Mit nevezne el Göncz Árpádról?

Milyen városrészt?

Várunk egy picit, gondolja végig, mi jut eszébe a volt köztársasági elnökről, „Árpi bácsiról”, aki a rendszerváltás után tíz évig volt Magyarország államfője.

A valóság persze ezúttal is minden képzeletet felülmúl. Göncz Árpád halála után a XIII. kerület vezetőinek jutott eszébe, hogy városrész elnevezésével illik örökre térképre helyezni Göncz Árpádot. Így be is indították a hivatali fogaskerekeket, a fővárosi önkormányzat jóváhagyása után pedig most kedd délelőtt ünnepélyesen át is tudták adni a Göncz Árpád városközpontot.

Az Árpád híd pesti hídfőjénél fekvő terület pedig a következőket foglalja magában:

• az Árpád híd autóbusz-állomást,
• a Országos Rendőr-főkapitányság központját, a rendőrpalotát,
• a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság Állampénztári Irodáját,
• a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság épületét,
• egy sárga-narancssárga pánsípszerű emlékművet, ami lehet, hogy a metró szellőzőnyílása:

Ez utóbbinál gyűltek össze kedden gyakorló és már feledés homályában lévő politikusok, értelmiségiek, Göncz Árpád tisztelői, hogy felavassák a városközpontot. A buszpályaudvar területén is lehetett volna az ünnepség, ám azt éppen totálisan feltúrták, így oda nem hogy ünneplők, még a Volánok se tudnak jelenleg behajtani.

Miért itt van a városközpont?

Mint megtudtuk, az új városközpont csak a pánsípig tart, a Vizafogó paneljai (Karikás lakótelep) véletlenül sem tartozik hozzá. Olyan területet keresett ugyanis az önkormányzat, ahol nincsenek lakosok, nehogy a lakcímkártyákat tömegesen át kelljen írni. Bár a lakcímkártyán, akárhogy nézem, nem szerepel a városrész neve.

A résztvevők szerencsére ennél filozofikusabb magasságokba emelték a dolgot, miért szimbolikus, hogy éppen itt van a Göncz Árpád városközpont.

• Tóth József, a XIII. kerület polgármestere: a városközpont „a fővárosi megújulás központi terepe” lesz, hiszen a buszpályaudvart már éppen átalakítják, a rendőrpalota előtti részt pedig beépítik magas házakkal.
• Kéri László politológus: a XIII. kerületben egyszerre van jelen a „nyugtalan, újlipótvárosi, liberális zizegés”, illetve az „angyalföldi, szolidáris, alul levőket segítő, proli” világ, a két területet pedig az új városközpont választja el. Ez azért szimbolikus, mert Göncz Árpádban olyan politikus volt, aki a két világot képes volt ötvözni.
• Kéri László politológus második magyarázata: itt az Árpád híd (értik, Árpád híd). De Kéri szerint ezzel az erővel a Szabadság hídnál is lehetett volna a városközpont. Göncz ráadásul maga is híd volt, az SZDSZ és az MDF között, mondja a politológus, amihez nyilván az ős-MDF-eseknek is volna pár szavuk.
• Gulyás András, a Göncz Árpád Alapítvány elnöke: a városközpont összeköti a volt államfő életének fontos helyszíneit, hisz Óbudán lakott, Kőbányán dolgozott, Vácon volt börtönben.

Felszólalt még az ünnepségen Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes is, de tőle csak annyit tudtunk meg, hogy 3 éves volt, amikor Göncz államfő lett, és szerinte is fontos, hogy legyenek ilyen szimbolikus helyek.

Szalay-Bobrovniczky kivételével amúgy a rendezvény hasonlított egy kormányellenes demonstrációhoz, hiszen ott volt egy helyen minden kellék: volt SZDSZ-es politikusok a nézők között (Kuncze és Fodor Gábor például), Mécs Imre fotózott, Eörsi István-vers Hegedűs D. Géza előadásában, és a végén lejátszották Koncz Zsuzsától és Bródy Jánostól a Ha én rózsa volnék-ot. 

Az MSZP Tóth József pedig becsempészte a beszédébe, hogy azért is fontos emlékezni Gönczre, mert manapság „nálunk az eredményes politika a gyűlöletre épül”, és „divat lett hergeléssel gyűjteni a jó pontokat”.  Szalay-Bobrovniczky erre csak annyit reagált, ha erre reagált, hogy „nem feltétlenül ugyanúgy látjuk a világot, de a célunk közös: jó hellyé tenni Magyarországot”.

Az esemény végén leleplezték a Göncz Árpád emlékkövet is, amelyet mostantól bárki megnézhet a sárga-narancssárga pánsíp árnyékában.