Az Országgyűlés ma négy új alkotmánybírót választott, így decembertől a testület ismét teljes létszámmal, 15 taggal működik. A képviselők arról is döntöttek, hogy az Alkotmánybíróság (AB) elnöke mától az elnöki jogköröket Paczolay Péter távozása óta ideiglenesen gyakorló alelnök, Sulyok Tamás legyen.
Az új alkotmánybírók érkezése több szempontból is rendhagyó. A 11, kizárólag a mostani kormánykoalíció pártjai által, 2010 óta jelölt és megválasztott tag mellé most először érkeznek olyan bírók, akiknek a jelölését az ellenzék egy része is támogatta. Ez azért volt megkerülhetetlen, mert a koalíciónak 2015 óta nincs meg az alkotmánybírók megválasztásához is szükséges kétharmados parlamenti többsége.
A Fidesz az LMP-vel kötött alkut, amit a többi ellenzéki párt erősen bírált. Sőt, az MSZP az utolsó pillanatban megpróbálta megakadályozni a négy kiválasztott személy jelölését. Az eseti jelölőbizottság szocialista tagja, Tóth Bertalan frakcióvezető múlt csütörtökön, még a jelölésről szóló döntések előtt lemondott bizottsági tagságáról, és ezzel a testület létszáma a törvényben előírt kilencről nyolc főre csökkent.
Az MSZP próbálkozása azonban, bár a törvény betűjét tekintve igazuk van, kudarcra volt ítélve. Nincs ugyanis olyan jogi fórum, ahol közjogi érvénytelenség miatt meg lehetne támadni a parlamenti bizottságok eseti döntéseit. A Fidesz ennek tudatában magabiztosan léphetett fel: Gulyás Gergely frakcióvezető-helyettes az Indexnek nyilatkozva megmosolyogta a szocialisták obstrukciós próbálkozását, Kövér László házelnök pedig még a szót is megvonta hétfőn Tóthtól, amikor a plenáris ülésen a mai szavazás elhalasztását próbálta kezdeményezni.
A többi ellenzéki párt szerette volna, ha az alkotmánybírókról szóló alkuba őket is bevonják, azonban a korábbi tárgyalási fordulókban nem sikerült közös kompromisszumra jutni, ezért a Fidesz most ősszel csak az LMP felé nyitott. Az LMP korábban azt hangsúlyozta, hogy kizárólag szakmailag elfogadható, többpárti jelölteket hajlandó támogatni. Most mégis belementek egy kétpárti megállapodásba, sőt, ahhoz is asszisztáltak, hogy kizárólag konzervatív szemléletű alkotmánybírókkal bővüljön a testület.
Az LMP által kötött alku legfontosabb politikai következménye, hogy erősödött az Alkotmánybíróság legitimációja. Az AB függetlensége azonban a mai bővüléstől nem áll helyre, továbbra is kényelmes többségben lesznek a kizárólag a kormánypártok által választott és azon belül – az eddigi döntéseikből leszűrhetően – a fontos ügyekben a kormányoldalhoz maximálisan lojális alkotmánybírók. Ezért valójában érthetetlen, hogy az LMP-t milyen vélt politikai érdek vezérelte.
Amikor hétfőn a parlament igazságügyi bizottsága meghallgatta az alkotmánybíró-jelölteket, egyikük, a négyük közül egyébként messze legfelkészültebbnek tűnő Schanda Balázs érdekes utalást tett, amit akkor nem is értettem. Arról beszélt, hogy szerinte az AB legfontosabb feladata, hogy kimunkálja az alaptörvény ember-fogalmát.
A Pázmányon tanító Schandát jelölésekor azzal támadták, hogy túl szoros a kapcsolata a katolikus egyházzal, Erdő Péter bíboros bizalmasa, és a katolikusok delegáltjaként részt vett a Fidesznek nem kedves egyházak jogfosztását hozó 2011-es egyházügyi törvény előkészítésében. Ez utóbbi vád egyébként alaptalan, Schanda egy korábbi, az egyházak között nem differenciáló verzióban működött közre.
Ahogy arra a bizottsági meghallgatásról szóló cikk után több olvasó is felhívta a figyelmem, Schanda kijelentését nem olyan nehéz megfejteni azoknak, akik ismerik a munkásságát. A Magyar Kurír katolikus portálnak 2011-ben rövid kommentárt írt a készülő alaptörvényhez, onnan származik az idézet (kiemelés tőlem):
„Kétségkívül a legalapvetőbb kérdés az élethez való jog, az életvédelem megfogalmazása. Úgy tűnik, az új alkotmány az élethez való jog összefüggésében külön említené, hogy a magzati életet is védi. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a magzati élet védelme a jelenlegi alkotmányból is levezethető, ahogy ezt az Alkotmánybíróság 1991-ben meg is tette. Ugyanakkor mind az alkotmánybírósági határozatok, mind a magzati élet védelméről szóló törvény többnyire következetesen magzati életről szólnak, míg valójában emberi életről van szó. A decemberi koncepció a fogantatással kezdődő emberi életet részesítette volna védelemben, ehhez képest a magzatvédelem nevesítése visszalépés.”
Schanda, aki egyébként a bizottsági meghallgatásán bemutatkozásakor azt is meglehetősen nyilvánvalóvá tette, hogy nem támogatja a melegházasságot, az emberfogalom kimunkálásának felvetésével feltehetőleg arra utalt, hogy az AB-nek újra kéne gondolnia, hogy megfelel-e az alaptörvénynek a jelenlegi, viszonylag liberális abortuszszabályozás.
Ugyanakkor épp az idézett cikkből az is kiderül, hogy bár a hatályos szabályozást inkoherensnek tartja, nem feltétlenül a szigorítás híve:
„Más kérdés, hogy adott társadalmi közfelfogás mellett indokolt-e a magzatelhajtás szélesebb körben történő büntetése, a közjót szolgálná-e a büntetés, vagy a büntetéssel való fenyegetés. Ugyanakkor a jogrendszer belső összhangjának megteremtése indokolttá tenné a jogellenesség és a büntethetőség határainak újragondolását. A »jogellenes, de nem büntethető«-formula, mely Németországban működik, koherensebb szabályozás lenne nálunk is – a jelenlegi alkotmányos rendelkezések mellett is.”
Borítókép: Huszti István / Index