Tizenegy év kellett hozzá, de végre elkészült. Könnyebb lesz ezután az élet Földesen, a helyiek „nem feszengve, szorongva kelnek fel, mint eddig, hanem önbizalommal, bizakodva indíthatják útnak gyermekeiket”. Ehhez csak annyi kellett, hogy végre megvalósuljon és az emberek szolgálatába álljon – egy zebra. Nem állatkerti.
Nem véletlen, hogy a Debrecentől 34 kilométerre fekvő, négyezres településre eljött Tasó László államtitkár, a térség parlamenti képviselője, Bodó Sándor, hogy átadják a 4805-ös úton áthúzódó alkotást.
A szerkezet meg sem rezdült, hibátlanul működött, nemcsak a felfestés, de a gyalogosok védelmét szolgáló csőkorlát és az árkon átívelő betonátjáró is.
Közútkezelőül persze fenségesebb neve van az egész beruházásnak: a 4805-ös út földesi átkelési szakaszán megvalósult gyalogos átkelőhely.
Négy év alatt megépült a Golden Gate San Franciscóban (80 évvel ezelőtti technológiával), öt év alatt elkészült az Eurasia Tunel, a világ legmélyebben fekvő tenger alatti alagútja Isztambulban.
Földesen 11 év kellett ahhoz, hogy a gondolatból tett, majd zebra legyen.
Pedig nehéz indokoltabb helyet találni a gyalogos átkelőre a település közepén: egyik oldalon a művelődési ház tornateremmel és a felsősök osztálytermeivel, a másikon az általános iskola alsósainak helyet adó épülettel.
„Á, mi már 2002 előtt megfogalmaztuk az igényt" – vetíti még néhány választási ciklussal távolabbi múltba a földesi zebra történetét Péter Imre. A települést 1990-től 12 éven át vezető polgármester szerint azonban a közlekedési felügyelet feltételei miatt (külön villanyoszlop a zebrához) olyan drága lett volna az egész, hogy az nem fért Földes költségvetésébe.
Így a dolog minden év elején, meg választások idején felmerült, a számolgatásokkor meg alá. A 2016-ban a település díszpolgárává választott Péter (egyébként itt volt egy ideig körzeti orvos Csáth Géza, de Földesen született Gál Henrik Európa-bajnok birkózó is) tavaly azt javasolta, váltsanak taktikát.
Mondtam, hogy írjunk már levelet egy kormányzati tényezőnek.
A kormányzati tényező Tasó László, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedésért felelős államtitkára volt, már csak azért is, mert a fideszes politikus 1994-től húsz éven át a közeli Nyíradony polgármestere is volt, így még nagyobb megértéssel viszonyulhatott a kéréshez.
Mindezzel értelmet nyertek a jelenlegi polgármester, Jeneiné dr. Egri Izabella szavai arról, hogy ha Tasó „nem talál nyitott fülekre a mi kérésünkre, akkor most talán nem állnánk itt.”
Nem sokkal azután, hogy a levelet megírták Tasónak, a polgármester egy másik ügyben elment a Magyar Közút Zrt. megyei igazgatójához, aki rögtön azt kérdezte: „A levél ügyében jöttél?”
A történet új tartalommal tölti fel az igazgató, Szoták Zoltán avatáskor elmondott szavait is, amelyek szerint „olyan igény fogalmazódott meg, amelyre nem lehetett nemet mondani”. A projekt végül állami beruházásban valósult meg, az önkormányzatnak nem kellett pénzt adnia hozzá.
Ez nyilván nagyszerű, de akadt olyan helyi fanyalgó, aki szerint talán jobb lenne, ha az önkormányzatok nem küszködnének alulfinanszírozottsággal, és nem kellene egy ilyen beruházással is más segítségére várni.
„Elég lett volna az átadáshoz a polgármester asszony is, de ha akar, az államtitkár úr jöhet még pár zebrát átadni” – mondta a ceremóniát távolabbról néző férfi. A következő átkelő ugyanis egy kilométerrel távolabb van, a 42-es főútnál, azon túl meg, hiába folytatódik a falu, több már nincs is.
„Tele a padlás ígéretekkel, tudja, mi kéne ide? Munkahely. Azok ott a parlamentben, ha kitalálták a közmunkát, kitalálhatnának valami használhatót is” – mondta egy asszony, akinek szavait a közelben álló közmunkások bólogatásai kísérték. Azért jöttek, mert hallani szerették volna az államtitkárt és a polgármester asszonyt, de a rendezvény túloldalára szorulva elsodorta a hangot a teherautók forgalma.
A nettó 50-68 ezer forintért dolgozó közmunkások életét egyébként közvetlenül befolyásolja a zebra. Eddig ugyanis minden reggel 7-től 8-ig ketten irányították a forgalmat, hogy biztonsággal átjuthassanak a kisiskolások.
Nagy felelősség, féltem is tőle
– ismerte be egyikük, bár abban társaival együtt egyetértett, hogy az volt a legbiztonságosabb megoldás, jobb, mint most lesz a zebra, amely felett csak figyelemfelkeltő sárga lámpa villog, de lámpás átkelés nem lesz.
Pedig a forgalom nagy, főként az M35-ös építése miatt ott áthaladó teherautók miatt. A polgármester azonban elmondta: ezután az átkelőnél nem lesz szükség a forgalmat megállító közmunkásokra.
Akiknek így több idejük lesz a parkokban dolgozni, árkot karbantartani, az önkormányzat földjein paprikát betakarítani és a kézműves erővel működő savanyítóban dolgozni.
„Ha munkahelyet nem is tudnak adni, legalább jobb összeköttetés kéne Debrecennel. Több műszakos munkához lehetetlen beérni a menetrend szerinti buszokkal” – dobott egy megvalósíthatóbbnak tűnő javaslatot egy közmunkás. Ezzel alátámasztotta Tasó avatási beszédét, amely szerint bizony, sokféle öröm van: vannak helyek, ahol „a 30-50 milliárdos, csillogó-villogó projekteknek sem örülnek”, meg a százmilliárdos utaknak sem, itt meg annak is, hogy 6,7 millióért megépült egy átkelő. Szavaiból úgy tűnt, az utóbbi hozzáállás volna a követendő.
De az államtitkár azért gyorsan arra is rácáfolt, hogy Magyarország következmények nélküli hely volna. Kétszer is elnézést kért, amiért a zebra ilyen sokáig nem készült el.
Most, hogy Földes egy ilyen, ciklusokon átívelő ígérettel lett szegényebb – és egy zebrával gazdagabb –, a polgármester már abban bízik, hogy kiépül egy elkerülő út, hogy elterelhessék a teherforgalmat. A levelet még nem írta meg.