Emma jó megjelenésű, diplomás nő, aki internetes társkeresőn ismerkedett meg a volt férjével, aki szintén diplomás (a nevét kérésére megváltoztattuk). Hamar jött a házasság, majd a közös a gyerek, a kapcsolatuk azonban már rögtön az elején megromlott. Emma szerint a volt férje leuraló volt, sokat kritizálta, a nő lelki bántalmazásként élte meg a kapcsolatukat, ezért 2011-ben szakított vele, és megkérte, hogy költözzön el (a házat Emma vitte a kapcsolatba).

Így kezdődött a több éven keresztül tartó konfliktusuk, amely ma már ott tart, hogy a férfi ellen rendőrségi eljárás van folyamatban, amit Emma kezdeményezett, miután a férfi hónapokon át zaklatta, és késsel fenyegette, a gyermekelhelyezés ügyében egymás ellen tesznek bejelentéseket, a kéthetente esedékes láthatás pedig kész tortúra lett.

A házastársak vagy párok között akár a tettlegességig fajuló konfliktus annyira nem egyedi eset, hogy külön törvénypont vonatkozik rá, amelyet 2013-ban hosszú vita után fogadott el a parlament, a rendőrség pedig már kilenc éve külön utasításba adta, mi a teendő, ha családtagok bántják egymást. A párkapcsolati erőszak kezelése azonban még mindig nehezen megy a magyar hatóságoknak: sokszor próbálják meg lebeszélni az áldozatokat a feljelentésről, a nyomozások hónapokon keresztül tartanak, a hivatali ügyintézés pedig körülményes. A Patent Egyesület idén adott ki egy tanulmányt azokról az esetekről, amelyeknél hiába fordultak bántalmazott nők a hatóságokhoz, a helyzetük nem rendeződött

Emma egészen a mai napig tartó kálváriája nem kirívó, sőt még csak nem is a legdurvább esetek közül való, Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza teljesen általánosnak nevezte, így példának használva összeszedtük, mivel kell ma szembenézniük azoknak a nőknek, akik a hatóságok segítségével tennének pontot egy rossz kapcsolat végére.

Hiába a sok obszcén sms, ez nem zaklatás

Emma szerint a férje nem tudta feldolgozni a szakításukat, ezért hónapokon keresztül obszcén sms-eket és e-maileket írt neki, a költözéskor pedig Emma szerint egy szódásszifonnal mellbe is vágta. Mindezeket Emma elmondásából ismerjük. A nő nem hagyta ennyiben a dolgot, feljelentést tett a rendőrségen könnyű testi sértés és zaklatás miatt.

Emma ügyében a rendőrségi feljelentés és az első kihallgatása között három hónap telt el. Meghallgatták, majd azt mondták neki, bekérik majd tőle a férje által neki küldött leveleket, ez azonban nem történt meg, később pedig fel is rótták neki, amiért nem csatolta őket. A zaklatás ügyében végül azzal az indokkal állították le az eljárást, hogy mivel Emma válaszolt a levelekre, nem történt bűncselekmény. Emma erre azt mondta, egy ideig hitt abban, hogy észérvekkel leállíthatja a férfit, ezért válaszolt neki alkalmanként.

A testi sértés ügyében viszont már ő maga állította le az eljárást. Akkoriban kezdeményezte a válását is, és a férje szerinte nyomást gyakorolt rá: legyenek jó viszonyban a gyerek miatt. Eközben a rendőrségen azt mondták neki, nincs látlelete, a mellbevágást pedig csupán az anyja látta, ő viszont családtag, aki elfogultnak számít. “Sok esélyem úgy sincs, így kvázi lebeszéltek róla, hogy fenntartsam a feljelentést” – mondta Emma.

Spronz Júlia szerint több dolog is nehezíti azt, hogy a bántalmazott házastárs, aki jellemzően nő, felelősségre vonathassa az őt bántalmazó párját. Elsősorban az, hogy ilyen jellegű ügyek egy jelentős részével (például a könnyű testi sértéssel és a rágalmazással) az ügyészség nem foglalkozik, csak magánvádas eljárásban tárgyalhatók, azaz a bántalmazott nőnek magának kell képviselni a vádat a bíróságon, fizetni az illetékeket, és kvázi ügyészként fellépni. “A magánvádas eljárás ​nem titkolt célja, hogy a feleket megbékéltesse vagyis lényegében eltántorítsa az áldozatot​ a jogérvényesítéstől​” – mondta Spronz.

Eközben pedig Spronz szerint a hatóság viselkedése sokszor hasonló Emma esetéhez: azt mondják, inkább menjenek haza békében, vagy a gyerek miatt ne csináljanak ​hivatalos ​ügyet a ​magánéleti problémáikból. “Ez a nő felé ​hatalmas kudarcélmény, hisz védelemért fordul az államhoz, előtte össze kellett gyűjtenie magában az erőt,​ bátorságot,​ hogy elmenjen feljelentést tenni. De a rendőrségen​, bíróságon​ nem kap ​sem fizikai, sem lelki, sem ​erkölcsi megerősítést, helyette azt mondják neki, hogy felrúgja a családi békét​ és őt teszik ezért felelőssé​” – mondta Spronz.

Ráadásul ilyenkor gyakran előkerülnek olyan figyelmeztetések is, hogy vigyázzon, ne vádoljon senkit hamisan, ne ​tegyen senkire sértő megjegyzést (akár azt, hogy bántalmazó), mert annak jogi következményei lehetnek, a​z elkövető beperelheti rágalmazásért vagy személyiségi jogi pert indíthat. Eközben viszont a zaklatás​ miatt​i feljelentéseket sokszor azza​l​ söprik le az asztalról, hogy a férfi csak a ​közös ​gyerek ügyében keresi őt ennyiszer, holott ezek ​a kapcsolatfelvételek mind mennyiségileg, mind tartalmukat tekintve messze meghaladják ezt a keretet, és​ gyakran​ gyalázkodó, fenyegető,​ obszcén tartalmú üzeneteket jelentenek​. A nyomozás pedig ​többnyire húzódik, sokszor csak a sértettet hallgatják ki, a bántalmazót be sem hívják.

Rendezzék le a problémát egymás között!

Emmáék két évig tartó huzavona után váltak el. Ennek során megegyeztek a gyerekkel való kapcsolattartásban is: a gyerek Emmával marad, a férfi kéthetente láthatja hétvégén, illetve nyáron hosszabb időre. Erre azonban csak egy ideig volt szükség, Emma ugyanis a válás után újra összeköltözött a volt férjével. “Megpróbáltunk a gyerek miatt egy életközösséget létrehozni, nem akartam hogy kimaradjon a gyerek életéből” – magyarázta.

Tette ezt többek között azért is, mert a férfi rendszeresen módosította a kapcsolattartásuk időpontjait, piszkálta, így egy idő után egyszerűbbnek tűnt újra összejönni. Ráadásul a férfi ebben az időszakban kedvesen és támogatóan viselkedett, Emma szerint úgy, mintha megváltozott volna.

Spronz Júlia szerint gyakori eset, hogy a sértett nő ​az elköltözést követően ​újra összejön az őt bántalmazó férfival. Ennek az oka lehet a társadalmi elvárás, miszerint a gyereknek kell, hogy apja legyen, vagy akár az is, hogy képtelen ​önállóan fenntartani magukat, és szüksége van az anyagi segítségre. “Az apára azonban akkor van szükség, ha nem jelent veszélyt, ha igen, abból a gyerek nem profitál” – mondta Spronz. ​Ráadásul a párkapcsolati erőszak ciklikussága sok nőt megtéveszt Spronz szerint. Ez azt jelenti, hogy a dühkitörést, terrort követő “mézeshetek időszakot” félreértelmezve azt gondolják, partnerük megváltozott, csak egyszeri kiborulás történt. “Ugyanezt erősíti maga a bántalmazó és a környezet is. Kitartásra, megbocsátásra, a család összetartására ösztönzik a bizonytalan áldozatot” – magyarázta.

Mint később kiderült, Emma számára nem volt jó ötlet az újbóli összeköltözés: a régi problémák és veszekedések újra előjöttek. Ezek egyike annyira elfajult, hogy Emma betelefonált a rendőrségre. Ez idén áprilisban történt. A rendőr megnyugtatta, hogy kimennek, ha szeretné. Akkor még nem szerette volna, másnap reggel viszont már a házától két utcányira, a kocsiból telefonált be. Reggel közölte a volt férjével, hogy el kell mennie, mire ő – Emma állítása szerint – késsel fenyegette meg. A nő fogta a gyereket és a telefont, majd elmenekült hazulról. Csak később a rendőrökkel együtt volt hajlandó visszamenni a lakásba.

A kiérkező két rendőr viselkedése azonban teljesen meglepte, ugyanis szerinte nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy ő azt állítja, a volt férje bántani akarta, a férfi pedig azt, hogy semmi érdemleges nem történt. Hiába mondta el nekik, hogy nem mer egyedül maradni a volt férjével, a rendőrök közölték vele, hogy ők semmit sem tudnak tenni, “rendezzék le a problémát egymás között”. A ház pedig hiába Emmáé, a férfit nem tudják elküldeni, sőt, az egészet jelenteni fogják a gyámhivatalnak, akik akár el is vehetik tőlük a gyereket. Végül Emma hagyta ott a házat, a gyerekkel együtt, és pár napra ismerősöknél húzták meg magukat.

Az ilyen helyzetekben alkalmazandó rendőri viselkedést külön utasítás írja elő, ami 200​3 óta érvényes, és részletesen leírja, mi ilyenkor a rendőr teendője. Benne van például, hogy kérés esetén az áldozatot biztonságba kell helyezni, az eset felderítése érdekében pedig a feleket többek között külön kell meghallgatni, adatgyűjtést, tanúkihallgatást kell végezni, árulk​o​dó lehet a helyszín, de a felek érzelmi, hangulati állapota is. A rendőrnek viszont ilyenkor nem dolga kibékíteni a feleket, az meg pláne​ nem​, hogy saját véleményt nyilvánítson az ügyről, és megpróbáljon igazságot tenni.

Spronz Júlia szerint megfelelő gyakorlattal a rendőröknek nem nehéz értékelni ezeket a helyzeteket, az például rögtön látszik, ha az egyik fél határozott, míg a másik egyértelműen fél, lesüti a ​szemét, akár remeg is. 2009 óta pedig már arra is van lehetőségük, hogy megelőző távoltartást rendeljenek el, ez esetben a bántalmazó fél három napig nem mehet a párja közelébe.

Spronz szerint mindehhez az kell, hogy a rendőröknek legyen fogalma arról, hogyan kell és miért fontos ezt csinálni, ehhez pedig ezzel kapcsolatos érzékenyítő képzésekre van szükségük. Szerinte a párkapcsolati erőszak tényállásának három évvel ezelőtti bevezetése jó hatással volt a rendőri gyakorlatra is, mostanság azonban már alig vannak ilyen irányú képzések, így pedig könnyen visszatérhet az a rendőri viselkedés, hogy “nem tudunk mit csinálni”. Emellett azonban pozitív, hogy a bizonyítás során ma már elfogadják a rokonok tanúvallomását is, ők ugyanis korábban az elfogultságuk miatt nem számítottak megbízható tanúnak, holott családon belül lévő konfliktusok esetében nem lehet más tanúkra számítani.

Spronz szerint mindehhez az kell, hogy a rendőröknek legyen ​tudása arról, hogyan kell és miért fontos ezt csinálni, ehhez pedig ezzel kapcsolatos érzékenyítő képzésekre van szükségük. Szerinte a ​megelőző ​​távoltartás bevezetését kísérő felkészítés jó hatással volt a rendőri gyakorlatr​a​, mostanság azonban már alig vannak ilyen irányú képzések. “Ezért újra egyre gyakrabban halljuk ‘a nem tudunk mit csinálni​, amíg vér nem folyik'​​ jól ismert kifogást​“ – mondta. Emellett azonban pozitív​ elmozdulás​, hogy a bizonyítás során ma már többnyire figyelembe veszik a rokonok tanúvallomását is, ​míg ​korábban az elfogultságuk miatt ​vallomásukat általában kizárták a bizonyítékok köréből, holott családon belül lévő erőszak esetében nem lehet más tanúkra számítani.

Hosszadalmas, utálatos procedúra

Emma, miután otthagyta a saját házát, a bíróságon kezdte a teendőit. Távoltartást szeretett volna kérni a volt férje ellen, de nem kapott. A bíró szerint a válás során már rendezték az ügyüket, új fejlemény pedig nem merült fel. Kérte volna a rendőri jelentést a látogatásról, de ilyen nem készült. A tanúként megjelenő gyerekekre viszont Emma szerint húzta a száját, mondván, hogy azok túl fiatalok.

A férfi végül maga ment el a szüleihez, Emma pedig utánaküldte a cuccait. A sms-ezés ezután újraindult, Emma pedig többször is félt a gyereket elengedni kapcsolattartásra. A férfi ugyanis többek között azzal fenyegette meg, hogy eljárást indít ellene a gyerek veszélyeztetése miatt. Ekkor Emma két hivataltól is segítséget kért.

Először is bejelentkezett a helyi családsegítő-szolgálathoz, ahol azt tanácsolták neki, hogy előre csináltasson környezettanulmányt és pedagógiai véleményt a gyerekről, arra az esetre, ha netalán az apa tényleg eljárást kezdeményezne ellene. A hívásait és a leveleit pedig tiltsa le. Majd felkereste a helyi gyámhivatalt is, ahol azt tanácsolták neki, hogy adjon be egy kérelmet a kapcsolattartás felfüggesztésére. Ezt meg is tette.

“Hosszadalmas, utálatos procedúra” – jellemezte az Abcúgnak a gyerekelhelyezéssel és kapcsolattartással kapcsolatos gyámhivatali eljárásokat Dallos Judit, aki húsz éven keresztül volt gyámügyi előadó Budapesten. Szerinte a legtöbb szülő meg tudja egymással beszélni a problémáikat, a gyámhivatal jellemzően nem velük szokott kapcsolatba kerülni, hozzájuk azok a szülők fordulnak, akik között már alapból konfliktus van. Dallos szerint ezekben az esetekben a szülők általában azt akarják kimondattatni, hogy a másik szülő alkalmatlan a gyereknevelésre.

Különélő szülők például gyakran akarják azt bizonyítani, hogy a saját nevelési módszereik a jók, a gondozó szülő pedig elhanyagolja a gyereket, nem főz rá, piszkos ruhában járatja. “Ezek többnyire kicsinyes dolgok” – mondta Dallos. De komolyabb vádakkal is találkozott már, ilyen például, ha az egyik szülő szexuális zaklatással vádolja a másikat, vagy ha az anya hirtelen elkezdi kétségbe vonni, hogy valóban az apától van a gyerek.

Fél nap késésből félmillió forintos büntetés is lehet

Emma azt akarta elérni, hogy a volt férje ne, vagy csak ellenőrzött körülmények között találkozhasson a gyerekkel. Ehhez pszichiátriai szakvéleményre volt szüksége a gyerekéről (ez a környezettanulmány és a pedagógiai szakvélemény mellett egy harmadik vizsgálat). A gyámhivatalnál azt mondták, legalább két hónap, míg ezt ők meg tudják csináltatni, de Emma maga is kérhet ilyet, ajánlottak is egy szakembert. Ez a szakember Emma szerint kimutatta, hogy a gyerek tart az apjától. Végül két hónap telt el, mire a gyámhivatal döntésre jutott: ők úgy látták, nincs rá ok, hogy változtassanak a kapcsolattartási szabályokon, mert az apa nem veszélyezteti őket, így elutasították Emma kérelmét.

Közben a férfi szintén kezdeményezett egy eljárást a gyámhivatalnál, arra hivatkozva, hogy két esetben sem tudta elvinni magával a gyereket kapcsolattartásra. Ez pedig szerinte akadályozásnak számít, és bírság, de akár feljelentés is lehet belőle Emma ellen. Egy ilyen​ eljárásnak komoly következményei lehetnek:

• ​A gyámhivatal bírságot szabhat ki a gyerekkel együtt élő szülőre (ez esetben Emmára). Ez minimum ötezer, de lehet akár ötszázezer forint is lehet, és ​összege pedig minden elmulasztott kapcsolattartás után növekszi​k.
• Az első bírságot akár büntetőfeljelentés is követheti kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása miatt.
• Mindebből pedig ​családjogi ​per lehet, amelyben a gyereket akár el is vehetik az egyik szülőtől, és ​a másik szülőnél helyezhetik el.

Emma esetében a gyámhivatal végül az apa javára döntött, holott ő állítja, a férfi jött fél nappal később a gyerekért. Azt mondta, reggel felkészülve várták az apát, de ő csak este toppant be. A kommunikáció pedig köztük már szinte csak formális: telefonon nem tudtak egymással egyeztetni, a zaklatás miatt ugyanis az apától érkező hívások le vannak tiltva. Ilyenkor Emma a tiltást csak a láthatások előtt két nappal oldja fel, a törvény szerint addig az időpontig jelenthet be változást az apa, akkor azonban a nő szerint nem szólt. “Másról meg nincs mit beszélnünk” – mondta, így a tiltás visszakerült a telefonra.

Dallos szerint a bírságokat igyekeztek kerülni vagy mérsékelni a hivatalnál. Abból indultak ki, hogy ha a gondozó szülőt bírságolják, akkor csökkentik a gyerekre költhető jövedelmet is. A hivatal ugyanakkor általában gyakrabban bírságolt meg gondozó szülőt (jellemzően anyát) azért, mert nem adta oda a gyereket a különálló szülőnek (jellemzően az apának), mint fordítva. Dallos szerint ennek egyszerűen az az oka, hogy az anyák ilyenkor kisebb számban jönnek panaszkodni a hivatalhoz.

Megkérdeztük az ország egyik legnagyobb forgalmú gyámhivatalától, a budapestitől, hogy általában milyen eredményekkel végződnek a kapcsolattartási ügyeik. Dalloshoz hasonlóan ők is azt tapasztalták, hogy a különélő szülő gyakrabban kezdeményez végrehajtási eljárást, mint a gondozó szülő, ráadásul úgy látják, hogy a kérelmeknek csak a kis része nem megalapozott. Ezek az ügyek pedig általában felszólítással és bírsággal végződnek, valamint elrendelik a kapcsolattartás pótlását. Büntetőfeljelentést csak többszöri, eredménytelen bírságolás után tesznek.

4-5 szakértőnek is megmutatják a gyereket

Emma végül megfellebbezte a gyámhivatal mindegyik döntését. Azt is, amit az általa indított ügyben, és azt is, amit az apa által indított ügyben hoztak. Erre a hivatal komplex pszichológiai vizsgálatot rendelt el: őt, az apát és a gyereket is megvizsgálják. “Kértem, hogy a gyereket még egyszer ne, hiszen róla már készült egy, mégis elrendelték újra” – mondta.

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza szerint egy ilyen konfliktus során átlagosan 4-5 alkalommal vizsgálnak meg egy gyereket, hiszen sok esetben egyszerre folyik egy polgári peres, egy gyámhivatali és egy büntetőeljárás, és valószínűleg mindegyik során kirendelnek egy szakértőt. “Elsőre a gyerekek még bizakodóak, sokadszorra viszont már nem, hanem vegzálásként élik meg” – mondta Spronz. Ráadásul a szakértői vizsgálatok díját a szülő, ez esetben Emma fizeti, ez pedig több tízezer forint. A határidő rá harminc nap, Emmáék viszont jóval többet, mint egy hónapot vártak a vizsgálatra.

Dallos szerint jellemző, hogy a gyámhivatali ügyintézők nem szeretnek hatóságként fellépni, ezért csak akkor intézkednek, ha a szülők kellőképpen a nyakukra járnak. Az eljárások maguk pedig hosszadalmasak és nehézkesek, egy fellebbezéssel egybekötött gyámhivatali ügy hónapokig elnyúlhat. “Nekem több kilós kapcsolattartási aktáim is voltak” – mondta. Hozzátette, hogy másodfokon a gyámhivatal az iratokból próbál megállapítani olyan nehezen bizonyítható dolgokat, mint hogy a szülő eljött-e a gyerekéért időben, vagy hogy rendszeresen későn viszi-e haza. Ezek nehezen bizonyítható dolgok, az eljárás pedig rendkívül bürokratikus, ezért az ügyek rendszerint húzódnak.

A rendőröknek kellett magyarázni, hogy beteg a gyerek

Emma esetében mindeközben a rendőrségen is indult egy újabb eljárás: a késes fenyegetéssel kapcsolatos nyomozást ugyan bizonyíték hiányában lezárták, de zaklatás és kiskorú veszélyeztetése miatt újra nyomozni kezdtek. Emma szerint viszont most is csigalassúsággal, neki újra órákat kellett eltöltenie a rendőrségen, hogy elmagyarázza a helyzetet, és hiába adott be egy iratpaksamétát azokról a levelekről és sms-ekről, amiket a volt férje írt neki mielőtt letiltotta volna a hívásait, az elején még csak meg sem nézték.

Mindeközben Emmának kéthetente hétvégére át kell adnia a volt férjének a gyermekét láthatásra. Ezekre az alkalmakra általában két ismerősének a segítségét kéri: legyenek ott, hogy tanúskodhassanak, ha esetleg probléma történne. Egyiküknél mobiltelefon is szokott lenni, hogy ha kell, videóra tudják venni az átadást, Emma ugyanis úgy látja, a hivatal már nem hisz az ő szavának, csak akkor, ha videó is alátámasztja azt, amit mond.

A helyzet annyira súlyos, hogy egyszer a volt férje rendőrt is hívott az egyik átadásra. “Betegség miatt nem engedtem el a gyereket, erről előre szóltam, mivel kórházban voltam vele” – mondta Emma. Azt mondta, pótidőpontot is megadott. Ennek ellenére a férfi két óra késéssel megjelent a gyerekért, majd amikor nem tudta elvinni, kihívta a rendőrséget.

“Képzelheted, milyen az, amikor a házad előtt parkol a rendőrautó, és este fél 8-kor papírokat kell mutogatnod arról, hogymiért nem mehet most a gyerek, aki egyébként ott fekszik betegen” – mondta Emma. A rendőrök végül nem is tettek semmit se. Emma azt mondta, ezekről az esetekről minden esetben ír a gyámhatóságnak és végrehajtást kér. Jogerős döntés viszont már hónapok óta nem született az ügyében.

Arról, hogy mennyire hisznek a párjuk által bántalmazott nőknek a magyar bíróságok, itt írtunk részletesen, ebben a cikkünkben azzal foglalkoztunk, milyen hatása volt annak, hogy 2013-ban bekerült a büntető törvénykönyvbe a párkapcsolati erőszak tényállása, itt pedig egy olyan nő történetét olvashatják, akit a féltestvére vert agyon, holott a szociális gondozói szolgálatnak és a rendőrségnek is tudomása volt arról, mi folyik a házukban.