A tanodamozgalom történetében egy új korszak kezdetét jelenti, hogy mostantól iskolák is részesülhetnek állami támogatásban, ha hátrányos helyzetű tanulóiknak tanodát szeretnének indítani. Kutatók és tapasztalt tanodások szerint a tanoda, bekerülve az iskola falai közé, elveszti lényegét: egy informális, civil pedagógiai műhelyből nem marad több mint egy speciális napközi. Az Abcúg írása.
Eddig példátlan módon, idén oktatási intézmények is nyertek az EFOP 3.3.1-15 Tanoda programok támogatása pályázaton, mellyel 5,3 milliárd forint összegű állami támogatást oszt szét a 171 nyertes pályázó között az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). Ez az a pályázat, amelynek szeptember végén nyilvánosságra hozott eredményei miatt felbolydultak a civil hátterű tanodások, ugyanis több, régóta működő, szakmailag mintaadó tanoda maradt most ki a támogatottak köréből.
A Tanodaplatform, az országszerte működő tanodák egy jelentős részét összefogó ernyőszervezet jelentése szerint a támogatott pályázatok közül 15-öt állami vagy alapítványi fenntartású iskolák, 10-et pedig egyházi iskolák adtak be, ezzel tehát 25-re rúg azoknak a tanodáknak a száma, amelyek a következő két évben állami forrásból valamilyen iskolában működnek majd. Mindegyik újonnan indul, korábban ugyanis nemigen volt példa arra, hogy oktatási intézmény működtessen tanodát.
Kutatók és tapasztalt tanodások több szempontból problémásnak tartják, hogy egy alapvetően az alapoktatás hiányosságait kompenzálni hivatott intézmény bekerüljön az iskola falai közé.
Németh Szilvia, a tanodák működését kutató szociológus szerint érdemes történeti kontextusban látni a mostani fejleményeket.
Az első tanodák a 90-es évek második felében indultak, mindegyik civil kezdeményezés volt. Az utcákról szedték össze a csellengő gyerekeket, próbáltak értelmes szabadidős tevékenységet biztosítani nekik. A jellegük nem hasonlított a mostani tanodákra, amelyek a gyerekek iskolai eredményeinek javulását segítik elsősorban, hanem inkább azokat a lehetőségeket próbálta a szegényebb családi hátterű gyerekeknek megadni, amelyeket a középosztálybeli családoknál a szülők képesek biztosítani. Kirándulásokat, különböző művészeti foglalkozásokat, programokat szerveztek a gyerekeknek.
2003-2005 között következett egy váltás, amikor az első európai uniós források elérhetővé váltak, majd beindult a ma ismert, a mindenkori illetékes minisztérium által kiírt pályázatok rendszere. Németh Szilvia szerint ez az a pont, amikor a tanodák egy része elindult az iskolásodás útján, előbb-utóbb ugyanis kialakult a tanodapályázatok minőségbiztosítási, értékelési rendszere, ami a gyerekek iskolai eredményeinek javulását, konkrét tantárgyi kompetenciák fejlesztését is számon kéri a támogatott tanodákon.
Ami most történik, az Németh Szilvia szerint az iskolásítás, az intézményesülés utolsó lépcsőfoka. “Hogy egy iskola is létrehozhat tanodát, az az utolsó mozzanata a civil vonal gyengítésének a tanodamozgalomban” – mondta a kutató. Szerinte egyre növekvő állami szerepvállalásról van szó, ami a civil szereplők fokozatos kiszorulását eredményezi, hiszen az elmaradó állami-uniós támogatást itthon nem ellensúlyozza a klasszikus civil fenntartói háló, azaz a helyi közösségek adományai. Európai uniós források nélkül tehát – amiknek az elosztása felett a pályázatot kiíró minisztérium rendelkezik – a civilek nagy része nem tudja önerőből fenntartani tanodáit.
Kutatók és tapasztalt tanodások szerint elsősorban az, hogy ha az iskolában működik a tanoda, akkor egyszerűen nem sokban különbözik egy napközitől. Az ugyanis valószínűsíthető, hogy az iskola pedagógusai az iskolaépületben tartják majd a foglalkozásokat a felzárkóztatásra, képességfejlesztésre szoruló gyerekeknek.
Ezzel pedig a tanoda épp azt a jellegzetességét veszti el, hogy a foglalkozásokon a gyerekek egy, az iskolainál sokkal kötetlenebb, bizalmasabb környezetben, más pedagógiai szemléletű, személyre szabott fejlesztést kaphatnak.
“A tanodák létrehozásában alapvető szerepet játszott az a feltételezés, hogy a hagyományos iskola a hátrányos helyzetű, illetve a roma tanulók sajátos szükségleteihez nem alkalmazkodik megfelelően, így lehetőség szerint egy eltérő szemléletű intézmény ellensúlyozó tevékenységére van szükség.
Ebből következően a tanoda általában az iskolától független, legtöbbször térben is elkülönülő kezdeményezés.
– magyarázza a Tanodaplatform tanodapályázat eredményeit értékelő jelentésének bevezetője, miért fontos, hogy a tanoda az iskolától független szereplő legyen, majd hozzáteszi: “a térbeli elkülönülést segítette korábban a tanodapályázatok azon kikötése, miszerint a tanoda és a közoktatási intézmény helyrajzi száma nem lehet azonos.”.
“A tanodákra jellemző bizalmi légkört nagyon nehéz ugyanannak az iskolának megteremteni, ahol napközben nagy létszámú osztályokban, a hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozáshoz nem értő, és emiatt frusztrált tanárokkal tanul a diák” – mondta Németh Szilvia, aki szerint sem a szülők, sem a gyerekek nem fognak elvonatkoztatni attól, hogy iskolában vannak, még akkor sem, hogyha nem ugyanazok a pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel az iskolai tanodában, mint a tanórákon.
Ezen kívül Németh Szilvia azt is problémásnak tartja, hogy a differenciált oktatás, tehát a diákokkal való egyéni vagy kiscsoportos foglalkozás idővel a tanodák specialitása legyen az iskolákban. “A differenciált tanítás az iskolákban alapkövetelmény kéne, hogy legyen. A pedagógus nem engedhetné meg magának, hogy délután 4-től 6-ig differenciáltan, gyerekközpontúan tanítson, előtte viszont ne tegye ezt meg”– mondta, majd hozzátette: a civil tanodák pont abban nagyon jók, hogy motiválttá, érdekeltté teszik a gyerekeket a tanulásban, ami különböző kutatások szerint is fontos kiegészítője a klasszikus iskolákban működő ‘külső-vezérelt” modellnek, ahol a tanár a tudás letéteményese, és a pedagógiai folyamatok irányítója.
Horlai Sára önkéntesként hátrányos helyzetű, főleg roma származású gyerekeket tanít egy a Pest megyei Csobánkán működő tanodában, amelyik nem érintett a mostani, vitatott eredményekkel záruló tanodapályázaton. A helyi általános iskolát nemrégiben zárta be a fenntartó Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik), mert a végnapjaira már nagyon leromlott színvonalon működő intézményben szegregáció alakult ki: a jobb anyagi helyzetű szülők már rég elvitték a szomszéd települések iskoláiba gyerekeiket, és csak a legszegényebb roma tanulók maradtak.
Horlai Sára szerint a Csobánkai Tanoda és az iskola között nem volt zökkenőmentes a viszony: az iskola riválisként tekintett a tanodára, nem alakult ki partnerség a két oktatási szereplő között. “Ha abban a helyzetben bármilyen helyszínbeli vagy anyagi összefonódás van a tanodánk és az iskola között, akkor a tanodában egyáltalán nem bíztak volna meg sem a diákok, sem a szülők, hiszen a csobánkai iskolában iszonyatosan nagyot csalódtak” – magyarázza Horlai Sára, miért szerencsés bizonyos helyzetekben, ha a tanoda igyekszik az iskolától teljesen független szereplő maradni egy település életében. Ugyanakkor kiemelte: a hatékony működéshez mégis szükség van a gördülékeny együttműködés és jó viszony kialakítására tanoda és iskola között.
A fiatal budapesti önkéntes tapasztalatai szerint sok, hozzájuk járó gyereknél óriási különbség látszik a tanodai és az iskolai viselkedésük között: van, aki a iskolában verekszik, felesel a tanárral, míg a tanodában egy kezesbárány – kedves, mosolygós gyerek. Horlai Sára szerint ez azért van, mert a tanodában kialakul egyfajta bizalmi légkör (pedagógiai fogalom is létezik erre: “safe space”, azaz “biztos hely”), ahol a gyerekek megbíznak a velük dolgozó önkéntesekben, így segítséget is mernek kérni tőlük. Ezzel szemben a rosszul működő csobánkai általános iskolában a diákok ritkán bíztak meg a tanáraikban, Horlai Sára szerint leginkább azért, mert a tanárok sem bíztak meg bennük.
Az idei tanodapályázaton nyertes iskolák 25-ös csoportja nagyon vegyes képet mutat. Egyfelől van köztük sok egyházi fenntartású intézmény, mint például a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Homrogdon és Edelényben működő görögkatolikus általános iskolák, vagy a katolikus egyház által működtetett, kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekekre specializálódott Kolping iskolahálózat tagjai – a Dunántúlon Szekszárdon és Nagybajomon. A nyertesek között van az Iványi Gábor vezette Magyar Evangéliumi Testvérközösség tiszaszentmártoni Wesley Általános Iskolája is.
Több középiskola is sikerrel indult a tanodapályázaton: ilyenek például a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működő Tett Oktatási Nonprofit Közhasznú Kft. két szakképző iskolája Nyíregyházán és Nagykállón.
Az újonnan induló iskolai kötődésű tanodák közül többet is megkerestünk, cikkünk megjelenéséig két intézmény vezetőjétől tudtunk érdemben kérdezni az induló tanodájukról. A katolikus csongrádi Nagyboldogasszony Általános Iskola igazgatója, Tarjányiné Csatári Márta az Abcúgnak elmondta: januártól induló tanodájuk főként az iskolájukba járó kevésbé jó tanulmányi eredményű diákok szakmai orientációját segíti majd – gyárlátogatásokkal, más programokkal a tanodás foglalkozásokon szeretnének nekik kedvet csinálni valamilyen, a városban tanulható szakmához.
Ezen kívül különböző szociális kompetenciák fejlesztése is cél lesz a tanodában: a sárga csekk kitöltésétől az önéletrajz írásig. “Tudom, hogy ez nem a klasszikus értelemben vett tanoda” – mondta az igazgató -, “de úgy látjuk, hogy sok hátrányos helyzetű diákunknak olyan praktikus tudásra van tőlünk szüksége, amit más gyerekek otthon a szüleiktől általában megkapnak” – tette hozzá.
A csongrádi iskolához hasonlóan a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Mándokon is az iskolában indul tanoda, és itt is az intézmény tanárai foglalkoznak majd a gyerekekkel. Az iskola igazgatója, Makai Áron elmondta, az iskola támogatására létrehozott Mándok Iskoláért Közhasznú Alapítvány pályázott tanoda indítására. Az iskolában tanuló diákok 40 százaléka hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű szülők gyereke, a településen mostanáig mégsem működött semmilyen tanodához hasonló hátránykompenzáló szolgáltatás.
(Borítókép: Oktatás egy régebben működő tanodában. Fotó: Magócsi Márton/Abcug.hu)