A Jobbik és Fidel Castro volt a kormány fő céltáblája a parlament hétfői ülésén. Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára napirend előtt legalábbis rendesen kiosztotta Vona Gáborékat, a hétvégén meghalt egykori kubai vezetőt, illetve a rá romantikusan emlékező baloldaliakat.
A Jobbik nevében a szóvivő, Mirkóczki Ádám napirend előtt a quaestoros Tarsoly Csabát a kormány bűntársának nevezte. Továbbá ismét előhozta a letelepedési kötvények ügyét, és megismételte: azt pártja nem gazdasági, hanem biztonságpolitikai kérdésnek tartja.
Mirkóczki azt mondta, szerinte a Fidesz annyira ragaszkodik a „piszkos pénzhez”, hogy ha Merkel és Juncker kvóta alapján letelepedési kötvényeket vásárolna a menekülteknek, a kormánypártiak azt már örömmel fogadnák. „Küzdenek a bevándorlók, kvóták ellen, de ha pénzük van, jöhetnek” – foglalta össze Mirkóczki.
Erre reagált Dömötör Csaba úgy, hogy ez a letelepedési kötvényezés csak arra utal, hogy a „Jobbik továbbra is keresi önmagát”, keresi a kifogást, miért nem támogatja az alkotmánymódosítást. Dömötör válaszában annyi újdonság volt, hogy vehemensen ismételgette, a Jobbik immár a baloldallal van. Ilyeneket mondott Dömötör:
A parlamenti szabályok alapján erre nem reagálhatott egy jobbikos sem. A Jobbik–kormány csatát azonban megelőzte egy KDNP–kormány hozzászólás, amely Fidel Castróról szólt.
Először a KDNP-s Rétvári Bence jelezte rosszallását, hogy milyen sok baloldali méltatta Fidel Castrót a halála után, pedig Castro „óriási kegyetlenséget követett el”. „Hány Havas Szófia van még az MSZP-ben?” – tette fel a kérdést, majd Justin Trudeau kanadai kormányfőt, Jean-Claude Junckert, Barack Obamát, Horváth Csabát és Gréczy Zsoltot ostorozta. Ők ugyanis nem kemény hangon, hanem romantikával, megengedően emlékeztek a volt kubai vezetőről.
Dömötör Csaba erre válaszként közölte a magyar kormány álláspontját:
Fidel Castro nem hős, hanem vérben tocsogó diktátor.
Majd ő is ostorozta a megengedőbb politikusat. A baloldali politikustársai felé fordulva pedig azt mondta, hogy „ha önök irányadónak tekintik ezt a nyilatkozatot, mást gondolunk a szabadságról és demokráciáról”. A parlamenti szabályok szerint erre nem reagálhatott egyetlen ellenzéki sem.