Az évszázados hagyományt követve Magyarországon rövidesen beköszönt a téli időszámítás; vasárnap hajnalban át kell állítani az órákat. Feltéve, hogy van átállítható óránk. A mikrocsipet tartalmazó készülékek többnyire elég okosak ahhoz, hogy ezt maguktól megtegyék, tehát csak az analóg vekkerekkel és a mechanikus karórákkal kell szöszmötölnünk.
Íme, a legfontosabb kérdések az óraátállítással kapcsolatban:
Persze, hogy lesz, mindig ez van október utolsó vasárnapján.
Szombatról vasárnapra virradóan.
Hajnali 2 és 3 óra között.
Hajnali 3-kor 2 órára kell átállítani az órát, tehát egy órával többet alhatunk. De ha direkt felkel éjszaka, hogy valós időben tekergesse a mutatókat, akkor kevesebbet fog aludni.
Egy órát.
A folyamatosan csökkenő napi középhőmérséklet, a fákról hulló falevelek, az alulöltözött lányok eltűnése, illetve az október közepétől induló csokimikulás-szezon arra enged következtetni, hogy múlóban van a nyár. Csak nem maradhatunk a nyári időszámításnál?!
Ha azokkal a nemzetközi személyvonatokkal menne, amik pont hajnali 2 és 3 óra között közlekednek, jobb, ha időben ellenőrzi a menetrendet – ezekből szerencsére csak néhány van.
A BKK megduplázott járatokkal készül az átállásra; az ekkor közlekedő járművek téli és nyári időszámítás szerint is közlekednek.
Pocsékul. A szervezetnek időre van szüksége, hogy a cirkadián ritmust, azaz a szervezet biológiai óráját az óraátállításhoz igazítsa. Amíg ez nem történik meg – nagyjából egy-két hét alatt –, addig szenvedhetünk a mellékhatások miatt: csökkenő koncentrációs készség, fokozódó ingerlékenység, alvászavarok, fáradtság, emésztési problémák, depresszív hangulat (v.ö.: gólyafos a levegőben).
Hogy energiát spóroljunk vele; hogy az időpontok összhangban legyenek a nappali világosságban töltött órákkal; hogy kevesebb legyen a közúti baleset.
Költözzön Kínába (csak egy időzóna van), Oroszországba (2011-ben eltörölték a téli időszámítást), vagy Törökországba (náluk ebben az évben állnak le vele).