A nyugdíjas biztonsági őrt bepalizták, és hamis adósságlevéllel több százezer forintot csaltak ki tőle. Vagy valójában ő rakta zsebre az alkalmi barátnője szekrényben tartott millióit? Ismerje meg két devizahiteles történetét, akik több millió forintot akarnak bevasalni egymáson, miközben fogalmuk sincs arról, mi is az a pénz, és hogyan kéne bánni vele. Az Abcúg írása.
János és Erika három évvel ezelőtt ismerte meg egymást egy internetes társkeresőn. János győri nyugdíjas, Erika békéscsabai közmunkás volt (a nevüket megváltoztatva közöljük). Mindkettőjükre rájárt a rúd, bár akkor ezt még nem tudták egymásról: Erika úszott a tartozásokban és az elmaradt svájci frank alapú hiteletörlesztőkben, János pedig már azt várta, mikor jelentkezik be nála a bank, hogy szintén a hiteltartozásai miatt elárverezzék a győri házát.
23 év korkülönbség volt köztük, mégis közelebbi kapcsolatba kerültek: Erika többször is meglátogatta Jánost Győrben, és János is Erikát Békéscsabán. Egy éven keresztül pár havonta találkozgattak, 2014 elején azonban megszakadt a kapcsolat. Azóta saját bevallásuk szerint mindössze kétszer látták egymást: tavaly egy rendőrségi szembesítés alkalmából, és most szeptemberben a Békéscsabai Járásbíróságon.
Az ügyészség ugyanis csalással vádolja Erikát, amelynek sértettje János. A vádirat szerint a nő megtudta, hogy Jánosnak gondja van a hitele törlesztésével, félő, hogy elveszíti a házát, ezért rávette, hogy közjegyző előtt tegyen egy nyilatkozatot, miszerint milliókkal tartozik neki. Ha pedig árverésre kerül a sor, ő majd a nem létező tartozásról szóló papírt lobogtatva megveszi a házát, ahol együtt élhetnek. János belement, az aláírás után azonban a nő elérhetetlenné vált, majd végrehajtást indított János ellen, akinek azóta már több mint 800 ezer forintot vontak le a nyugdíjából a tartozásra hivatkozva.
A bíróságon Erika egy teljesen más sztorival állt elő, és egyelőre még akár neki is igaza lehet, az ő történetük azonban így is, úgy is rávilágít arra, hogy sokan mennyire elővigyázatlanok még akkor is, ha rengeteg pénzről van szó.
Jánosról kevés személyes jellemző derült ki a bíróságon, 65 éves, nyugdíjas, de mellette biztonsági őrként dolgozik. Nem veti fel a pénz, kocsija nincsen, a háza azonban saját építésű, és állítása szerint jó állapotban van. Csak éppen hiteltartozás van rajta, és komolyan tartott attól, hogy végrehajtást kezdeményeznek ellene, és elárverezik a feje fölül.
Körülbelül egy éve ismerték egymást Erikával, amikor a nő felvetette, tud egy megoldást a problémájára: János tegyen egy nyilatkozatot egy közjegyző előtt, miszerint 5,4 millió forinttal tartozik Erikának. Ha árverésre kerül a sor, akkor ezzel a papírral Erika majd jelentkezik, és a saját házát is beszámíttatva megveszi János házát, ahol ezután majd együtt élhetnek tovább. A nyugdíjas biztonsági őr belement, Erika leszervezte a közjegyzői meghallgatást, János pedig nyilatkozott a nem létező tartozásról.
“Úgy gondoltam, hogy majd a papírt fiókba rakjuk, és majd az árverésnél előszedjük” – mondta János. Erika azonban pár hónapra rá egyszerűen felszívódott, nem válaszolt se telefonra, se sms-re, és még János fényképezőgépét is magával vitte. János pedig már csak akkor kapott észbe, amikor elkezdték vonni a nyugdíjából azt a pénzt, amivel a közjegyzői okirat alapján Erikának tartozott. Ekkor feljelentést tett a rendőrségen.
Erika mindezt teljesen másképp mesélte. Róla több mindent tudni mint Jánosról: elvált, van egy 16 éves fia, végzettsége szerint virágkötő és takarító. Az utóbbi időben azonban főleg gyári munkát végzett egy szociális szövetkezeten keresztül, vagy közmunkát. Hét éve felvett devizahitele egyszer már újra kellett ütemezni, nehogy elvigyék a feje fölül a házát. Nem is csoda, a hitelválság következtében a havi törlesztője harmincezerről közel hetvenezerre kúszott fel.
Mindezek ellenére – Erika vallomása szerint – a felvett hitelek egy részét nem költötte el, hanem vállalkozást akart volna indítani belőle, ezért a pénzt – közel öt millió forintot – otthon tárolta húszezres kötegekben a szekrényben.
Erika verziója szerint – amit a rendőrségen tett vallomásából lehet ismerni – neki fogalma sem volt róla, hogy Jánosnak is jelzálog van a házán, csak azt, hogy nem jön ki a pénzéből. Találkozgattak, intim kapcsolat alakult ki közöttük, így elhatározta, segít Jánosnak, és felajánlotta neki ezt a közel ötmillió forintot. János a pénzt elfogadta, azt mondta, felújítja belőle a házát, majd eladja. A pénzt pedig pár héten belül visszadja. Ezt végül közjegyző előtt írásba foglalták.
Erika nem sürgette a dolgot, de fél év múlva, amikor azt tapasztalta, hogy János csak halogatja a felújítást, a pénze meg sehol, megindította ellene a végrehajtást. “Nem igaz, hogy nem létezett a pénz” – mondta Erika. Hozzátette, ha tudja, hogy hitel van János házán, nem is adott volna neki semmit. “Én is benne vagyok, tudom, hogy adósságkezelésnél mindig a bank az első” – mondta.
Az első tárgyalási napon közel egy év után találkozott újra Erika és János. Hiába követelnek egymáson milliókat, és vádolja János Erikát csalással, teljes csendben ültek egymás mellett a tárgyalóterem előtt. A tárgyalás végén pedig Erika ismerősei még kedvesen érdeklődtek is az idős nyugdíjastól, hogy vonattal megy-e haza Győrbe Békéscsabáról.
János a tárgyaláson is teljesen nyugodtan viselkedett, amikor a bíró megkérdezte, haragszik-e Erikára, csak annyit mondott, “megpróbált megvezetni, ennyi, tudomásul vettem”.
Az idős nyudíjas azonban láthatóan nem csak most volt ilyen beletörődő, hanem az egész ügy során, és végsősoron ez vezetett a több milliós csaláshoz. Arra ugyanis, hogy János miért ment bele a kölcsön-nyilatkozat aláírásába, a józan ész szerint nincs magyarázat. Hiszen:
“Középszintű nőnek tűnt, aki vágyik egy társra” – mondta János Erikáról. A nő azt ígérte neki, ha megírják a közjegyző előtt a nyilatkozatot a tartozásról, akkor azzal majd ő az árverés napján mint vevő fellép, ő lesz János házának a tulajdonosa, a férfi pedig maradhat ott bentlakóként. “Ön ezt elhitte?” – kérdezte meg a bíró hitetlenkedve Jánost. “Igen” – felelte a férfi. Majd hozzátette, hogy Erika “nem adott rá okot, hogy kételkedjen benne”.
Az ellen pedig, hogy a nő semmiképpen ne verje át, csupán annyit tett, hogy elmondta neki, vele nem érdemes szélhámoskodni, különben feljelenti. És hát fel is jelentette – tette hozzá a bíróságon.
Az egész ügy leginkább arra világít rá, hogy a szereplői, akik az ország különböző részén laknak, különböző korúak és társadalmi státuszúak, mennyire nem értenek a pénzügyekhez.
Erika védőügyvédje a tárgyaláson azt próbálta megtudni Jánostól, egyáltalán hogy gondolhatta, hogy egy fiktív adósságigazoló nyilatkozat majd segíthet megtartani a házát. “Hiszen a jelzálogos, azaz a bank követelése minden más követelést megelőz” – mondta. János ezt láthatóan nem értette, szerinte a papír elővásárlási jogot biztosított volna Erikának. Erra az ügyvéd hitetlenkedve megjegyezte újra, hogy ilyen nincs, ezzel nem lehet vásárolni, Jánost azonban ez sem győzte meg, így végül a bírónak kellett közbeszólnia, hogy felesleges ezen tovább vitatkozniuk.
Az is kiderült, hogy János hónapokon keresztül figyelmen kívűl hagyta a végrehajtó által küldött leveleket. Ezek azután kezdtek érkezni, miután Erika elkezdte behajtani Jánoson a létező vagy nem létező tartozását. János szerint a levelekkel kapcsolatban Erika nyugtatta, hogy nincs gond, ezeket majd ő intézi, ő pedig ezt el is hitte. Csak akkor ocsúdott fel, amikor a végrehajtás következtében elkezdték vonni a nyugdíjából a tartozás összegét. Csak ekkor sétált be a rendőrségre, és jelentette fel Erikát közokirat-hamisítás miatt.
De még ekkor sem tett szinte semmit azért, hogy leállíttassa a nyugdíja elvonását. Csupán a tárgyalás előtt másfél hónappal adott be egy ezirányú kérelmet, azaz körülbelül másfél évvel azután, hogy elkezdték vonni tőle a pénzt. Addigra már közel 800 ezer forintot vontak el tőle.
Nem csak János pénzügyi könnyelműsége látványos. Ha feltesszük, hogy Erikának van igaza, és János tényleg meglépett az ötmillió forintjával, akkor a nő legalább ugyanannyira megkérdőjelezhetően viselkedett:
Erika ráadásul másokat is bevont a pénzügyeibe: egy távoli unokatesvérét és a volt élettársát.
A távoli unokatestvér, Andrea úgy jött a képbe, hogy Erika az ő segítségét kérte korábban, amikor hitelt akart felvenni. Akkor már ugyanis BAR-listás volt, de kellett neki a pénz, ezért megkérte az unokatestvérét, vegyen fel ő hitelt a saját nevére, Erika házára, úgy, hogy majd Erika fizeti a törlesztőket. Andrea ebbe belement, pedig azt sem tudta, mire akarja majd költeni Erika a pénzt. Sőt, a tárgyaláson már arra sem tudott visszaemlékezni, hogy egyáltalán hány millió forintot vett fel akkor Erika számára.
“Mi lett a pénzzel? – kérdezte a bíró. “Én nem kérdeztem” – felelte Andrea. Azóta már nem is nagyon beszélnek Erikával, azt pedig, hogy az unokatestvére már évek óta nem tudja fizetni az ő nevére szóló hiteltörlesztőket, csak annyival nyugtázta, hogy “most mit tudjak csinálni?”
Erika volt élettársát még ennyire sem érdekelte a dolog, pedig ő még János megkárosításában is szerepet kapott. De mint a bíróságon kiderült, erről valójában fogalma sem volt. A 25 éves szarvasi fiú volt az, akinek a javára Erika rögtön a végrehajtás megindítása után lemondott János tartozásáról. A vád szerint erre azért volt szükség, mert Erikától a tartozásai miatt ugyanúgy elvonták volna János pénzét, mint ahogy Jánostól, viszont a fiúnak nem volt tartozása, ezért az ő nevére került az ötmilliós tartozás, és az ő számlájára került János pénze, Erika pedig minden hónapban levette azt egy bankkártyával.
A 25 éves szarvasi fiú mindebből csak arra emlékezett, hogy alá kellett írnia pár papírt, és ezzel segíthetett az akkori élettársának. “Én a semmiből lettem belekeverve” – mondta a bíróságon. Amúgy pedig már nem is él együtt Erikával. A nő azonban azóta is felveszi a fiú számlájára érkező pénzt, amit János nyugdíjából utalnak.
A bíró végül decemberre napolta a tárgyalást, így legkorábban csak akkor derülhet ki, hogy Jánosnak van-e igaza, és Erika kíméletlenül palira vette egy nem létező adósságlevéllel, vagy Erikának, és János egyszerűen zsebre rakta a tőle kapott milliókat. Azóta legalább mindkettőjük hitelhelyzete rendeződött valamelyest: mindkét ház a Nemzeti Eszközkezelő tulajdonába került, vagy fog kerülni hamarosan. Így a házukat ugyan elveszítik, de bérlőként továbbra is benne lakhatnak, adott esetben pedig akár vissza is vásárolhatják.