Péntek délután a kormány nyilvánosságra hozta a 4-es metróról szóló EU-s vizsgálatot, az úgynevezett OLAF-jelentést. Megnéztük, mit írtak benne az egyik legnagyobb értékű, hosszan tárgyalt Siemens-szerződésről. A cég az áramellátást és vonatvezérlő rendszerek kiépítését nyerte el, 31,7 milliárd forintért. Ennél a szerződésnél visszakérné az EU a teljes támogatási összeget.

Az EU pénzügyi nyomozói szerint felmerülhet, hogy már a kiírt tender is szabálytalan volt, amin nyert a cég, mivel túl erősre szabták a kritériumokat. Az OLAF két konkrétumot említ: egyrészt a jelentkező cégek éves forgalmára írtak elő magas számot, másrészt a 20 kilométernyi pálya is soknak tűnik referenciaként, hiszen maga a szerződés 7.34 építendő kilométerről szól.

Összeférhetetlenség gyanújáról is ír a jelentés a Siemens kapcsán. Azt írják,

• a cégtől 25 millió forintnyi eurót kapott egy Szemi-Soft Bt. nevű vállalkozás, amelynek a tulajdonosa Sz. László. Ám Sz. eközben az Eurometrónak, a beruházás ellenőrző mérnökcégének is tanácsadója volt, és részt vett a közbeszerzési eljárás elbírálásában, valamint a szerződés betartásának vizsgálatában is.
• kapott pénzt, 16 millió forintot a Siemenstől egy Gantan Kft. nevű cég is, ami formálisan nem összeférhetetlen, de ugyanarra a számlára kérték a pénzt, mint a Szemi-Soft Bt., vagyis kapcsolat mutatható ki Sz. és a Gantannak adott pénz között is.
• 37 milliót kapott a Merito Consulting, amelynek a tulajdonosa T. István, a MÁV-Start akkori vezérigazgató-helyettese volt, és ilyen minőségében tanácsadóként beleszólása lehetett a 4-es metró ügyébe. A MÁV akkor az Eurometro egyik tulajdonosa volt.
• 14 milliót kapott a Budapest Investment Zrt., amelynek igazgatója J. Pál. Ő a MÁV Zrt. stratégiai igazgatóhelyettese volt akkoriban. 

Az OLAF szerint ez mind formálisan is összeférhetetlenség. Márpedig az összeférhetetlenség a korrupciós bűncselekmények kiindulópontja, ezért a lehető legszigorúbban számon kell kérni az elkerülését, írják.

A dokumentum megemlíti, hogy a Siemensszel összefüggésben Németországban is nyomozás indult, míg a konkrét szerződés közbeszerzése kapcsán Magyarországon nyomoztak. Előbbinél peren kívüli egyezséggel zárult az ügy (a német jogban létezik ilyen büntetőeljárásnál is), utóbbi eljárás bizonyíték hiányában szűnt meg. Az Európai Befektetési Bank is vizsgálódott, de szintén nem jutott semmire.

A jelentés arról is ír, hogy nincs ugyan formális összeférhetetlenség, de "megjegyzendő", hogy a Media Magnet Kft. is kapott 331 millió forintot a Siemenstől. "Ez az a cég, amely annak a politikai pártnak a kampányát csinálta, amely párt döntéshozó helyzetben volt a 4-es metró ügyében" - fogalmaz a jelentés. Arra, hogy a biztosítóberendezéseket beszerelő Siemensnek milyen kampányra volt szüksége 331 millió forintért, nem tudni, és azt sem lehet tudni, egyáltalán teljesült ez a szerződés. A Media Magnet a szocialista Puch László cége.

A Media Magnet korábban a BKV-nál kapott megbízásokat érthetetlenül fölösleges tanulmányokra, valamint felbukkant a neve a Hagyó-per több vallomásában is. Az egyik vádlott lényegében azt állította, hogy három nagy fővárosi közműcég (Főtáv, Vízművek vagy az FKF), valamint a BKV, az MVM vagy az MFB, Puch politikai befolyására, nyomására hirdetett Puch (strómanokon keresztül irányított) cégeinél, a befolyt bevétel egy részét pedig pártfinanszírozásra fordították. Két ilyen céget nevezett meg, az egyik a Media Magnet Kft. volt.

A Media Magnettel kapcsolatban egy másik vádlott azt vallotta, hogy a Hagyó-kabinet egyik tagja szólt neki, hogy ez a cég Puch László érdekeltségébe tartozik, és kb 20 millió forintos megbízást kell szerezni a cégnek. Az összeg nagysága miatt szólt a BKV akkori vezérigazgatójának, aki azt mondta, hogy kössék meg a szerződést.

Puch Lászlót kerestük, de egyelőre nem sikerült elérni.

(Borítókép: A 4-es metró automata szerelvényének üres vezetőfülkéje. Fotó: MTI/Balogh Zoltán)