Meghalt egy 44 éves elítélt a Kozma utcai börtönben múlt pénteken, az esetről a Bors számolt be. A lapnak az elhunyt fia azt mondta, apja összeszólalkozott egy őrrel az eset előtt, ezért elkülönítőbe vitték őt,  de „onnan már nem jött ki élve”.

A halál tényét a Központi Nyomozó Főügyészség megerősítette a lapnak, az ügyészség „hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt rendelt el nyomozást”. Ha valóban az történt, hogy a börtönőr halálra vert egy rabot, nem példátlan. 2009-ben a kaposvári börtönben vert meg úgy egy rabot az egyik őr, hogy később belehalt a bántalmazásba. 

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) sajtóosztálya nem árult el részleteket az ügyről, de azt az Indexnek elmondták, hogy általánosságban mi az eljárás akkor, ha hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás gyanúja miatt nyomozás indul. „Amennyiben az ügyész értesíti az intézetparancsnokot, hogy a személyi állomány tagját gyanúsítottként kihallgatta, akkor az intézet vezetője fegyelmi eljárást rendel el, melyet a büntetőeljárás befejezéséig felfüggeszt. Az eset összes körülményét mérlegelve dönthet az intézetparancsnok arról, hogy a gyanúsított személyi állomány tagját szolgálati beosztásából felfüggeszti” – írták.

„Valamennyi bekövetkezett esemény körülményeit minden esetben részletesen és alaposan kivizsgálja a büntetés-végrehajtás. Amennyiben felmerül a személyi állomány felelőssége, azt mindig fegyelmi, indokolt esetben büntetőjogi felelősségre vonás követi. A napi eligazítások, valamint képzések alkalmával a vizsgálatok tapasztalatait beépítik a munkatársak oktatásába” – írta az Indexnek a BVOP.

Bár a magyarországi börtönökben gyakoriak a verekedések és verések, ritkán fordul elő, hogy ezek halállal végződnek – ellentétben például az Egyesült Államokkal, ahol ez jóval gyakoribb.

Legutóbb 2013 nyarán a gyulai börtönben vertek meg úgy egy rabot a cellatársai, hogy belehalt a sérüléseibe, az eset miatt a börtön igazgatóját ki is rúgták. 2010 szilveszter éjszakáján a váci börtönben egy pedofília miatt elítélt férfit vertek agyon a cellatársai. 2007-ben a tököli fiatalkorúak börtönében gyilkolták meg társukat a rabok, 2005-ben pedig a márianosztrai fegyházban jutott hasonló sorsra egy elítélt.

Érdekes, hogy azt megelőzően halállal végződő verekedés csak 1980-ban fordult elő Magyarországon, ráadásul véletlenül: akkor étkezés közben löktek meg egy rabot, aki olyan szerencsétlenül esett, hogy egy hónap múlva a kórházban meghalt. Más kérdés, hogy a börtönvilágban jártas szakemberek szerint a szocialista érában is több ilyen eset történhetett, legfeljebb nem került nyilvánosságra. 

A mostani esetről egyelőre csak annyit tudni, hogy november 12-én történt, a 44 éves áldozat 2011-ben került börtönbe rablás miatt, már csak négy éve volt hátra. Az áldozat fia a Borsnak azt mondta, hogy már le is tartóztatták az apját agyonverő őröket, de ezt hivatalosan nem erősítette meg sem a börtön, sem az ügyészség. 

„A Helsinki Bizottság 20 éve látogat rendőri fogdákat és börtönöket. Tapasztalatunk szerint akik bántalmazásról számolnak be nekünk, azoknak a fogvatartottaknak csak csekély része tesz feljelentést, mondván, »nem akarok magamnak nagyobb bajt«. Tavaly 54 olyan írásbeli jelzés érkezett hozzánk, hogy valakit egyenruhások bántalmaztak. Közülük 22 fogvatartott volt, de köztük olyanok is, akiket a panasz szerint rendőrök vertek meg. Idén eddig 31 ilyen panasz érkezett, közülük 8 levél büntetés-végrehajtási intézetből" – mondta az Indexnek Tóth Balázs, a Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője. A hivatalos magyarázat szerint ezek az ügyek nehezen bizonyíthatók, amiben van is igazság. És a feljelentőket motiválhatja a rendőrrel, fogdaőrrel szembeni bosszú is, ami szintén előfordulhat. Csakhogy más, szintén magas látenciájú, nehezen bizonyítható és sokszor szintén bosszú motiválta bűncselekmények, pl. ügyvédi visszaélés vagy hozzátartozó sérelmére elkövetett testi sértés gyanúja miatt indított nyomozásokban 20, illetve 67 százalékban születik vádirat. 

A börtönőröknek lejt a pálya?

Ha rendőrt vagy börtönőrt jelentenek fel bántalmazás miatt, akkor csak ritkán emelnek vádat az ügyben – legalábbis ezt állítja a Magyar Helsinki Bizottság, amely két évvel ezelőtt egy kutatást is készített a témában. 2008 óta nem volt olyan év, hogy ez az arány 5 százalék felett lett volna, letöltendő szabadságvesztés büntetést pedig „szökőévenként” szab ki a bíróság. Mindeközben  a hivatalos személy elleni erőszak miatt tett feljelentéseknek a kétharmadában vádat emelnek, és ezeknek a büntetőperek átlagosan 72 százalékában felfüggesztett vagy végrehajtandó szabadságvesztéssel büntetik az elkövetőt. 

A kutatás megállapította azt is, hogy évről évre több a feljelentés. A legkevesebb feljelentést 1990-ben tették (362), a rá következő évben ez a szám 734-re nőtt, majd a kétezres évekig 760 és 880 között mozgott. „A kétezres évek elejétől megfigyelhető csökkenés után a bántalmazásról szóló feljelentések száma 2006-ban ismét növekedni kezdett, napjainkban 900–1000 körül van évente. Alappal feltételezhetjük, hogy a valóságban a bántalmazások száma magasabb, mint a feljelentések száma, ugyanakkor a trendeket valószínűsíthetően megfelelően jelzik ezek az adatok” – olvasható a kutatási anyagban. 

2010 és 2015 között 5676 esetben indult büntetőeljárás bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt, ebből mindössze 184 esetben emeltek vádat.

„Vizsgálatunk úgy találta, ahhoz képest, hogy nagy figyelmet igényelnének ezek az ügyek, az ügyészek sokszor elmulasztják a legalapvetőbb nyomozati cselekményeket is. Múlt héten ítéletek szabadságvesztésre három hatvani rendőrt, akik bántalmazták a Helsinki Bizottság ügyfeleit. Csakhogy a vádat nem az ügyész képviselte, hanem maguk a sértettek. Azért volt szükség pótmagánvádra, mert az ügyészség korábban nem találta elég erősnek a bizonyítékokat, például az egyik sértett bordatörését bizonyító orvosi látleletet” – magyarázta Tóth. 

A Kozma utcai börtön egyébként már fizetett kártérítést is egy bántalmazásos ügyben. 2009 nyarán egy őrmester a fegyelmi zárkában megrugdosta és többször megütött egy elítéltet. Az ügy több szempontból is érdekes volt. Egyrészt a börtönőr körletvezető volt, akit egyebek mellett a fogvatartottak testi épségének védelme miatt alkalmaznak. Másrészt amikor az őrmester megverte az elítéltet, csak ketten voltak a zárkában, tehát tanú nem volt, a börtönőr pedig tagadott. A bizonyítékok mégis arról győzték meg a bíróságot, hogy az elítéltnek van igaza. A börtönőrt végül jogerősen lefokozták és egy év börtönre ítélték, amit háromévi próbaidőre függesztettek. A börtön nem ismerte el a felelősségét, ezért a sértett kártérítési pert indított, amit aztán meg is nyert, így végül az intézmény 1,2 millió forintot fizetett neki.

A Büntetés-végrehajtási Szervezet tavalyi évkönyve is foglalkozik ezzel a témával. A könyvben azt írták, hogy tavaly az újonnan létrehozott panasziroda összesen 94 db beadványt fogadott. A legtöbben a kapcsolattartásra, az átszállításra, az egészségügyi ellátásra, vélelmezett bántalmazásra, a fogvatartási körülményekre, a személyi állomány etikátlan eljárására panaszkodtak. A bv. a panaszok kivizsgálása után úgy látta, hogy a beadványok 19 százaléka megalapozott, a többi nem. 

A bv. szerint a személyi állomány „bűnügyi és fegyelmi helyzete” folyamatosan javul. Szerintük ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tavalyi évben 350 büntetőügy indult (az előző évi, 440 esethez képest ez ugye kevesebb) és az eljárások 25 százaléka már a nyomozás alatt megszűnt. „Katonai bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt 163 eljárás indult, a fogvatartás törvényességét sértő bűncselekmények (hivatali visszaélés, vesztegetés, bántalmazás hivatalos eljárásban, jogellenes fogvatartás gyanúja) miatt indult ügyek száma 164, a szolgálattal össze nem függő ügyek száma 23 volt” – olvasható a már említett évkönyvben.

És mi lesz az elítélt börtönőrökkel?

Ha elítélnek egy börtönőrt, de nem letöltendő börtönre, akkor akár még dolgozhat is tovább a börtönben – 2012 óta ugyanis a belügyminiszternek joga van arra, hogy a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt dolgozó tovább szolgáljon. Persze ezt az illetőnek kérelmeznie kell. A Helsinki Bizottság adatai szerint az elmúlt három évben 29 kérelemből 16 esetben engedélyezte is ezt a miniszter. 

De a Helsinki Bizottság szerint az utóbbi években az erőszakkal kapcsolatos beszámolók, amelyeket a fogvatartottak négyszemközti beszélgetéseken mondanak el, inkább javuló összképet mutatnak. „Vannak intézetek, ahol semmilyen panasz nincs, de az ok nélküli vagy túlzott erőszakról szóló történetek is ritkábbak, de nem példátlanok. Legutóbb a márianosztrai intézetről készült jelentés számolt be arról, hogy több fogvatartotti panasz érkezett bántalmazásról, megalázásról – magyarázta Tóth Balázs, aki szerint a fogvatartottak közötti problémák inkább jellemzőek. – A rossz börtönkörülmények melegágyai az erőszaknak. Hazánkban súlyos gondot jelent a börtönzsúfoltság, amely nem csak a fogvatartottakat, de a börtönszemélyzetet is sújtja, frusztrálja.”