Hetvennyolc éves korában elhunyt Granasztói György történész, az MTA doktora, professor emeritus, miniszterelnöki főtanácsadó. A család kedden tudatta a halálhírt a távirati irodával. Temetéséről később intézkednek, a Miniszterelnökség saját halottjának tekinti Granasztói Györgyöt.

Granasztói György 1938. március 28-án született Budapesten. 1962-ben szerzett történelem-francia szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán. Pályafutását tanárként kezdte Győrben, majd az ELTE könyvtárában dolgozott. 1968-1983 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történelemtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, 1983-tól 1985-ig vendégprofesszorként tanított Lyonban, Leuvenben, Párizsban. 1985-2003 között az ELTE BTK docense, 1988-ban megalapította és több mint húsz éven át vezette az ELTE magyar-francia posztgraduális műhelyét és doktori iskoláját (Atelier). 2003-2007 között egyetemi tanár, 2007-től emeritus professzor volt.

A rendszerváltáskor csatlakozott a Magyar Demokrata Fórumhoz (MDF). 1990-1994 között brüsszeli és luxembourgi nagykövet volt, akkreditálva a NATO-hoz is. 1992-1994 között az Európai Közösségek Bizottsága melletti magyar képviseletet vezette. 1995-től a Közép-Európa Intézet igazgatói, majd 1999-től 2006-ig a Teleki László Intézet főigazgatói posztját töltötte be.

Számos társadalmi, közéleti szervezetben is közreműködött, 1996-től volt tagja, majd elnöke a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek. 1999 óta a Batthyány Lajos Alapítvány, 2000-2002 között a Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmes szakkollégiumának elnöke, 2007-től a Prima Primissima díj Társadalmi Tanácsadó Testületének tagja volt. A Magyar Szemle Alapítvány elnöki tisztét is betöltötte.

2011 óta miniszterelnöki főtanácsadó és miniszterelnöki megbízott volt, Magyarország címerének és zászlajának használatáról, állami kitüntetéseiről szóló törvény végrehajtásával kapcsolatos, a kultúra és a művelődés szakterületeit érintő eseti feladatok ellátásáért felelős. 2011 áprilisától a Magyar Corvin-lánc Irodájának vezetője volt. Tagja volt a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságnak, 2013-tól a Nemzeti Örökség Intézet keretein belül működő Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak is.

Kutatási területe: várostörténet, középkori és kora újkori magyar történet, a számítógépes módszerek alkalmazása a történettudományok kutatásában. Szépirodalmi munkái is megjelentek. 1976-ban lett a történettudomány kandidátusa, majd 2002-ben doktora, 1999-ben habilitált.

Főbb művei: A középkori magyar város (1985), Mi történik itt? (2002), A barokk győzelme Nagyszombatban (2006), A városi élet keretei a feudáliskori Magyarországon. Kassa társadalma a XVI. század derekán (2012).

1997-ben a Francia Állam Nemzeti Érdemrendje lovagkeresztjét, 2005-ben a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést vehette át. 2007-ben Charles Simonyi Ösztöndíjat kapott. 2009-ben a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 2015 márciusában megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, áll az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának életrajzában.