A magyar miniszterelnök pont akkor vált a Donald Trumpot támogató legelső és egyetlen miniszterelnökké, amikor a republikánus jelölttel saját pártelitje is szembefordul. Amikor az egész világ azon hüledezik, hogy Trump semmibe veszi a NATO-t. Amikor felmerül a gyanú, hogy az orosz titkosszolgálat segíti a kampányát. Nagyon úgy tűnik, Orbán nem tervezte, egyszerűen csak elszólta magát, belezavarodott a papírjaiba, amikor tusványosi beszédében Trump mögé állt. Pedig még Orbán saját amerikai szószólója, Connie Mack sem hajlandó a milliárdosra szavazni.
Donald Trump támogatóinak Wikipédia-oldalán a nemzetközi szekciót szombat óta nem más vezeti, mint Orbán Viktor: ő lett az első és egyetlen hivatalban lévő külföldi vezető, miniszterelnök, aki nyilvánosan Trump mellett tette le a voksot. A magyar kormányfő tusványosi beszédében kezdte el fejtegetni, hogy szerinte Trump miért jobb választás Európa és Magyarország számára, a nyilvános kiállásból pedig azonnal nemzetközi hír lett.
A rendkívül tanulságos listán Orbán mögött csak mutatóban szerepelnek jobbközép politikusok. A legismertebb a brit tory, Iain Duncan Smith, aki tavasszal került ki a brit kormányból. A nemzetközi Trump-támogatók derékhadát populista-radikális jobboldaliak alkotják: Le Penék, Geert Wilders, Nigel Farage, Vlagyimir Zsirinovszkij stb. De akadnak még náluk is keményebb arcok, például a szerb radikálisok volt vezére, a háborús bűnök alól felmentett Vojislav Šešelj, vagy éppen a görög neonáci Arany Hajnal politikusa, Iliasz Panagiotarosz, akit 2013-ban még le is tartóztattak egy antirasszista rapper meggyilkolásának ügyében.
De miért jó az Orbánnak, ha ennyire nyíltan, ráadásul a külföldi vezetők közül elsőként áll Trump mellé? Az a helyzet, hogy egyáltalán nem biztos, a kormányfő jól válogatta meg a szavait, és tényleg azt akarta mondani, amit végül mondott. Az is kétséges, tisztában volt-e vele, hogy így ő lesz a Trumpot támogató legelső külföldi kormányfő, ami mindenképpen hírértékű. Az viszont egészen biztos, hogy előkészítetlenül és kifejezetten rossz időpontban beszélt szimpátiáiról.
Bár az amerikai milliárdos a múlt heti republikánus konvención hivatalosan is elnökjelöltté vált, és a jelöltállító gyűlésnek hagyományos az a szerepe, hogy egy hatalmas nagy politikai reklámshow-ként megdobja a jelölt és a párt népszerűségét, ezúttal botrány botrányt követett.
Kezdődött Trump feleségének, Melania Trumpnak a Michelle Obamától plagizált beszédével, de az igazi szenzációt Ted Cruz okozta, aki Trump támogatása helyett lelkiismereti szavazásra buzdított, amiért kifütyülték, és biztonsági őrök védelmével kellett elhagynia a csarnokot. Cruz tehát, aki az előválasztás mezőnyéből még a leginkább meg tudta szorongatni Trumpot, bár elment a konvencióra, de nyíltan a milliárdos ellen beszélt. El sem ment viszont a harmadik helyen végző John Kasich, Ohio kormányzója, annak ellenére, hogy a konvenciónak helyt adó Cleveland is az ő államában található.
És persze szándékosan távol maradt a párt előző két elnökjelöltje, Mitt Romney (2012) és John McCain (2008), ahogy a teljes Bush család, a két exelnök és a mostani előválasztáson ringbe szálló Jeb Bush is. Trump lehet az első olyan elnökjelöltje a republikánusoknak, akit a párt semelyik előző elnöke sem támogat. Sőt, Jeb Bush nemrég egyenesen arról beszélt, hogy azt fontolgatja, novemberben a Libertárius Párt jelöltjére, Gary Johnsonra fog szavazni.
A konvenció tehát a pártegység helyett a súlyos megosztottságot demonstrálta. Orbán Viktor viszont épp azután állt ki nyíltan Trump mellett, hogy világossá vált, a republikánus pártelit erre nem hajlandó. Mivel Trump belső támogatottságának hiánya a konvenció után a felmérésekben kapott lökés ellenére hosszú távon csak még tovább erősíti Hillary Clinton novemberi esélyeit – habár hétfőn a másik jelöltállító gyűlés elején látszott, hogy a demokratáknak is vannak még gondjaik az egységgel –, és mivel a demokratáktól a magyar kormányfő semmi jóra nem számíthat, ezért az lenne Orbánnak az elemi érdeke, hogy Trump vereségét beárazva a milliárdost elutasító kongresszusi republikánusokkal, a párt meghatározó figuráival próbáljon meg inkább hosszú távon jóban lenni. Tusványosi beszédével nem ezt tette:
Az időzítés más szempontból is pocsék. A magyar kormányfő szombaton, Tusványoson Donald Trumpnak a konvención elmondott csütörtöki beszédére utalt vissza, és a terrorellenes javaslatait dicsérte: a titkosszolgálatok megerősítését, az instabil régiókban történő demokráciaépítés befejezését, és harmadikként a bevándorlás leállítását a terrorizmussal fertőzött országokból.
Csakhogy eközben mind az amerikai, mind a nemzetközi sajtó Trump egy teljesen más nyilatkozatával volt elfoglalva. Azzal, amelyikben a NATO értelmét kérdőjelezte meg.
Vagyis azzal a New York Timesnak adott interjújával, melyben az elnökjelöltség hivatalos elnyerésének előestéjén a milliárdos egészen példátlan és botrányos kijelentést tett. Trump arról beszélt, irányítása alatt Amerika nem biztos, hogy segítene egy bajba került NATO-szövetségesnek. Ha Oroszország megtámadna egy NATO-tagállamot, Trump előbb azt mérlegelné, hogy az a tagállam teljesítette-e saját kötelezettségeit, és ettől tenné függővé a segítséget – hangzott el az interjúban. Ez a kijelentés az észak-atlanti katonai szövetség egyik legfontosabb alapvetését kérdőjelezte meg, a következményei potenciálisan a szörnyű és a katasztrofális között mozognak.
Leginkább egyetlen helyen fogadták csak kitörő örömmel Trump nyilatkozatát: a Kremlben.
De nem csak ezért kezdte el mindenki Vlagyimir Putyin nevét emlegetni Trumppal összefüggésben. Múlt pénteken, tehát még Tusványos előtt tette közzé a Wikileaks azt a 19 ezer emailt, amit a Demokrata Párt szervereinek feltörésével loptak el. Ezek a levelek rendkívül kellemetlenek mind a választás esélyesének számító pártnak, mind Hillary Clintonnak, hiszen többek közt az derül ki belőlük, hogy a pártvezetés végig gáncsolta az előválasztások során Clinton kihívóját, Bernie Sanderst. Csakhogy nagyon sok jel mutat arra, és maga a Clinton-kampány is arról beszél, hogy az egész akció mögött az orosz titkosszolgálat áll, a Kreml pedig megpróbálja befolyásolni az amerikai választás kimenetelét, Trump javára.
Ez volt tehát az a nemzetközi kontextus, melyben Orbán Viktor a semmiből egyszer csak hitet tett Donald Trump mellett, a világ összes miniszterelnöke közül elsőként: akkor, amikor mindenki Trump és Putyin érdekszövetségéről kezdett beszélni. A történetet tovább súlyosbítja, hogy Orbán Viktort mind Hillary Clinton férje, Bill Clinton exelnök, mind John McCain volt republikánus elnökjelölt leputyinistázta és lediktátorozta korábban. Tökéletesen függetlenül attól, hogy ezeknek a kijelentéseknek mennyi volt az igazságtartalma,
Mindezek ellenére óvatosnak kell lennie a kombinálással és rögtön összefüggést feltételezni a fenti események és Orbán trumpista kiállása között.
Nagyon sok jel mutat ugyanis arra, hogy a magyar miniszterelnök nem azt és nem úgy akarta mondani, amit és ahogy mondott, és hogy az időzítés mögött sincs semmiféle átgondoltság. Először is, érdemes megnézni a videót:
Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere, sose gondoltam volna, hogy fölmerül majd a fejemben az a gondolat, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára. Sose gondoltam volna, de a helyzet mégiscsak úgy áll: meghallgattam ezt a jelöltet, és azt kell mondanom önöknek, hogy tett három javaslatot a terrorizmus megfékezésére, és aligha tudtam volna jobban megfogalmazni európaiként azt, hogy mire lenne szüksége Európának.
Orbán a papírjai között lapozgat, mint aki épp keresi a beszédvázlat megfelelő oldalát, de nem találja azt, és akkor, az írott beszédvázlattól elszakadva mondja ki, hogy „a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára". És bár ezt a kijelentést a kontextusa némileg tovább finomítja – lásd a jobboldali keretest –, mind a politika, mind a magyar nyelvtan logikája alapján egyértelmű, hogy ha két jelölt közül az egyikről azt mondja a magyar miniszterelnök, hogy ő a jobb, akkor az az adott jelölt melletti kiállást jelent. Nyilván csak feltételezés, de ha nem keverednek össze Orbán papírjai, feltehetően máshogy fogalmaz. (Akadt egy másik apró, de egyértelmű elszólás is: Orbán egy helyütt Trumpra mint republikánus elnökre utal, noha ő csupán elnökjelölt; a republikánus elnök megnevezés legfeljebb Reince Priebus pártelnök esetében lehet helyes.)
Ezt az elméletet erősíti meg Orbán sajtófőnökének, Havasi Bertalannak a közleménye is:
Meglehetősen leegyszerűsített újságírói következtetés, hogy a magyar miniszterelnök kiállt volna az egyik amerikai elnökjelölt személye mellett.
– írta rögtön a beszéd után Havasi, aki szerint Orbán csupán Trump programadó beszédére utalt, és „üdvözölte, hogy a republikánusok – és elnökjelöltjük – egy olyan elemeket tartalmazó politikai program mellett álltak ki, mely Európának és Magyarországnak is érdekében áll″. Sőt, a kormánypárti média sem sietett Orbán Trump melletti kiállására felfűzni a beszédet, vagy akár csak szó szerint beidézni, kiemelni a vonatkozó mondatokat. Az a rész, hogy Trump „jobb Európa és Magyarország számára", kimaradt az MTI-tudósításból és a kormánypárti médiából, leszámítva a beszédről részletesen beszámoló Magyar Hírlapot és Origót.
Ezek alapján inkább tűnik úgy, hogy Orbán Viktor egy olyan, komoly politikai súllyal rendelkező kijelentést tett Trump támogatásáról, amit így, ebben a formában biztosan nem tervezett, az időzítését és a hatásait nem gondolta át, de valahogy mégis kicsúszott a száján. Ebben pedig a környezet, a kontextus is szerepet játszhatott: miközben a kormányfő például Brüsszelben látványosan visszafogottabb és européerebb stílusban nyilatkozik, addig a hazai pályának tartott Tusványoson – más fellépőkhöz hasonlóan – hajlamos elengedni magát és spontánabbnak lenni.
A tusványosi beszéd előkészítetlensége, átgondolatlansága egy teljesen más szempontból is nyilvánvaló. Ha Trump esetleg korábban még csak nem is hallott volna Orbán Viktorról – esetében ez egyáltalán nem zárható ki –, bizonyosan ismernie kell annak a Connie Macknek a nevét, akit a Miniszterelnökség tavaly hivatalosan is kinevezett „amerikai szószólónak", és aki Washingtonban 2014 óta Orbán Viktor és a magyar kormány lobbistájaként működik. Mack a lobbista karrierje előtt Florida állam egyik republikánus képviselője volt, az előválasztások során pedig a szintén floridai Jeb Busht támogatta. Ez főként abban merült ki, hogy nagyon durva stílusban pont a küzdelemből végül győztesként kikerülő Donald Trumpot gyalázta tévéinterjúiban és Twitterjén.
Mack pedig – aki tehát a magyar kormány amerikai szószólójaként is működik – a republikánus pártelit jó részéhez hasonlóan azóta sem hajlandó Trumpot támogatni. Egy június közepi, Larry Kingnek adott interjújában már-már úgy tűnik, Mack inkább hajlik Clinton, mint Trump felé:
Azt, hogy Hillary Clintonból az USA első női elnökjelöltje lesz, fantasztikusnak nevezi, és arról beszél, mindannyian büszkék lehetnek rá (az amerikaiak), hogy ezt Clintonnak sikerült elérnie. Trump jelöltségéről viszont korántsem a büszkeség jut eszébe: „Nem vagyok boldog. A napokban Floridában kocsikáztunk a fiammal, és megkérdezte, mit gondolok Donald Trumpról. Én visszakérdeztem: te mit gondolsz? Mit gondolnak a barátaid róla? És azt mondta: azt, hogy ő beleköt másokba (he's a bully). Azt, hogy attól fél, háborúba viszi az országot. Szóval a fiam 13 éves, és ezek nem éppen azok az üzenetek, amit az USA következő elnökének közvetítenie kellene."
Mack szerint Trump rasszista, bigott, másokat sértegető kijelentéseire senki sem lehet büszke. Arra a kérdésre, hogy novemberben kire fog szavazni, azt válaszolja, nem tudja, és azt kívánja, bárcsak lenne egy másik lehetőség, akit támogatni tudna. Larry King felidézi Mack egy februári Twitter-üzenetét, melyben a flordiai lobbista azt írta: Donald Trumpban és Ronald Reaganben semmi közös nincsen. Trump és a republikánusok ikonikus, szinte minden politikusuk számára példaképnek tekintett elnökének idézett összehasonlításáról Mack azt mondja, továbbra is fenntartja azt.
A Trump és csapata viszont az ilyen és hasonló kijelentéseket nagyon is számon tartja, és pontosan tisztában van vele, hogy Mack eközben Orbánnak dolgozik. Ahogy valószínűleg azt is, hogy amikor a szuperkedd idején Orbán emberei Kubatov Gábor vezetésével kint jártak tanulmányozni a kampányt, akkor Trump kihívóihoz,Ted Cruzhoz és Marco Rubióhoz mentek.
Ha tehát Orbán mostani kiállása egy tervezett akció lett volna, az a minimum, hogy azt előre egyezteti amerikai szóvivőjével, és pár héten belül nem tesznek egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatokat.
Miként utólag a magyar kormány és médiája részéről sem siettek hangsúlyozni a Trump melletti Orbán-kiállást, úgy egyelőre a Trump-kampány sem reagált rá. Trump a Twitterjén az email-szivárogtatással és Clinton alelnökjelöltjével, Tim Kaine-nel volt egész hétvégén elfoglalva, hétfő kora délutánig pedig Trump szóvivői és támogatói sem kommentálták Orbán Viktor kiállását.
Utóbbi persze még változhat, ami viszont csak még kínosabb lenne a magyar miniszterelnöknek. A fogadóirodák oddszai alapján jelenleg is 70-30% az esélye a Clinton–Trump győzelemnek (habár a republikánus konvenció után Trump lökést kapott a felmérésekben), és a demokrata jelölt népszerűségét várhatóan megdobó jelöltállító kongresszus még csak most kezdődik. Orbán Viktor tehát csak a saját várható sorsát rontja még tovább azzal, ha a leendő Clinton-adminisztrációval való feszültségcsökkentés helyett elkezd Trump mellett beszélni.
És nem azért, mert ezzel rossz lóra, a várható vesztesre tesz, hanem mert
(Borítókép: Német Zsolt az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László európai parlamenti képviselő Tusnádfürdőn, 2016. július 23-án. Fotó: Szabó Péter / Index)