Ha azt hitte, Magyarországon a gázszerelők útja a milliárdokhoz kizárólag miniszterelnökökkel és állami megbízásokkal lehet kikövezve, nem is tévedhetett volna nagyobbat. Egy dolog azonban közös Mészáros Lőrincben és Szakács Lászlóban: a foci utóbbinak is szívügye.
A 18. születésnapján, 1969-ben Szakács László lakatos és gázkészülék-szerelő elolvasott egy újsághirdetést, amiben szakmunkásokat toboroztak az NDK-ba vendégmunkára. Akkor került az élete arra a pályára, melynek köszönhetően nemrég felkerült a 100 leggazdagabb magyarról szóló kiadvány egyik regionális listájára. Erről az Indextől értesült, és fölöttébb elcsodálkozott rajta.
„18 éves voltam, és én bizony jelentkeztem. Elmondtam édesanyámnak. Nagyon meg volt lepve, és elkezdett aggódni. A bátyám tőlem öt évvel idősebb, Pécsett dolgozott, egy szombati nap jött haza. Édesanyám épp a házat meszelte, azzal fogadta, úgy székelyesen, hogy hallod-e Anti, nagy baj történt! Laci megyen világgá! A bátyám kérdőre vont, elmondtam neki is. És akkor a bátyám azt mondta: édesanyám, ne féltse ezt a gyereket, ez olyan, mint a macska, mindig talpra esik. Mást ne hozzon magával három év után, csak tanulja meg a német nyelvet, meglássa, ebből fog profitálni.”
Szakács László megtanult németül. Először három évig maradt az NDK-ban, majd a katonaság után visszament, végül német feleségével és a két gyerekükkel 1980-ban költöztek haza Magyarországra. Ezután a következő helyeken dolgozott alkalmazottként:
1996-ban Szakács László megvásárolta az unokaöccse bt.-jét (a Szakács Kft. jogelődjét), külföldi munkavégzésre alkalmasnak minősíttette, és negyedmagával Németországban kezdett dolgozni, épületgépészeti munkákon.
„Azt gondoltam, hogy ha másoknak már megtettem, amit tehettem, miért ne tehetném meg magamnak is. Nagyon sok német embert ismertem, sok régi kolléga visszakerült a régi cégeikhez, ezek a kapcsolatok meg voltak. Elég volt egy-két telefon. Beindulni is úgy indultunk be, hogy egy vállalkozó azt mondta, hogy ha már vállalkozást csináltam, ő nekem adja a munkát, és nem a régi cégemnek, ahol addig dolgoztam.”
Szakács cége az első hat évben évente megduplázta a bevételt és az alkalmazotti létszámot is, ami mára 90-körül stabilizálódott. „Amikor megduplázódik a létszám, szükség van tartalékokra. Mindig arra törekedtem, hogy a bérre és a többi költségre legalább három hónapra meg legyen előre a pénz. Mert a dolgozót, amikor fizetésnap van, pontosan ki kell fizetni, nem is késtem vele még soha.”
„Ezek a dolgok nem úgy mentek, mint amiért nem kellett tenni semmit sem. Németországban akkor tudnak elfogadni, ha minden kihívásnak megfelelsz: külsőre, belsőre, pontosságra, szakmai tudásra. Gyorsan el kellett felejteni a magyar mentalitást, hogy nem baj, ha 15 perccel később érünk oda, majd megvárnak.”
A Szakács Kft. Németországban papírgyárakkal, a Boschnál és a Mercedes gyártóüzemén is dolgozik. Valószínűleg részt vesznek majd a kecskeméti Mercedes-gyár bővítésében is. A munkáik negyede Magyarországon, háromnegyede Németországban zajlik.
„Bukovinai székely szülők gyereke vagyok, a háború után kerültek ide a szüleim. Öten voltunk testvérek, szerény körülmények között nevelkedtem, de munkára neveltek, tudom, mi a munka értéke. A javakkal úgy gazdálkodjon az ember, hogy amit begyűjt, azt nem biztos, hogy mindjárt az első nap el kell költenie, a holnaputánra is kell gondolnia.”
2001 és 2004 között a Szakács Kft. alvállalkozóként részt vett egy pesterzsébeti lakópark építésében. A beruházó csődbe ment, Szakács pedig előre menekült: az adósság fejében megvette az egyik telket a rajta lévő negyedmilliárdos bankhitellel, amit önerőből visszafizetett. 2008-ban belekezdett a fejlesztésbe, de a 2008–09-es válság miatt az építkezést szüneteltetni kellett.
„Az utóbbi öt évben minden fillért félretettem, és most van annyi pénzünk, hogy már tudom, hogy elég lesz ennek az 53 lakásos háznak a befejezésére. Három hónap alatt eladtunk 26 lakást, karácsonykor szeretnénk átadni az épületet. Ide beletettem minden pénzt, itt van, amit az újságban olvas. Ami befolyik, abból szeretnénk a másik két házat felépíteni.”
„Magamnak mindig tisztességes fizetést adtam, és az embereimnek is, de a cégből soha egy fillér osztalékot nem vettem ki. Mindig a biztonságra törekedtem, a bizonytalanba sosem szabad belemenni, azt nem szabad.”
„Ha most valaki letenne kétmilliárd forintot az asztalra, nagyon örülnék” – csodálkozott Szakács, amikor megmutattam neki a 100 Leggazdagabb 2016 című kiadványban a róla szóló bejegyzést, ami miatt kíváncsi lettem rá. „Ha nem talál meg, és nem mutatja meg, hogy Szakács László: kétmilliárd forint, nekem eszembe se jutott volna azt mondani, hogy nem hogy milliomos, hanem milliárdos vagyok.”
„Hétköznapi ember módjára élek, nekem nem kell több, mint amit elfogyasztok. Tisztán szeretek járni, sportosan. Ha muszáj, felveszem az öltönyt és a nyakkendőt is. Nincsenek luxusbútoraink, nem tartom a luxust fontosnak.”
Nem tudja, miért kéne másképp élnie azért, mert van pénze. „Nem voltam még a Karib-szigeteken, nem jártam be a világot, csak munkából kifolyólag. Dolgoztam az NDK-ban, Algériában, majd vállalkozóként, munkával kapcsolatban bejártuk Portugáliát, Spanyolországot, Finnországot, Svédországot, Norvégiát, Lengyelországot, Szlovákiát, Csehországot és Erdélyt. Ennyi."
Nem tudom, mit vártam, amikor a cégnyilvántartásban rákerestem a Szakács Kft.-re, de a cégről ott kirajzolódó kép eléggé párját ritkító a magyar üzleti életben. Nem csak az meglepő, hogy a tulajdonos elmondásával összhangban milyen jól tőkésített a cég (a 2015-ös adatok szerint a saját tőkéje 1,68 milliárd forint), hogy alig van tartozása és az is éven belüli, vagy hogy 91 alkalmazottjának tavaly összesen bruttó 782 millió forintot fizetett, tehát az átlagos éves juttatás 8,6 millió forint.
Szakács László az interjúban nem beszélt róla, de a leadott beszámolókból az is kiderül, hogy 2015-ben több mint 400 milliót bukott: ennyit kellett leírnia egy felszámolt németországi partnercégnél lévő behajthatatlan kintlevősége miatt. Egy ekkora veszteség sok, az övénél nagyobb céget is megrendítene. Elég egyértelmű, hogy ezt a csapást Szakács az óvatossága, takarékossága miatt tudta túlélni: ha a jó években komoly osztalékot vett volna ki, 2015-ben földbe állt volna.
„A hobbim a futball, aktívan futballoztam 30 éves koromig, majd amikor hazajöttem, Pakson. 95-ben hazajöttünk Kakasdra, attól a perctől kezdve befolytam az itteni klubba mint szponzor, majd mint vezető. Jelenleg a Kakasdi Sportegyesület, illetve a futballcsapat tiszteletbeli elnöke vagyok, a megyei első osztályban szerepelünk."
„Ez az egy, amire költöttem. A céges ügyekre egy S-osztályú Mercedest használok, évi 70-100 ezer kilométert járok vele. Most 8 éves, de újonnan vettem. És szeretek motorozni, van két Harley Davidsonom: egy chopper és egy gyorsabb, egy V-Rod.”
„Németországban egy bérelt lakásom van, Kakasdon pedig építettem egy családi házat, abból a pénzből, amit Algériában és Németországban kerestem.”
„Édesanyám mindig rám akarta íratni a visszakapott földeket. Én mindig mondtam, hogy nekem nem kell, majd, később, egyszer. Aztán meghalt, és akkor szembesültünk vele, hogy hagyott egy végrendeletet, és abban leírta, hogy »a földeket, amiket visszakaptunk, Laci fiamra hagyom, mert tudom, hogy ki fogja fizetni a testvéreit, és a földet egyben tartja«. 60 aranykoronányi földet vettem hozzá, a szomszédét, mert épp eladta. Nekünk az egyik dűlőben a kimérésnél úgy jutott, hogy a hármas eke nemigen fért volna el rajta. Mellette volt úgy kéthektárnyi, és akkor azt megvásároltam. Ennyi van. Ki van adva mind a volt tsz-nek bérletbe.”
Ismeri Orbán Viktort?
Úgy, ahogy minden magyar állampolgárnak illik ismernie az aktuális miniszterelnököt, úgy igen.
Barátok?
Nem vagyunk barátok, de tisztelem, mint az ország miniszterelnökét.
Találkozott már vele személyesen?
Nem. Volt már nálunk a faluban, de nem fértem be a faluházba, akkora tömeg volt. Közelről láttam.
Más politikusokat se ismer?
Nem.
Állami tendereken indult már valaha a cége?
Nem, soha.
Van ennek valami oka?
Nem éreztem a szükségességét. Mindig úgy voltam vele, hogy azok a „rászorulóknak” valók. Sikerült az üzleti életben kialakítanom egy olyan vonalat, ahol megtaláltam a számításomat, és mindig igyekeztem a saját kezemben tartani a dolgokat. Ahogy keresztanyám mondta régen, szó szerint: „Édes fiam, vigyázz, tanuld meg, hogy a pénzt akkor kell megfogni, amikor van. Amikor nincs, hiába kapkodsz utána.”
***
Frissítés! Miként arra egy olvasónk felhívta a figyelmünket, a Szakács Lászlóról szóló cikk sajnálatos módon egy utólag nehezen orvosolható, súlyos tárgyi tévedést tartalmaz. Szakács László nem a második, hanem – jelenlegi tudásunk szerint – a harmadik leggazdagabb "gázszerelő" Magyarországon. A napi.hu a cikkben idézett, 2016-os kiadványa szerint ugyanis nemcsak őt, de még Mészáros Lőrincet is megelőzi a jászberényi Szatmári Zoltán a maga 32,5 milliárdos vagyonával. A hiba miatt az érintettek és az olvasók elnézését kérjük!