A hazai helyzet helyett elsősorban a világpolitikai folyamatokat elemezte mostani évértékelőjében Orbán Viktor. Konkrétumokat alig hallhattunk a terveiről, de annyi kiderült, hogy hosszú harcra készül Brüsszellel és Soros Györggyel. Orbán beszéde öt pontban összefoglalva.
Nehéz dolgunk van, ha egyetlen dolgot szeretnénk kiemelni Orbán Viktor 19. évértékelő beszédéből. (Itt olvashatja vissza a tudósításunkat percről percre.) És nem azért, mert a miniszterelnöki beszéd hemzsegett a bejelentésektől, konkrétumoktól, hanem pont azért, mert semmi ilyesmi nem hangzott el.
Orbán Viktor ezúttal olyan évértékelőt tartott, amelynek nagy részében nem a hazai, hanem a világpolitikai történéseket elemezte. És abból a szempontból is kivételes volt, hogy a jövő évi választások közelsége alig volt érezhető, a hazai ellenzéket egy utalás kivételével teljesen ignorálta.
Öt pontban tekintjük át, miben ragadható meg az évértékelő lényege.
Orbán alig egy órás beszédének szerkezetét vizsgálva rögtön feltűnhet, hogy több mint a felében a világpolitikai történésekkel foglalkozott. Ez nem is országértékelő, hanem egyenesen világértékelő volt. Maga Orbán is utalt erre a furcsaságra, amikor a beszéd 25 perce körül jelezte, hogy bár csábító, hogy a világ ügyeivel foglalkozzunk, mégis ideje áttérni "hogyan állnak a magyarok dolgai".
A beszéd első felében nem volt azért sok újdonság, Orbán a liberális világrendet, a globalizmust, a brüsszeli politikát támadta. "Azt tanították, hogy ha nem akarunk reménytelenül lúzerek lenni, akkor szokjunk rá a liberális ízekre" - mondta gúnyosan, de 2016-ban a történelem „fityiszt mutat" mindenkinek, aki azt hitte, hogy a globális-liberális világrend megváltoztathatatlan.
A történelem kilépett a számára kijelölt medréből.
Orbán felsorolta, milyen eseményekre gondol: brexit, amerikai elnökválasztás, az olasz kormány "kipenderítése", és Orbán idesorolta a kvótanépszavazást is, mintha világpolitikai szempontból hasonló súlyú történés lenne. Ezeket a történéseket a lázadás köti össze, "a középosztály fellázadt a vezetői ellen. És Orbán persze nem felejtette el megjegyezni, hogy elsőként szerinte a magyarok lázadtak fel 2010-ben.
Orbán előrevetítette, hogy szerinte a tendencia folytatódik idén is: "ha így megy tovább, Európa választói kiakolbólítják a kormánypártjaikat a hatalomból".
Orbán eddigi évértékelőinek többségében rendszerint felvázolt egy programot, jövőképet, politikai intézkedést, amely utána hónapokig meghatározta a politikáját, stratégiáját. A mostani beszédben egy ilyen elemet találhattunk.
Orbán szerint 2017-ben "új nemzeti politikára" van szükség, amelynek öt fontos kérdésre kell válaszolni, "öt nagy támadást kell kivédeni". Orbán öt problémát lát, amely ellen egész évben harcolni fog:
Összefoglalva egy mondatban: Orbán 2017-ben Brüsszel és a Soros-féle civil szervezetek ellen határozza meg politikáját. A Fidesz eddigi politikája alapján nem meglepő bejelentés, de Orbán most kristálytisztán levezette, mire számíthatunk a választási kampány felé közeledve.
Orbán a szokásosnál kevesebb időt vesztegetett önfényezésre, a kormányzati programok dicséretére. A pulpituson persze szerepelt a "Magyarország erősödik" szlogen, és a beszédből nem maradt ki, hogy nő a minimálbér, a tanárok, az ápolók, az orvosok fizetése. Hamarosan mindenkinek lesz munkája, csökken az ország adóssága.
Emellett erősen túlzó kijelentésekre is ragadtatta magát Orbán. "Magyarországon a holnap miatt nem kell aggódni." "Fekete bárányok voltunk, sikertörténet lettünk" - mondta például a kormányfő. És volt egy erős, túlzónak tűnő víziója is, miszerint itt annyira jó lesz élni, hogy nyugatról majd idevándorolnak a hollandok, franciák. "Az igazi menekülteket be fogjuk fogadni" – mondta. "Rémült politikusokat, és újságírókat is, akik az otthon elvesztett Európájukat nálunk akarják megtalálni."
Bő egy év múlva Magyarországon választások lesznek. Orbán ennek ellenére teljesen kihagyta a beszédéből a magyar ellenzéket, egy kivétellel utalás szintjén sem foglalkozott sem a Jobbikkal, sem a baloldallal, sem a Várkert Bazár előtt sípoló tüntetőkkel.
Ez a bizonyos utalás is csak gyenge fricska volt Gyurcsány Ferenc felé. Orbán a beszéd végén arról beszélt, hogy nem sértődik meg, ha elégedetlen hangokat hall, mert "épp elég sértett miniszterelnököt láttam már, nem volt felemelő látvány." Majd úgy folytatta, hogy bizonytalankodni sem szabad, mert a "magyarok épp eleget szenvedtek a bizonytalan, böszme vezetőktől".
Gyurcsány egyik, őszödi beszédből megismert szavát kölcsönözte, de Gyurcsányt véletlenül sem nevezte meg. Orbán beszédében amúgy is csak egy konkrét nevet ejtett ki: Soros Györgyét. Amikor arról beszélt, hogy külföldről akarják befolyásolni a magyar politikát, nem titkolta, hogy Sorosra gondol, és "nagy testű ragadozónak" nevezte.
A fentiekből látható, hogy sok konkrét elemre nem fogunk emlékezni ebből az évértékelőből. Emlékezetes maradhat viszont a miniszterelnök előadásmódja. Ha a korábbi beszédekkel összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy Orbán semennyire nem tűnt gondterheltnek, energikusan ostorozta a brüsszeli vezetést és a liberalizmust.
Orbánból sugárzott, hogy "elemében érzi magát", és komoly tervei vannak a jövőre nézve. Jelzésértékű volt, hogy beszéd közben egyszer figyelmeztette magát:
előre szaladtam, hagyjunk valamit a következő évértékelőre is.