A Balatonnál kutyával nyaralni, amióta világ a világ, valakinek irgalmatlan szívás. Kutyáknak a tóban mostanáig tilos volt fürdeni, így hát vagy a kutya maradt a nyaralóban, vagy a család nem a tóparton töltötte az időt.
Barakonyi kollégával mindketten lelkes kutyások vagyunk, és az M7-esen szinte végig arról beszélgettünk, hogy eddig ki hogyan oldotta meg a helyzetet, és milyen konfliktusaink voltak a kutyák miatt. Az ő borzas fekete Rozijuk, és a mi foxikeverékünk, Csini is lakásban tartott, befogadott kutya, mindkettő szófogadó, kezes, emberhez szokott, egyik sem félelmetes, és még csak nem is nagyon ugatnak.
Ezeket csak azért írom, mert épeszű ember csak olyan kutyát visz a strandra, amelyik hallgat a gazdájára, semmilyen veszélyt nem jelent másokra, nem agresszív a többi kutyával, és állandó ugatással vagy kunyerálással se zavarja a többi strandolót.
Csini imád úszni. Kővágóörsön szoktunk nyaralni, ott alapvetően két lehetőségünk van. Vagy Csinivel megyünk az eldugott salföldi tóhoz, vagy nélküle úszunk a Balatonban. És van egy harmadik opció is: az egyik közeli balatoni strandra néha-néha a hat órai hivatalos pénztárzárás után pórázon levittük Csinit is, és a strand legszélén, mindenkitől a lehető legtávolabb igyekeztünk feltűnésmentesen úszni vele. Ami persze szabálytalan, és ha nagyon ránk szóltak, nem is nagyon vitatkoztunk, inkább leléptünk. De mivel két kisgyerekkel már kevésbé vagyunk rugalmasak, Csinire mostanában rossz idők járnak: a házban marad.
Aki a strandon beszólt, meglepő módon nem a fűre néha-néha bizony elkerülhetetlenül odacsurranó kutyapisi miatt reklamált, hanem vagy a szabályok betartását követelte, vagy azon pörgött, hogy a kutya bele fog szarni a vízbe, amiben ő úszni szokott. Érdemes hát tisztázni, hogy
Pár éve Ausztriában nyaraltunk az Ossiach tónál. Ott a világ legtermészetesebb dolgának számít, hogy van kutyás strand is. A dolog nincs túlbonyolítva: aki nem bírja a kutyákat, nem oda megy, hanem a többi kábé 10 strand valamelyikére. A kutyás strandon viszont van víz, árnyék, szarszedő zacskó, és a kutyáknak kényelmes lejáró a vízhez.
Szóval mindezek fényében Barakonyi kollégával – aki a Tiszán meg Franciaországban szokott úszni Rozival – mindketten lelkesek lettünk, amikor pár hónapja kiderült, hogy idén Fonyódon és Balatonbogláron is megnyitnak egy-egy strandot a kutyáknak.
Először Fonyódra mentünk, ahol az önkormányzat a kikötő és a vízi rendőrség mögötti szabadstrandot jelölte ki a kutyásoknak. Ez egy hatalmas, viszonylag szépen gondozott füves placc, amit, ha kicsit több árnyék lenne, ideálisnak is lehetne nevezni.
Nincs semmi infrastruktúra, azt lehet fogyasztani, amit az ember magával hozott. Én ennek örülök, bírom az ilyen nomád körülményeket, a balatoni strandok büféinek túlnyomó többségétől, a szagoktól, a zenétől heveny rosszullétet szoktam kapni, de persze nyilván van, aki szereti a nagyobb komfortot.
A strandtesztre előszezonban, még iskolaidőben ugrottunk le. A kutyáinkon kívül bő másfél órás ottlétünk alatt Fonyódon csak horgászokat, pár másik kutyást és egy fotóst láttunk. A kutyáink játszottak, úsztak, mi örültünk: ennyi kell a boldogsághoz, pedig a gyerekeink még ott se voltak.
Rozinak és Csininek a vízből kifelé eszük ágában nem volt a lépcsőket használni, így viszont az iszapos köveken a kikecmergés nem volt problémamentes: a kutyás felhasználói élmény fokozásához valamilyen kutyák által is használható rámpát kéne beüzemelni, vagy a hullámtörő köveket itt-ott felszedni.
Innen átmentünk Boglárra, ahol a tervezett három helyszín közül az önkormányzat végül csak a Matróz köz végénél jelölt ki kutyás fürdőhelyet. Ez viszont meglepő módon nem egy strand, hanem egy körülbelül 4 méter széles zsákutca vége, ami egyben egy csatorna kiömlőnyílása is.
Ezen a két telek közötti szűk, elhanyagolt, pár méteres partszakaszon ember hosszan időzni nem fog: itt legfeljebb az úsztatja a kutyáját, akit kényszerítenek rá. Alig lehet bejutni a vízbe, nincs hely játszani, a vízparton rohangálni, a többi kutyával hülyülni, szóval lényegében semmit nem lehet csinálni, amiért a kutyák és a kutyások szeretik a vízpartot.
Rozi és Csini meg se próbáltak a víz közelébe menni. Idétlen módon azonban a kutyabarát.hu strand-etikettje ide is ki van téve, benne olyan pontokkal, mint hogy
Reméljük, a fonyódi strand sikeres lesz, és ez más balatoni településeket (északi part, hahó!) is arra ösztönöz majd, hogy itt-ott beengedjék a kutyásokat. És bízunk benne, hogy a Matróz köz teljesen értelmetlen alibi-kutyafürdőhelye helyett Balatonbogláron is kitalálnak valami bátrabb megoldást.