“Ha elvégzem az iskolát, akkor ápoló leszek. Ezt már alsó tagozatban eldöntöttem, mert a nagynénim is ápoló, és ő mesélt nekem mindig a munkájáról. És azért is, mert nagyon szeretem az embereket, törődni és foglalkozni velük” – Mariann (nevét kérésére változtattuk meg) 21 éves roma lány, egy vidéki kisvárosban él. Amikor gyakorlaton van a kórházban, vannak olyan betegek, akiken látszik, hogy nem szeretik a romákat, elutasítóan néznek rá, amikor közeledik feléjük. De a lány szerint ezt nem szabad felvenni, őt az ilyen reakciók soha nem tántorították el. “Van egy volt osztálytársam, őt a munkahelyén rendszeresen lecigányozzák, és ilyenkor elsírja magát, de ezt nem szabad így magunkra venni, mert nem éri meg” – meséli. Azt mondja, a kórházban nem nagyon lát az ápolók, orvosok között romákat, elvétve talán egyet-kettőt.

Mariann csak egy azok közül a roma fiatalok közül, akik az ápolói szakmát választották. Bár arról nincsenek adatok (és nem is lehetnek), hogy pontosan hány roma dolgozik ma az egészségügyben, de a roma fiatalokkal foglalkozó szociális munkások, pedagógusok szerint az egészségügy egy nagyon jó irány lehet. A területen ugyanis már olyan nagy a munkaerőhiány, ami megnyitja az utat az alacsony státuszú munkavállalók (mint például a romák) előtt.

Roma álláskeresőként elhelyezkedni nem egyszerű ma Magyarországon. Messing Vera szociológus szerint az etnikai alapú diszkrimináció különösen súlyos a szolgáltató szférában, mert a munkáltatók egy része azt feltételezi, hogy a kinézetre is láthatóan roma alkalmazott esetleg elriaszthatja a vásárlóikat, kuncsaftjaikat. “Hogy ez tényleg így van-e, vagy pedig ez egy rejtett előítéletesség a munkaadók részéről, azt nem tudni, de a jelenség biztosan létezik” – mondja.

Ennek ellenére rengeteg roma fiatal gondolja úgy, hogy pont ebben a szektorban szeretne majd dolgozni. Az álomszakmák, amiket a roma gyerekek gyakran emlegetnek: a manikűrös, fodrász, ruházati eladó vagy a vendéglátós. Az ezekkel a fiatalokkal foglalkozó tanodásokkal és szociális munkásokkal beszélgetve azonban az derült ki, hogy nem a diszkrimináció miatt nem látunk sok romát a fodrászok vagy a plázákban dolgozó eladók között, sokkal inkább azért, mert időközben kibuknak vagy otthagyják az iskolát.

Iskolát választanak, nem pedig szakmát

Hiába vannak álmaik, végül mégis ez a két dolog befolyásolja őket, amikor irányt választanak:

• milyen szakmákkal találkoztak eddig életükben, mit csinálnak a rokonok. Ez pedig gyakran nem olyan szakma, amivel reális esélyük lenne rá, hogy az iskola után munkát is szerezzenek
• mit lehet tanulni a legközelebbi iskolában, ahová az osztálytársak nagy része is jelentkezik.

“A szegregátumban élő fiatalok nagy része azt az életutat választja, amit ők a mindennapokban látnak. Nem pályát választanak, hanem iskolát. Ez azt jelenti, hogy nem szakmát választanak nyolcadik után, hanem intézményrendszereket, amik nagyrészt szegregált, gyűjtő iskolák” – mondja Baráth Szabolcs, a pátki tanoda vezetője. A tanoda nagyrészt zárványban élő roma gyerekekkel foglalkozik, akik közül sokan a szakképzésbe kerülnek általános iskola után. Náluk sokszor azzal kell kezdeni, hogy egyáltalán felkeltsék a vágyat arra, hogy bármiről is álmodhassanak. Elhitetni velük, hogy lehetnek vágyaik, álmaik.“ Ha vannak is álmok-vágyak, azok nagyon lehatároltak és korlátozottak. Öt-hat szakmára szorítkoznak, és ezek általában azok, amit maguk körül látnak: kőműves leszek, mert néhány rokonom is az.” – meséli.

Amit nagyon sok szegregátumban élő roma fiatalnál lehet tapasztalni akár már másodikos, harmadikos korukban is, hogy rendőrök szeretnének lenni, de Baráth Szabolcs szerint ez gyakran egy nagyon nehezen elérhető vágy marad. “Nagyon nehéz bekerülni a rendészeti középiskolába és azt befejezni. Tapasztalatom, hogy csak a legelszántabb roma fiatalból lesz rendőr. ” – mondja. A rendőr pálya Sajókazán is népszerű a hátrányos helyzetű roma gyerekek között. Derdák Tibor, a Dr. Ámbédkar Iskola vezetője szerint sem túl reális, hogy ez valósággá váljon. Ennek oka, hogy a legtöbb roma gyerek nagycsaládokban él, és ha közülük akár csak egy valaki is büntetett előéletű, az kizáró ok lehet ennél a szakmánál.

Roma vagy? Legyél szakács!

Derdák szerint az egész probléma ott kezdődik, hogy hiába tanul versenyképes szakmát ma egy roma fiatal, általában olyan súlyos írás-olvasási és számolási hátrányokkal kerül ki az általános iskolából, hogy a középfokú oktatásból végül lemorzsolódik. De ha nem is hullanak ki, olyan alacsony szinten sajátítják el a szakmát, hogy végül munkát nem találnak a képzettség megszerzése után. “A cigány tanulók többsége szakiskolába kerül az általános iskola után, ennek ellenére mégsem látunk ezekben a szakmákban cigány szakembereket. Néha persze egy-egy kőművest vagy hegesztőt, de a szolgáltató szektorban alig” – mondja.

Egy vidéki város gyermekotthonában dolgozó szociális munkás szerint azok a roma gyerekek, akikkel a pályaválasztásról beszélget, sokszor egyáltalán nincsenek tisztában vele, hogy milyen szakmák is léteznek. Hogy ez ne így legyen, abban óriási szerepük lenne a tanároknak, de legtöbbször nem a diák érdeklődése vagy affinitása alapján segítik őket a pályaválasztásban. “Legyenek szakácsnők vagy pincérek, általában ezt a kettőt javasolják nekik a tanárok” – mondja. Szerinte sem a diszkrimináció a legnagyobb gond, hanem, hogy kibuknak egy-két év után a szakiskolákból.

A csobánkai tanodával kapcsolatban levő roma gyerekek többsége is mind ugyanabba a szakiskolába megy, és nem azért, mert mindenki szakács vagy felszolgáló akar lenni, hanem, mert mindenkinek van legalább egy bátyja, unokatestvére vagy barátja, aki szintén oda jár. A csobánkai tanodások tapasztalatai szerint a szakiskolát elkezdők fele már az első év után kibukik vagy maga jön el. Sokszor a szülők nem támogatják, hogy a gyerek a kedve vagy tehetsége szerinti szakmát válasszon, ha ez azzal jár, hogy el kell költöznie egy másik város kollégiumába.Félnek ugyanis az ezzel járó anyagi terhektől és az ismeretlentől.