Azt, hogy a Népszabadságot piaci okokból függesztették volna fel, a szerző szerint általános cinizmussal fogadják Magyarországon. A véleménycikk a Népszabadság-sztorit inkább csak apropóként használja, miközben sorba veszi az elmúlt évek történéseit az illiberális demokráciázástól a kerítéseknél állítólag menekülteket verő rendőrökig, kitérve többek között a nem heteroszexuális kapcsolatokban élők jogait korlátozó családjogi törvényre és a bírák csoportos előnyugdíjazására. Jonestól emellett azt olvashatják a britek, hogy „az ügyészséget és az alkotmánybíróságot is de facto kontrollálja az uralkodó párt” .

Magyarország akut példája annak, ahogy Európán végigsöpör az autoriter jobboldali populizmus

– írja.

„Magyarország helyzete nem csak Európa múltjának aggasztó visszhangja, de a jövőnket is előrejelezheti. Ahelyett, hogy visszariasztaná őket, egy új nemzedék, köztük a diplomások számára is, egyre inkább vonzó a szélsőjobb.” A Guardian cikke Lengyelország mellett Ausztriát, Franciaországot és persze a Brexitet hozza példaként arra, hogy egyszerre több helyen változik a magyarországihoz hasonló irányba a politikai hangulat.

A növekvő intolerancia légköre határozza meg az országot, az ellenzékieket árulónak és a terrorizmus bűnsegédeinek bélyegzik.

Utóbbi szerinte nem csak magyar jelenség. „Egyre általánosabb a modern Európában a politikai ellenfelek hazafiatlan ötödik hadoszlopként való ábrázolása. A kontinensünk története elárulja, hogy ez hova vezethet. Magyarország talán a legextrémebb, töményebb formája annak, hogy mivé válik Európa. Olyan figyelmeztetés, amire figyelnünk kell.”