlórázniuk kell.
Mint mindegyik másik esetben, az ombudsman a kaposvári börtön vezetésének és fenntartóinak is ajánlásokat fogalmazott meg a súlyos jogsérelmek megszüntetésére: a börtön parancsnokának például a fogvatartottak levetkőztetésével járó csoportos motozás megszüntetését, és az üres státusok feltöltését, az igazságügy-miniszternek pedig a motozásra vonatkozó rendelkezések módosításának kezdeményezését. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága azóta kiadott egy sajtóközleményt arról, hogy a kifogásolt meztelen motozásos gyakorlatot megszüntették, és a új börtönkápolnát alakítottak ki az intézményben.
A kevés kézzel fogható változás ellenére “minden tekintetben sikeres” projektnek nevezte az eddigi eredményeket értékelő sajtótájékoztatón az OPCAT- Nemzeti Megelőzési Mechanizmust Székely László ombudsman, mert – mint mondta – annak célja nem az intézmények pellengérre állítása, hanem a megelőzés, és az AJBH és az intézmények fenntartói közötti együttműködés kialakítása. Ezért szerinte nem érdemes drasztikus következményeket számon kérni a projekten.
A Nemzeti Megelőzési Mechanizmus hatékonyságát azonban megkérdőjelezi, hogy az sokszor nem látszik többnek puszta üzengetésnél az ombudsmani hivatal és a problémásnak talált intézmények vezetése, fenntartója vagy valamelyik kormányzati szerv között: az ombudsman jelzi a problémát, a fenntartó megoldást ígér, ennek teljesítésére azonban már nincs kötelezve. Maximum egy újabb ellenőrzés során továbbra is fennállónak találja majd a problémát az ombudsmani hivatal.