Előreláthatóan mintegy 3,21 millió nem szavazatot adtak le a kormány kérdésére a mai kvótanépszavazáson. A rendszerváltás utáni Magyarország történetében ritka, hogy ennyi választó képviseljen egy kérdésben politikailag azonos véleményt, most ezt a számot próbáljuk politikatörténetileg relativizálni.

Az 1990-es, a rendszerváltást megkoronázó parlamenti választáson a rendszerváltó pártokra (az MSZP-n és az MSZMP-n kívül az összes többire) az első fordulóban 4,194 millió szavazat érkezett. Ezt a rekordot azóta sem sikerült megdönteni.

Fél évvel korábban, az 1989. novemberi „négyigenes” népszavazáson valódi tétje csak a köztársasági elnök megválasztásának időpontjáról szóló kérdésnek volt, és ez teljesen megosztotta a szavazókat. A másik három kérdésben viszont hatalmas volt az egyetértés. 4,115 millióan szavaztak arra, hogy az MSZMP elszámoljon a vagyonáról, 4,102 millióan száműzték volna a pártszerveket a munkahelyekről, és 4,068 millióan támogatták a Munkásőrség feloszlatását.

A 2008. márciusi, a Gyurcsány-kormányt a reformok útjáról végképp leterelő szociális népszavazáson 3,386 millióan szavaztak a kórházi napidíj, 3,321 millióan a vizitdíj és 3,310 millióan a felsőoktatási tandíj ellen.

Az 1997. novemberi, az ország NATO-csatlakozásáról szóló népszavazáson 3,344 millióan voksoltak igennel.

1994-ben a népszerűtlen jobboldali koalíciót az MSZP–SZDSZ(–Agrárszövetség) szociálliberális koalíció váltotta le. Ennek pártjaira a második fordulóban 3,173 millióan szavaztak.

2003 áprilisában, a Magyarország európai uniós tagságáról szóló népszavazáson 3,056 millióan szavaztak a csatlakozásra.

Bónusz: a 2014-es parlamenti választáson a Fidesz(–KDNP) és a Jobbik országos listáira együtt 3,285 millió szavazat érkezett. Ezek semmiképp nem tekinthetők egyező politikai akarat megnyilvánulásának, de az adat annyira közel van a mai, a Fidesz és a Jobbik által támogatott  nemek számához, hogy érdekességképpen mégis ideírom.