Egyre több hazai egyetem vezetése gondolja úgy, hogy a korábbinál sokkal aktívabban kell fellépnie a felsőoktatási intézményeken belüli szexuális zaklatások, tapizások, szaftos poénok, oda nem illő megjegyzések, érintések, béna viccelődések ellen. Az is igaz, hogy nem nehéz pozitív irányba indulni a jelenlegi a helyzetből, most ugyanis nincs olyan magyar egyetem, ahol létezne egyértelműen megfogalmazott protokoll arra, hogy mit tehet egy diák, egy oktató vagy bárki az intézmény falain belül, aki úgy érzi, szexuális zaklatás áldozata lett. A következő tanév a változás éve lehet, most az ELTE és a Képzőművészeti Egyetem is mozdult.
Szakmai konzultáción a tanár legfontosabb hozzászólása a munkámhoz: Tyű, a combod milyen jó ebben a szoknyában.
„Egy kocsmában a tanárom a fülembe súgta: “Nem egyszer elképzeltem veled, milyen lehetsz az ágyban és hűű, azért ez izgatja nagyon a fantáziámat.” Értetlenkedett, amikor kikértem magamnak ezt a viselkedést.”
„Többen mentünk ki az egyetem kapuján, ott volt köztünk az egyik tanárunk is, aki a lépcsőn ácsorgó osztálytársnőm fenekére rácsapott: – Na indulás, csajok!”
„A tanárunk házibulit szervezett. Pár lánnyal közösen hazafelé készültünk, amikor az előszobában a hálója felé mutatott: "Aki ide bejön velem, az három számot kap jutalmul: a bankkártya-, a privát telefonszámomat és ráadásként egy ötöst.”
„20 éves voltam, amikor a tanárom benyúlt a pólóm alá, és elkezdte a hasamat simogatni. Lefagytam, aztán amikor a mellemhez ért a keze, azonnal felpattantam és otthagytam.”
Ez csak pár a több tucat anonim történet közül, amelyeket Varga Anna Gizella képzőművész gyűjtött magyar egyetemista nőktől, amikor a Képzőművészeti Egyetem tervező grafika szakára szexuális zaklatás témakörében készítette idei diplomamunkáját. A munka egy figyelemfelkeltő információs kiadványt és hat nagy színes plakátot foglal magába, ezeken méretes mellek, csomóra kötött péniszek, gusztusosan ívelt szeméremdombok gondoskodnak a figyelem maximális felkeltéséről.
Forrás: NANE.hu
Varga Anna Gizella azt mondta, vele is történt olyan eset az egyetem falain belül, amit zaklatásként élt meg: az egyik tanára megfogta a combját konzultáció közben, és szexuális szokásait firtatta. Többek között ezért is döntött úgy, hogy a diplomamunkáját erről készíti el. Azt mondja, negyvenöt történetet gyűjtött össze különböző diákoktól, amikből néhánynak a kézírásos változatát a június 14-i nyilvános diplomavédésén is bemutatott. Mindegyik történet anonim, és a művész azt mondja, a diákok ezt kifejezetten kérték.
Míg a behatolással járó nemi erőszak megítélése viszonylag egyértelmű mindenkinek, a magyar társadalomban egymástól egészen távoli dolgokat szokás gondolni arról, hogy mi számít zaklatásnak, és mi nem. Vannak, akik szerint már a dekoltázsra tett öblös megjegyzés is sok, mások szerint meg belefér, ha valaki egy munkahelyi szituációban váratlanul combtőnél megsimogatja a kollégáját. Az esélyegyenlőségi törvény szerint viszont elég pontosan meghatározható, mit jelent a zaklatás.
Annak minősül minden az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, ami az érintett személynek többek között a nemével, szexuális irányultságával, nemi identitásával, életkorával, családi állapotával (és egyéb tulajdonságaival) függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása, fogalmaz a 10. paragrafus. És ezek akkor is zaklatásnak számítanak, ha az a nő vagy férfi jóízűt röhög a hallatán.
Feltehetően nincs olyan hazai egyetem és főiskola, ahol ne fordult volna elő ilyen jellegű esemény, de mivel ezt soha senki nem mérte fel általánosan, a zaklatások előfordulásának mértékét jelenleg senki nem ismeri. Az ELTE ezen igyekezett változtatni, idén az egész egyetemen végzett átfogó kutatást a témában. "Az ELTE valamennyi kara hallgatóira kiterjedő, reprezentatív kutatást folytattunk, alapvetően két kérdésre fókuszálva:
A többi egyetem együttműködését is várják, és szívesen megosztják tapasztalataikat, mert az ELTE-n történt 2015 óta egy pár biztató dolog: az egyetem Szenátusa elfogadta a szakértők (kriminológusok, pszichológusok és szociológusok) és civil szervezetek közreműködésével előkészített Erőszak-megelőzési koncepciót, aminek a három fő célkitűzése
Pszichológust is biztosítanak mindenkinek, aki kéri. Továbbá,
Ez azért nagyon fontos, mert a szexuális erőszakkal, zaklatással foglalkozó szakemberek szerint a másokat zaklató ember, a szaftos dolgok megfogalmazójának magatartása rendszerint nem tudatlanságából, hanem jogosultságtudatából ered. Tehát pontosan tudja, hogy nem oké, amit mond vagy tapint, csak éppen azt gondolja, megteheti. Visszatartó ereje van viszont annak, ha le van írva, hogy mi az, amit az egyetem nem tűr el, hogy hová fordulhat az áldozat, és hogy milyen eljárást folytat le az intézmény. "Elsősorban nem az elkövetők, potenciális elkövetők felvilágosításával érhető el a jelenség megszüntetése, korlátozása, hanem a szigorú tiltással és szankcióval, protokollokkal" – mondta az Indexnek Spronz Júlia, a nők elleni erőszakkal a jog eszközeivel küzdő Patent Egyesület jogásza.
Varga Anna Gizella úgy érezte, érdemes lenne a művészet eszközeitől az intézményi szintre továbblépve tovább folytatnia a témát, ezért felkereste a Patent Egyesületet, és Spronz Júliával, az egyesület jogászával együtt saját felsőoktatási intézménye, a Képzőművészeti Egyetem rektorához fordult. (A Patentnek jogsegély-szolgálata is van, és gyakran képviselnek nemierőszak- és zaklatás-áldozatokat.)
Csanádi Judit, az egyetem rektora nyitott volt az együttműködésre. Az Indexnek azt mondta, szerinte minden főiskolának és egyetemnek kötelessége a zaklatások ellen fellépni. Ősszel a Patent Egyesülettel összefogva a Képzőn programokat szerveznek majd, és az ELTE-hez hasonlóan nyitnak minden olyan felsőoktatási intézmény felé, akik hajlandóak részt venni ebben az úttörő együttműködésben. Hogy pontosan milyen programokat tartanak majd, azt most fogják közösen kidolgozni. „Szerintem szembesítő, figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő akciókkal kell az oktatók, egyetemi dolgozók figyelmét felhívni azzal kapcsolatban, hogy mi számít zaklatásnak, hogy adott esetben az is zaklatás lehet, amiről ők nem tudják, hogy az: egy oda nem illő érintés, viccelődés is, ezért alapvető az erről való beszélgetés” – fogalmazott a rektor, majd hozzátette, a protokoll kidolgozását a szembesítő, felvilágosító beszélgetések után tartja célravezetőnek.
Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza azt mondta, azt tartaná hasznosnak, ha a zaklatással kapcsolatos ismeretterjesztő kiadványokat kapnának a hallgatók abban a pillanatban, amikor bekerülnek az egyetemre, oktatóknak tartott szembesítő, felvilágosító beszélgetéseket is terveznek a Képzőn, illetve a jogász szerint ezen túl a valódi eredményeket az eljárásrendet részletesen meghatározó, nyilvános protokollal lehet elérni.
Az ELTE a saját protokollját az előző tanévben végzett, az egyetemi zaklatásokkal és erőszakkal kapcsolatos kutatásuk eredményeinek kiértékelése után fogja bemutatni, azt viszont nem pontosították, hogy ez mikorra várható.
A Budapesti Corvinus Egyetem Etikai Kódexében csupán egy pontban írnak arról, hogy a szexualitást kifejező érintéses viselkedésektől “tartózkodni kell”, és az is olvasható, hogy tilos jobb jegyeket szexuális szolgáltatásra cserélni. Utóbbi a Műegyetem szabályzatában is megvan. A legtöbb egyetemen még ennyire sem szabályozzák az ilyen helyzeteket, vagy csak annyit írnak, hogy a tanár-diák helyzetben “a függőségi viszonnyal nem lehet visszaélni”. Az is nagyon ritka, hogy az egyetemek meghatározzák, hogy mi számít zaklatásnak, de például a SOTE szerint “annak minősül a testi érintés, kihívó, ráutaló magatartás, szóbeli megjegyzés, írásbeli közlés, melyet az elszenvedő személy sértőnek érez, nemi integritását vagy privátszféráját sérti”, és ilyen esetekben az egyetem arra ösztönzi a diákjait, hogy tegyenek panaszt. A MOME-n viszont már vigyázni kell a panaszokkal, mert ha az a vizsgálóbizottság szerint “alaptalannak bizonyul”, akkor a bejelentőt büntetik meg.
A magyar egyetemek szexuális zaklatással és erőszakkal foglalkozó szabályzatai nem valami részletesek. Az egyetemeknek általában van egy Etikai Bizottsága, ehhez fordulhatnak a diákok a panaszaikkal. De ahhoz, hogy ez kiderüljön a diákoknak általában száraz, hosszú működési szabályzatokon kell(ene) átrágniuk magukat.
Az egyetemi honlapokon nincs jól látható, külön menüpontban sehol, hogy milyen esetben, hogyan kell panaszt tenni, ha egy egyetemi buliban valakit megfogdos a szaktársa, vagy, ha az egyik tanár azzal dobná fel a vizsgát, hogy a lányok seggét dicséri, miközben szexvicceket mesél. Pedig valószínűleg még a gólyatáborok szervezői is leállnának a vetkőztetős feladatokkal, ha az egyetemmel, a HÖK-kel és a többi diákkal való találkozás azzal kezdődne, hogy a gólyák a kezükbe kapnak egy információs anyagot, hogy mi számít szexuális zaklatásnak és hol tehetnek panaszt.
Még a részben amerikai rendszerben működő Közép-európai Egyetemen (CEU) a legjobb a helyzet. Náluk a tanév kezdetén minden egyetemi oktatóval, hallgatóval és dolgozóval ismertetni kell a szexuális zaklatást érintő szabályokat, sőt, az egyetemnek szolgáltatást végző alvállalkozóknak is el kell fogadniuk azokat, nekik “ugyancsak biztosítani kell az irányelv és az eljárási rend egy-egy példányát”. A szexuális zaklatás miatt tett panaszok jogosságát egy olyan Fegyelmi Bizottság bírálja el, melynek az egyik tagja nő, a másik férfi, és mindketten "részesültek a szexuális zaklatással kapcsolatos panaszok kinyomozásával kapcsolatos képzésben”.
A magyar gólyatábori botrányokhoz hasonló helyzet volt pár éve az Egyesült Államokban, az ottani közvéleményt is megrázta több olyan szexuális erőszak, ami az addig biztonságosnak és kulturáltnak gondolt egyetemeken történt. Ezek miatt a Fehér Ház két éve adott ki egy szakértői jelentést (.pdf) az egyetemeken történő szexuális zaklatásról és erőszakról, és azokról a legjobb gyakorlatokról, amik hatékonyan védik az áldozatokat és csökkentik az erőszakos esetek számát. A jelentés áprilisban jelent meg, ez a hónap minden évben a Szexuális Erőszak Elleni Küzdelem hónapja Amerikában.
A Fehér Ház javaslatai röviden a következők voltak:
Ugyan a jól működő gyakorlatokat összeszedő ajánlások bevezetését a kormány nem tette kötelezővé a felsőoktatási intézményeknek, de több olyan kormányzati pénzalapot biztosítottak, amelyeket kifejezetten a nemi erőszak és a zaklatás megállításával kapcsolatos eseményekre és kampányokra lehet fordítani. Akár diákok is igényelhetik, ha vállalják, hogy felvilágosító tevékenységet folytatnak az egyetemükön, de érdekérvényesítő-tevékenység finanszírozására is lehet lehívni közpénzeket, projektenként akár 750 dolláros (kb. 215 ezer forint) összegben is.
Több olyan kanadai és amerikai egyetem is van, ahol a mindkét fél által elfogadott párkapcsolatokat is tiltják, amennyiben a pár egyik tagja tanár vagy egyetemi dolgozó, a másik pedig diák. Az oktatók, egyetemi dolgozók közötti beleegyezéses párkapcsolatot pedig be kell jelenteni a vezetőségnél.
A legtöbb amerikai és kanadai egyetem a honlapján kiemelt helyen és részletesebben közzéteszi, hogy erőszak vagy zaklatás esetén hova kell fordulni és mi a teendő. Olyan megrendítő alapossággal is akár, hogy közvetlenül az erőszak után az áldozat húzódjon biztonságos helyre, onnan hívjon segítséget. A lehetséges bizonyítékokat próbálja érintetlenül magánál tartani (például egy leszakadt ruhadarabot), hogy később nagyobb eséllyel kaphassák el a tettest. Az egyetemek arra is ösztönzik a hallgatóikat, hogy tegyenek feljelentést – hiszen ezzel megóvnak másokat attól, hogy hasonló kelljen átélniük. Ugyanez igaz a zaklatásokra is, ilyen esetekben is arról győzködik a tanulóikat az egyetemek, hogy tegyenek panaszt. Cserébe garantálják a bejelentők teljes anonimitását.