Nem egy szokványos alaphelyzet, ha egy zömmel hátrányos helyzetű romák lakta kis faluban működik egy gimnázium, és sok jó sem szokott kisülni abból, ha szegregált környezetben tanul együtt 80, általános iskolás korából komoly tanulási nehézségeket magával cipelő diák. Az alsószentmártoni A Tan Kapuja Buddhista Gimnázium azonban másképp látja saját szerepét a település és környéke életében: olyan fiatalokért működnek, akik nélkülük gondolni sem mernének az érettségire. Az Abcúg riportja.
Csapatnyi kamasz cigizik és röhögcsél az alsószentmártoni A Tan Kapuja Buddhista Gimnázium kívülről inkább nagyobb családi háznak látszó épülete előtt – éppen óraközi szünetüket töltik, mikor megérkezünk riportunk helyszínére. Majd megszólal a csengő, a csapat pedig betódul az iskolaépületbe, ami belülről sem a hagyományos látványt nyújtja: a négy tanterem egy kertre néző üvegfalú folyosóról nyílik, a kissé elkülönülő tanári és igazgatói részleg otthonos, galériás-falépcsős kialakítása pedig távol áll a rettegett tanáriszoba képétől.
Először az igazgatóiba ülünk be, a Buddha-szobor és az előtte égő füstölő melletti rattan fotelbe.
Sok kérdéssel érkeztünk, mert nem mindennapi helyzet, hogy egy 1200 fős, zömmel hátrányos helyzetű romák lakta faluban gimnázium működjön, miközben az általános iskola már évek óta bezárt, a településen 98 százalékos a munkanélküliség, az aktív korúak és az idősek nagy részének pedig nincsen többje 8 általánosnál és pár középiskolai osztálynál. Egy ilyen helyen csak nagyon kevés szülő engedheti meg magának, hogy gyerekét 18 vagy akár 23 éves koráig iskoláztassa, pedig egy gimnázium után, nem árt még minimum 1-2 évet szakmatanulással tölteni, ha betanított munkánál többet akar az ember.
Az is kérdéses, van-e értelme, szabad-e középiskolát nyitni egy olyan elszigetelt helyen, mint Alsószentmárton, ahelyett, hogy az itteni és környékbeli fiatalok elszigeteltségét azzal csökkentenék, hogy a sokkal több lehetőséggel kecsegtető városokban való továbbtanulásra ösztönzik őket? Különben is: fel tudja-e venni a versenyt a városi gimnáziumokkal egy falusi iskola?
A Tan Kapuja Buddhista Gimnázium vezetése teljesen másképp írja le az iskola szerepét Alsószentmárton és a régió életében, mint azt kívülről látják: az iskolát gyakran éri a kritika, miszerint egy szegregált kistelepülésen működő intézményként csak erősíti az alsószentmártoniak elszigetelődését.
Szalai Gyula, az iskolát fenntartó A Tan Kapuja Buddhista Egyház Közoktatási Bizottságának vezetője azonban úgy látja: az, hogy Alsószentmártont szinte kizárólag beás cigányok lakják, összetett gazdasági és társadalmi folyamatok eredménye, az egykor itt élő nem roma népcsoport, a sokácok elvándorlása organikus része a település fejlődésének, és nem értelmezhető kizárólag negatív folyamatként, ezért nem jó szó rá a szegregáció sem. Alsószentmártonban a sokacok elvándorlása együtt járt a helyi, már régóta Alsószentmárton peremén élő cigányság felemelkedésével, ami pedig egy kifejezetten pozitív folyamat – vélekedik.
“Az iskolánknak nem feladata, hogy a faluban kialakult helyzettel bármit is kezdjen. Az a dolgunk, hogy a település igyekvő lakóinak tanulási, így kitörési lehetőséget biztosítsunk” – magyarázza Szalai, miért nem értelmezhető számára az iskolájukat gyakran érő kritika.
A Tan Kapuja Gimnázium 2004 óta működik Alsószentmártonban, idén érettségizik náluk tehát a 13. évfolyam. Nappali tagozatos gimnáziumi képzésre jelenleg 82 diák jár Alsószentmártonba, de esti tagozaton felnőtteknek, vagy munkát vállalni kényszerülő, a 16 éves tankötelezettségi korhatárnál idősebb fiataloknak is szerveznek középiskolai képzést. Ez Alsószentmártonon kívül még a régióban Komlón, Kákicson és Pécsett elérhető, jelenleg 300-an vesznek részt benne.
Egy “második esély” típusú iskolában járunk, ahol a középfokú oktatásból kimaradt, tanköteles koron túli, legtöbbször hátrányos helyzetű fiatalok középfokú tanulmányokba való visszavezetése, és végül piacképes szakmához segítése a cél.
Számos diák érkezik a környék általános iskoláiból komoly készséghiányokkal, egyik fontos feladatunk, hogy a nálunk töltött évek alatt ezek jelentősen csökkenjenek, megszűnjenek
– magyarázza Sinkovics Ádám, magyar-filozófia szakos tanár, miközben irodalom óráján tableten követjük vele, ki hol tart az Ember tragédiája power point prezentációs összefoglalásában. Az, hogy a srácok az iskolában megtanulnak bánni az érintőképernyős okos-kütyükkel, Sinkovics szerint fejleszti a kreativitást, a digitális kompetenciákat, és az önálló tanulás készségét, emellett pedig kritikus internet-használatra is tanít. Órai jegyzeteik mellett a srácok most is használhatják a Google-t a tragédia színjeinek illusztrálásához, idézetkereséshez.
Sinkovics és az iskola többi, zömmel fiatal tanára nem erőlteti a feleltetést és a röpdolgozatot, a Tan Kapuja Gimnázium ugyanis speciális rendben szervezi az oktatást. A leadott anyag nem tér el a kerettantervtől, a tanév rendjét azonban negyedéves tanítási időszakokra és az ezeket követő egy hetes vizsgaidőszakra osztja az iskola.
“A hátrányos helyzetű cigány tanulóknak sokkal rosszabb élményei vannak a dolgozatokkal, órai felelésekkel kapcsolatban, mint nem roma társaiknak. Nagy bennük a megfelelési kényszer, sokkal nagyobb elvárásokat éreznek magukkal szemben, és a stressz miatt rosszabbul teljesítenek” – magyarázza már az iskola igazgatója, Harmat Mária. “De amikor megadjuk nekik a lehetőséget, hogy nyugodtan felkészüljenek arra, mi vár rájuk vizsgaszituációban, mi lesz a számonkérés anyaga, gyakorlunk velük vizsgafeladatokat, a vizsgastressz kevésbé lesz negatív hatással a tanulói teljesítményre” – mondja.
Harmat Mária szerint a speciális tanrend, és emellett a diákokkal végzett egyéni fejlesztő munka – és az ehhez kapcsolódó mentorrendszer és iskolapszichológusi szolgálat – a kulcsa annak, hogy komoly tanulási nehézségekkel küszködő diákok sikeres érettségit képesek tenni a 4 év végén. “Hiba volna lebecsülni minket, mint kis, falusi iskolát, hiszen épp az alacsony tanulólétszám garantálja, hogy mindenkire egyénileg is oda tudjunk figyelni.”
A 12. osztályos Józsi látogatásunk napján a második napját tölti a buddhista gimnáziumban. A fiú a megye egyik legjobb gimnáziumából került át az alsószentmártoni iskolába, mert bár osztálytársaival jól kijött, a korábbi iskolája nem támogatta, hogy a tehetséges gitáros fiú részt vegyen a Snétberger Zenei Tehetség Központ ösztöndíjprogramjában. Józsinak szülei ajánlották a Tan Kapuját, ők ugyanis az esti tagozaton szintén ebben az intézményben készülnek érettségizni.
“Az első nap a legfurcsább az volt nekem, hogy az új osztálytársaim matek órán csendben ültek a helyükön és csinálták a kiosztott feladatot” – mondja a fiú nevetve, de aztán hozzáteszi: a régi iskolájához képest ez tényleg nagy kontraszt volt: “ott a tanár nem főszereplő, csak egy díszlet volt sok órán” abszolút nem figyeltek rá a diákok.
Józsi egyébként zenei pályára készül, Budapesten szeretne tovább tanulni. Hozzá hasonlóan nem a megyében tervezi életét osztálytársa, a Pécsről ide járó Lili sem, aki fodrásztanfolyamra jelentkezik majd érettségi után, és ha minden jól megy, Ausztriában dolgozó szüleihez költözik majd ki, ha kitanulta a szakmát.
Az iskola helyi, alsószentmártoni diákjai azonban egész más helyzetben vannak, mint az ide járó, de városi fiatalok. Ők ugyanis egy sokkal zártabb, behatároltabb világban élnek, amiből nagyon nehéz kilépni. Ott van például a 11. osztályos Dani, aki eredetileg a pécsi Gandhi Gimnáziumban szeretett volna tovább tanulni, ám szülei túlságosan féltették az alsószentmártoni fiút, és inkább az alsószentmártoni gimnáziumba íratták be őt.
Dani informatikából és matematikából igazán jó, informatikai vonalon is szeretne tovább tanulni majd elhelyezkedni. Ha sikerülni fog neki, az óriási eredmény lesz, ugyanis Dani, és minden alsószentmártoni fiatal, nehezített pályán indul neki az életnek egy olyan faluból, ami “újratermeli a szegénységet” – fogalmaz Harmat Mária. Mint mondja, elég nagy visszahúzó erővel kell megküzdeniük a pedagógiai munkájuk során, ami a településen tapasztalható mélyszegénységből és pénztelenségből ered.
“Hiába mondjuk, hogy a tanulás az egyetlen kiút a nyomorult helyzetből, ezeknek a fiataloknak ez nem mindig bizonyíték, mert lehet, hogy a segélyből vagy a közmunkabérből pillanatnyilag sokkal több pénze lehet, mintha tanulna”
– magyarázza Harmat Mária, miért nagy minden igyekezetük ellenére a lemorzsolódás. Szerinte azt kellene elérni, “hogy ne érje meg az iskola ellen dönteni a szülőknek”. Ehhez viszont az kell, hogy felnevelkedjen egy olyan szülőgeneráció, akik maguk is tanultak és előbbre jutottak vele – akik számára nem a 8. osztályból ballagó, hanem az érettségiző gyerekük jelent indokot családi népünnepély rendezésére. “Ehhez igyekszünk minden segítséget megadni, de amíg az iskoláztatási támogatás összege nem lesz versenyképes legalább a kapható segélyek összegével, addig egy mélyszegénységben élő család inkább a magasabb “jövedelemszerzés” irányába fog dönteni, az iskola és a tanulás kárára.” – mondja az igazgató.
Harmat Mária szerint az iskolájuk létjogosultságát az adja, hogy a környező falvakban és Alsószentmártonon sok gyereknek az egyetlen lehetőséget jelenti a továbbtanulásra. “Olyan diákok járnak ide, akiknek szülei saját erőből nem tudnák megoldani, hogy városi gimnáziumba vagy szakközépiskolába járathassák gyerekeiket, például, mert nem tudnák finanszírozni a bérlet, a tanszerek, vagy éppen a szakmatanuláshoz szükséges felszerelés költségét”. Ezeket a Tan Kapuja biztosítja a diákjainak, a tornafelszerelésüket meg például a fenntartó egyháztól kapják. “Ilyen gesztusokat egy sima középiskola csak nagyon ritkán tesz meg, pedig nagyon sok múlik rajtuk” – teszi hozzá Harmat Mária.
Az iskola igyekszik a továbbtanulásban is segíteni a náluk végzett diákokat. Ezt hívják utógondozásnak, és benne foglaltatik az utazási támogatás, a tanszertámogatás, de van rá példa, hogy a szakképzésben résztvevők gyakorlati tárgyaihoz szükséges eszközöket finanszírozza meg volt diákjainak az iskola, mint ahogy azt nemrégiben tették egy fodrásztanuló esetében. 80 ezer forint értékben vásároltak be neki a gyakorlati tárgyakhoz.
Indulása óta összesen majdnem 400 tanuló szerzett sikeres érettségit A Tan Kapuja Buddhista Gimnáziumban, akik közül aztán többen tovább is tanultak – ki érettségi után azonnal, ki évekkel később. Az iskolában végzett diákok között van több rendőr, számviteli ügyintéző, hegesztő, autószerelő, fodrász, pék és csecsemőgondozó is, de főiskolára, egyetemre is jutott már be itt érettségiző diák: romológusok, diplomás ápolók tablóképei láthatók a büszkeségfalon, és az alsószentmártoni óvoda óvónője is itt végzett.
Azzal azonban még a Tan Kapuja Gimnáziumnak sem sikerült mit kezdenie, hogy hiába szerez valaki érettségit és tanul még utána szakmát, ha abban szeretne dolgozni, kénytelen elköltözni a vidékről, különben jó eséllyel a munkanélküliek vagy a közmunkások táborát erősíti majd. Alsószentmártonban és a környéken ugyanis óriási a munkanélküliség: az önkormányzat tájékoztatása szerint a faluban az aktív korúak 98%-át érinti – ennek a csoportnak a jelentős részét, szám szerint 228 főt közmunkában foglalkoztat az önkormányzat.
Bár az alsószentmártoni fiatalok többsége az iskola elvégzése után még ilyen rossz kilátások mellett is a településen marad, akik viszont elmennek, azok jellemzően nagyon messzire mennek: Angliába, Kanadába, Németországba. Néhány napja épp azért íratnak ki egy 16 éves fiút az iskolából, mert Angliában dolgozó nővére után megy – pénzt akar keresni. Harmat Mária szerint, ha egy család valamelyik tagja kijut egy nyugati országba, előbb-utóbb viszi magával a többieket.
A cikk szerzője Neuberger Eszter.