Főként történelmi és filozófiai kontextusba helyezte Magyarország és Európa jövőjét Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Diaszpóra Tanács budapesti ülésén. A kormányfő a majdnem háromnegyed órás beszéde sok olyan elemet tartalmazott, amelyet már korábban is megfogalmazott. Össze azonban eddig még nem beszélt arról, hogy mennyire szorosan összefügg a magyarság jövője a brexittel és Donald Trump győzelmével.
Orbán a világban szétszórtságban élő magyarság szervezeteit tömörítő tanács tagjai előtt azt mondta, hogy a következő öt évben Magyarország folyamatos erősödésével lehet számolni. Ez azért jó hír a diaszpórában élőknek, mert "gyenge anyaország nem tud jó diaszpórapolitikát sem folytatni, csak az, amelyik erősödik".
Orbán szerint a friss munkanélküliségi adatok azt mutatják, Magyarország közel van a teljes foglalkoztatottsághoz. Az elmúlt évek magyar gazdasági, társadalmi eredményeit úgy kommentálta: "fekete bárányok voltunk, és éppen ezért sikertörténet a mienk".
Ezek után tért rá Orbán a világpolitikai történésekre: szerinte a brexit és az amerikai elnökválasztás eredménye egy új korszakot nyithat, és alátámasztják azt a magyar értelmezést, hogy "nem egyszerűen csak egymás után telnek a napjaink, hanem egy a világ korábbi formájától távolodó időszak közepette éljük az életünket".
A brexitről azt is mondta, az egy válasz volt a "demokráciakérdésre", arra, hogy sikerül-e ismét átfedésbe hozni a népakaratot és a politikai elit döntéseit.
A brexit mellett hasonló politikai változást hozhat a közelgő olasz népszavazás, az osztrák elnökválasztás, a holland parlamenti választás és a francia elnökválasztás is.
A kormányfő ismét bírálta a politikai korrektséget, amely miatt "korlátozva voltunk". Orbán konkrét példákat is sorolt:
Ezért úgy értékelte, hogy a politikai korrektség mint beszédmód a szellemi elnyomás egyik legnyilvánvalóbb eszköze volt. Hozzátette, reméli, hogy ennek "az amerikai lábát sikerült kiütni", de "Európában még vannak gondjaink", ám "itt is küszöbön állnak változások", és "a liberal non-democracy helyett végre visszatérhetünk a demokráciához".
Az amerikai elnökválasztás azt is világossá tette, hogy a demokráciaexport "primitív gondolatára" épülő külpolitika korszaka lezárulhat - mondta.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a magyar és az európai történelemből fakadóan "mindig az az első gondolatunk, hogy milyen veszély fenyeget most éppen bennünket". Jelezte ugyanakkor, hogy a veszélyek mértéke az elmúlt két évtizedben jelentősen csökkent, hiszen Magyarország több fontos közösségnek is tagja lett.
Ilyen például a NATO-tagság, amely a katonai biztonság ma elérhető legmagasabb szintjét garantálja, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországnak ne lenne szüksége saját hadseregre. A "szomszédságunkban" zajló haderő-fejlesztési programokból is látható ugyanis:
a következő néhány év egyik fontos feladata, hogy Magyarország ne maradjon le a térség többi hadseregének ütőerejétől,
és itt is legyen egy olyan biztonsági fejlesztés, amely a magyar hadsereget komolyan vehetővé és tényleges erőkifejtésre alkalmassá teszi.
Orbán beszélt az EU bővítéséről is: szerinte Szerbia, Montenegró és Macedónia felvétele az unióba magyar nemzeti és összeurópai érdek. Kiemelte: újabb és újabb erőforrásokra van szükség, és újabb bővítés nélkül az unió nem tudja magát megújítani.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy erre "az esély ma nem túl jó", az EU-ban "bővítési fáradtságnak" nevezik azt az állapotot, amikor leginkább befejeznék az unió folyamatos "alakítgatását", arra az ösztönre hallgatva, hogy először mentsék meg azt, ami már megvan, ahelyett, hogy állandóan bővítenek. Ez - mondta a kormányfő - logikus gondolatnak tűnik, de a politikában ez esetben nem érvényes.
Orbán a szomszédságpolitikáról azt mondta, Magyarországnak elemi érdeknek nevezte, hogy a V4-ek minden tagjának pozíciója megerősödjön. A V4-ekkel olyan közösséget találtak, amelyben bizalom van, dinamika, erő, és amely Európa gazdasági növekedésének a javát adja az elkövetkező időszakban. Ezzel Magyarország gazdasági sikereinek külső környezete létrejött - mutatott rá Orbán Viktor.
Azt is mondta, hogy
Közép-Európának az Árpád-házi királyok, de legalábbis Mátyás király óta nem volt akkora befolyása európai ügyekre, mint most,
amikor a visegrádi országok közösen képviselik stratégiai érdekeiket az EU-ban.
Megemlítette az ukrán-magyar kapcsolatokat is, amelyek "felívelő pályára" állhatnak, a szerb-magyar kapcsolatokról pedig úgy nyilatkozott: régen voltak olyan kiegyensúlyozottak, ha egyáltalán voltak valaha is, mint most.