Az elmúlt évek leghidegebb hétvégéje volt Nógrád megye északi részén. A szombat -24 fokkal indult Salgótarján közelében, Hetesen és Karancslapujtőn. A pár nap kemény fagy azonban csak kis kellemetlenség ahhoz képest, amit egy átlagos fűtési szezon is jelenthet ott, ahol a háztartások többsége tűzifával fűt. Ezen a területen ugyanis brutális rezsiharc folyik, amelyet a szolgáltatók, azaz a fakitermelők nyernek.
„Ígérem, senki sem fog megfagyni” – mondta katonás hangon Karancslapujtő polgármestere, mint aki csatarendbe állította hadait tél tábornok szombat reggeli, mínusz 24 fokos támadása ellen.
A vízaknákat ellenőrizték, a szigetelést biztosították, hogy a vízellátás zavartalan legyen, a polgárőrök járják a települést, nehogy a kocsmák valamelyik törzsvendége az út szélén maradjon éjszakára vagy az idős lakók közül bárki fűtés nélkül aludjon el – sorolta a feladatokat Baksa Sándor.
A 700 háztartásból álló, 2860 fős településen 1990 óta alpolgármesterként, bő két éve polgármesterként dolgozó gazdálkodó által irányított önkormányzat már kiosztotta a szociális rászorultság alapján igényelhető tűzifát is, így a leghidegebb napokra senki nem marad tüzelő nélkül.
Karancslapujtő 126 köbméter csertölgyre, akácra elegendő, csaknem kétmillió forintot kapott a Belügyminisztériumtól. Igaz, a meghatározott pontrendszer alapján ennek a duplája járt volna, de ennyi jutott. A köbméterenként 15 500 forintos árat azonban már a településnek kellett kiegészítenie 18 ezer forintra, hogy a fa az erdőgazdaságtól el is jusson a lakókhoz, akiknek azért még így is marad munkájuk: a méteres fákat már nekik kell még kisebbre fűrészelniük. Ezt vagy elvégzik maguk, vagy köbméterenként kétezer forintért megbíznak vele valakit.
Egy köbméter fa egy kisebb házban is legfeljebb egy hónapra elég, de a kiosztott szociális tűzifán kívül Karancslapujtőn három éve a fűtésszezon elején még készpénzzel is támogatják a háztartásokat. 18 év alatt minden gyerekenként ötezer forintot, hetven év felett hétezer forintot osztanak ki, jövedelmi viszonyoktól függetlenül.
Erre azért van pénz, mert a település felelősen gazdálkodott, jutalmakat szinte nem osztott, fenntarthatatlan hitelt nem vállalt – mondta Baksa. Az iskolafelújításra, óvodára költött egymilliárd forintból maradt ugyan még 80 millió forint hitel, amit az állam az önkormányzatok adósságkonszolidációjakor átvállalt, de a polgármester szerint a település minden beruházását lehetőségeihez mérten valósította meg. Ezért kissé neheztel az adósságban úszott önkormányzatok kimentéséért a kormányra, mivel az lényegében a felelőtlenül gazdálkodókat jutalmazta.
Az önkormányzat által kigazdálkodott, gyerekeknek és az időseknek járó, alanyi jogú támogatásra sokan rá is szorulnak, ugyanis a tűzifa terén a kormányzat által meghirdetett rezsiharc ellenkezője zajlott le:
Egy nagyobb házra három köbméter is elmehet havonta, ami idén már bő 60 ezer forintot is jelenthet a jobb minőségű tüzelő esetén.
De mi változott? Az állami erdőgazdaságok mind gyakrabban adják bérbe területeiket, ahol a kitermelők lábon megveszik az erdőt, kivágják a fát és adják el jó haszonnal – adott magyarázatot az áremelkedésre az egyik lakó.
Még a természetvédelmi területen is folyik a kitermelés, neveket is tudnék mondani, de nem merek
– mondta a férfi sokat sejtetően Karancshegyaljára utalva. A polgármester szerint azonban ez nem jellemző.
Ellenben sokan közmunkában is juthatnak gallyazott tüzelőhöz, az erdőgazdaságokban munkát végezve, ami tovább enyhíti a fűtési gondokat a legrászorultabbak körében. A közmunkaprogram Karancslapujtőn 200 főt foglalkoztat márciustól decemberig erre 200 milliót kap a település.
Hogy a kitermelés nagyon felgyorsult, azt a szomszédos Etesen is megerősítették. „Ez itt néhány éve még erdő volt” – mutatott körbe a 19. század közepétől az 1940-es évekig szénbányászatból élő falu körüli dombokon Bakony István. A Tűzhelygyár egykori műszakvezetője szerint egyre messzebbről kell hozni a fát, ez tovább emeli az árakat. A 12 ezres vékonyabb akácból 15 ezer lett, a csertölgyből 16 helyett 21 ezer. Ezek az összegek már a gázéval vetekednek, miközben a fa betermelése és a fűtés fenntartása sok munkával is jár.
Húsz éve van vezetékes gáz is az 1400 fős Etesen, de sok háztartásnak megfizethetetlen a bekötés és a rendszer kiépítése. Van, aki nem is bízik a gázban, amit sokszor azok is csak kiegészítőként használnak, akik bevezették.
„Novemberben 17 ezer volt a számlám, ez januárban a duplája is lehet, de én örülök, hogy gázzal fűthetek” – hozott ellenpéldát az Eteshez tartozó Amália-telepen élő Janák Sándorné. A nyugdíjas asszony azonban az egyetlen az utcában, aki gázzal fűt.
A faluba egyébként még nem érkezett meg a szociális tűzifa, amelyből Karancslapujtőhöz hasonlóan fele annyira kapott fedezetet a minisztériumtól, mint amennyi járt volna a pontrendszer alapján.
Az erdőgazdasággal a szerződést ugyan megkötötték, de onnan csak januárban tudják kiszállítani – persze a szállítást már az önkormányzatnak kell kigazdálkodnia. „86 köbmétert kapunk majd, de az önkormányzat udvarán van még 16 köbméter, szükség esetén abból is tudunk juttatni a rászorulóknak” – mondta az ország egyik leghosszabb ideje regnáló településvezetője. A Veresegyházat 52 éve irányító Pásztor Bélával ugyan nem vetekszik, de Lénárt Dezső is tanácselnökként kezdte, 1984-ben, polgármesterként hétszer választották meg.
A szociális tűzifa támogatási rendszerénél azonban szerinte sokkal nagyobb gondok vannak az önkormányzatok működésében. Például, hogy a szociális alapnormatíva a 2015-ös 16 millióról 10 millióra csökkent Etesen – ugyanilyen arányban vágta vissza az állam másutt is –, vagy, hogy a házi segítségnyújtás rendszerére szintén csekély forrást ad az állam. Az időseknél takarítást, főzést végző három gondozónő egyikét már teljes egészében az önkormányzat finanszírozza.
És arról még nem is beszéltem, hogyan tudjuk kigazdálkodni a minimálbér-emelést
– mondta a kormány kezdeményezése és a csalánverés közötti klasszikus összefüggésre rávilágítva a polgármester.
„Még hogy feladatalapú finanszírozást nyújt az állam? Marhaság. Valójában kötött felhasználású normatív támogatás van” – mondta Lénárt, aki szerint a nyolcvanas évek végi tanácsi, és a rendszerváltástól 2000-ig tartó időszak önkormányzati finanszírozási rendszere volt a legoptimálisabb. Utána pártszíntől függetlenül csak szűkítették az önkormányzat mozgásterét. „De a 2010 utáni két kormány működését inkább nem is minősítem” – mondta a magát nehezen hajlítható, baloldali érzelmű embernek mondó polgármester, kifogásolva, hogy a Fidesz több EU-s pályázatból kizárta a felelősen gondolkodó településeket. Például azok, akik nem szenvedtek vízkárt, a következő évben általános településfejlesztési pályázatokon sem indulhattak. A vízkárt szenvedők igen, pedig lehet, hogy egy településen azért nem volt vízkár, mert időben beruháztak, hogy elkerüljék az ilyen veszélyt.
Az Amália-telepen két iskolás gyerekével élő Andai Kata tulajdonképpen a szerencsésebbek közé tartozik: munkahelye a faluban van, a postán, így nem a közmunkaprogramban vagy a településtől messzebb kell dolgoznia. A családtámogatással együtt 136 ezerből gazdálkodik, amiből egy keményebb fűtési szezon már nehezen jön ki. De megtanulta jól beosztani, a feltöltőkártyás áramellátással is megbarátkozott, ami hatezer forintért elég villanyt ad egy hónapra.
És most már helyben is feltöltheti a kártyát, nem kell Salgótarjánig utaznia érte, ami oda-vissza 620 forint busszal.
Az a kupac fám van a keddi fizetésnapig
– mondja mosolyogva, miközben gyakorlott mozdulatokkal felaprítja az utolsó előtti rönköket. A kis házban egy kályha és egy sparhelt ad meleget, persze a tűz őrzése folyamatos munkát igényel. Hétköznap 5-8 fokra is kihűl a ház, amíg nincs otthon a család.
„A 11 éves fiam a kandallóba szépen be tud gyújtani, a 18 éves nagylányom már a kazánt is remekül kezeli” – az etesi óvodában dadaként dolgozó Rozgonyi Tímea pedig a gyerekeivel együtt gyújtóst is könnyedén hasít az akácból. Főleg mióta rövidebb szárú baltára váltottak – hogy a különbség mekkora csak az tudja, aki fával végigfűtött már legalább egy szezont.
Az édesanya minimálbéréből és másodállásából élő háromtagú családnak a tél a legnagyobb anyagi megpróbáltatás. „Olyan még sosem volt, hogy a fűtési szezon elején lett volna 200 ezer forintunk tűzifára. Inkább két héttel előre tudunk tervezni.” És persze fa és fa között is van különbség: az akác jó gyújtósnak, viszont gyorsan elég, a csertölgy tartósabb meleget ad, viszont nehezebben kap lángra. A legjobb keverve, de ez nem mindig jön össze. „A csertölgyünk épp elfogyott, most akác van, az pont véget ér, mire lesz pénz csertölgyre.”
De ha van is mindkettő, és nagy munkával felaprították, felpakolták, elegendő gyújtóst vágtak, még mindig van egy logisztikai probléma: megfelelő időben adagolni a fát. Ezt három óránként meg kéne tenni, de hétköznapokon ez egyszer kimarad, így a reggeli begyújtás után délutánra már megint hűvös a ház, így a hazaérkező gyerekek első dolga a begyújtás, amely után pár óra kell a meleghez.
„Ezért is várjuk mindig a hétvégéket, amikor folyamatosan tudjuk tartani a meleget, olyankor kevesebb fa is fogy, mint amikor újra fel kell fűteni a házat.”
A 24 fokos hideg – ami január 7-re a 70 éve mért történeti rekord közelében van – már éreztette a hatását, látványosan gyorsabban fogyott a fa. Nagy különbség, ha csak mínusz 15 fok van kint. „De tavaly sem volt könnyű, akkor nem voltak nagy hidegek, viszont elnyúlt a fűtésszezon.” Pedig az csak egy átlagos tél volt, és ez a mostani is jóval elmarad az országban valaha mért leghidegebb időtől: Miskolcon 1940 február 16-án -35 fok volt.